A Biocont nevű céggel évek óta bajban voltam. Többször beszéltem olyan emberrel, aki látott olyat, aki ismerte egyik vagy másik munkatársukat, de évekig nem sikerült eleven képviselőjükkel találkoznom. Aztán tavaly felcsillant a reménysugár, valahogy elértem egyik ott "dolgozó" embert, aki olyan mértékben bizonyult inkompetensnek, hogy végleg leírtam ezt a bagázst. Az idei növényvédelmi tanfolyamot nem csak én, hanem Balázs is elvégezte, akit egy Biocontnál dolgozó oktató vezetett be a növényvédelem rejtelmeibe - és el is hozta nekem az illető névjegykártyáját. Mivel utoljára Pataki Attis is beszélt arról a tévében, hogy amikor egyszer elrabolták az UFÓk, akkor a csészealjat egy Biocont logós pólóban vezette egy űrlény, meg kellett győződnöm arról, hogy evilágiak vagy földönkívüliek alkotják ezt a céget, ezért a telefonbeszélgetést így kezdtem: "Jó napot kívánok, meg tudja mondani, melyik a földkerekség legnépszerűbb üdítőitala?" Rövid értetlenkedés után megkaptam a helyes választ (tényleg! :DDDD) és így végre a tárgyra térhettünk: a ragadozó atkák beszerzésére. Most már van jó kapcsolattartóm, aki kedves és korrekt, amilyennek egy területi képviselőnek lennie kell, így végre be tudtam szerezni az élő ragadozó atka populációt.
| Ilyen filclapokon érkeznek az atkák |
Megint tavasz, megint bekapcsoltuk a multitasking üzemmódot: egyszerre több szálon futtatjuk az eseményeket.
A tavaly félbehagyott talajmunkák befejezése. Most ez a legfontosabb, mert az tavaly tavaszi és őszi balfaszkodás miatt nem sikerült befejezni a talajmunkákat. Peti, a régi traktorosunk az Óperencián túl keresi a boldogulást, így Krisztián fia, Balázs ugrott be elvégezni a traktoros munkákat. A tőközművelő által kimélyített tövekre még ősszel elkezdtünk bakhátat húzni, amit majd tavasszal (és az egész év során) ki lehet kapálni. A lemetszett szeprentét (nem Dörgicseieknek: venyigét) mulcherrel összedaraboltuk. A takarónövények vetése előtt kap a terület egy könnyű tárcsát, aztán mehetnek a magok a földbe - ha elmúlnak az éjszakai mínuszok.
![]() |
Ki gondolta volna, hogy Krisztián állt modellt a "Nemzet permetező háta" c. képhez? Se ő, akit ábrázol a fotó, se én, aki készítettem. De hát ilyen ez a celeblét, hozzá kell szoknunk, hogy lövünk egy képet, amelytől aztán "elszabadul az internet", és a végén el kell költöznünk egy térerő nélküli helyre, ahol talán nem ismernek fel bennünket. Most éppen a klórpirifosz betiltásáról szóló cikket illusztráltak kicsiny gazdaságunk képével, de a kép előkerült már a Fidesz kampányában is, valamint a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet anyagának borítóképeként. Az eredeti kép ebben a bejegyzésben látható.
![]() |
![]() |
Bejártam a Kútfői dűlőt szombaton ebéd után - csodás séta volt az egyébként barátságtalanul hideg, ködös időben. A mászkálás során erős trágyaszagot éreztem, lehet, hogy valamelyik szomszédom szerves trágyázott, vagy a vaddisznók találtak új WC-t maguknak a szomszéd erdőben - de a szőlőben nem volt se túrás- se vadnyom. A talaj viszont élt, ezért jó kultivátorral művelni a földet, mert nem barmolja szét a gyökérzónát teljesen. Rengeteg fényképet készítettem a zúzmarás támrendszerről, a deres szőlőkről, a fehér kerítésről - egészen szürreális volt az élmény.
Bevált a várakozásom, az idei év jobb lett mint a tavalyi - ahogy mondják: a mélypontban az a jó, hogy onnan csak egyfelé lehet elmozdulni. Az év első hónapjai azzal mentek el, hogy a félresikerült erjedésű tavalyi borokat mindenféle derítési eljárással megpróbáltuk kikezelni. Így szereztem meg azt a tapasztalatot, hogy ami erjedésnél félrement, azt már nem lehet jóvá tenni. Hiába a rengetegféle vegyszer, a csúcs-szuper derítőanyagok - legfeljebb lesz egy csomó üres kocsmai borunk. Mivel ilyesmivel nem foglalkozom, a tavalyi borokat leselejteztük. Ugyaninnen eredt a másik felismerés is: a borkészítés nem az a romantikus folyamat, mint régen volt. Persze lehet úgy is csinálni, ha minden körülmény melletted szól, mint pl.:
Utolsó kommentek