Bejártam a Kútfői dűlőt szombaton ebéd után - csodás séta volt az egyébként barátságtalanul hideg, ködös időben. A mászkálás során erős trágyaszagot éreztem, lehet, hogy valamelyik szomszédom szerves trágyázott, vagy a vaddisznók találtak új WC-t maguknak a szomszéd erdőben - de a szőlőben nem volt se túrás- se vadnyom. A talaj viszont élt, ezért jó kultivátorral művelni a földet, mert nem barmolja szét a gyökérzónát teljesen. Rengeteg fényképet készítettem a zúzmarás támrendszerről, a deres szőlőkről, a fehér kerítésről - egészen szürreális volt az élmény.
Bevált a várakozásom, az idei év jobb lett mint a tavalyi - ahogy mondják: a mélypontban az a jó, hogy onnan csak egyfelé lehet elmozdulni. Az év első hónapjai azzal mentek el, hogy a félresikerült erjedésű tavalyi borokat mindenféle derítési eljárással megpróbáltuk kikezelni. Így szereztem meg azt a tapasztalatot, hogy ami erjedésnél félrement, azt már nem lehet jóvá tenni. Hiába a rengetegféle vegyszer, a csúcs-szuper derítőanyagok - legfeljebb lesz egy csomó üres kocsmai borunk. Mivel ilyesmivel nem foglalkozom, a tavalyi borokat leselejteztük. Ugyaninnen eredt a másik felismerés is: a borkészítés nem az a romantikus folyamat, mint régen volt. Persze lehet úgy is csinálni, ha minden körülmény melletted szól, mint pl.:
Levelet hozott a posta (már egy hónapja, de nem volt időm semmire a növényvédelmi képzés miatt), amelyben tájékoztat a hegyközségem, hogy dinamizálni kívánják az ott folyó munkát, mégpedig az érintettek bevonásával. Hírt adtak az előzményekről is, röviden összefoglalva az eddigi történéseket.
"... úgy látjuk az elmúlt évek eredményeiből, visszajelzéseiből – ahogy azt már többször, többekkel beszéltük is –, hogy fontos lenne a megújulás, új utak, együttműködési lehetőségek keresése, felépítése.
[...]
A műhelymunkákon résztvevő borászok és szakmabeli munkatársak az alábbi főbb célok mentén látják fontosnak, hogy közösen dolgozzunk: összefogás, együttműködések erősítése borászati területen, borvidék ismertségének, elismertségének erősítése, piacszerzés, könnyebb értékesítés, magasabb értékesítési árak elérése, hatékonyabb marketing lehetőségek, minőség növelése, fiatalok jövőjének megerősítése, stb."
Abszurd egy hely ez a Magyarország, és tényleg itt kell élnem, hogy elhiggyem mindazt, ami történik velem. Van egy agrármérnöki diplomám, amit az 1990-es évek elején lehetett azzal kritizálni, hogy túlságosan elmélyült volt a tananyag a gyakorlati oktatás kárára, de akkor is, és most is úgy gondolom, hogy a kor színvonalának megfelelő tudást adott. Ennek megfelelően a növényvédelem nevű tantárgyat meglehetősen szigorú vizsga zárta, kezdve a "beugróval", ahol a levélen kellett felismerni a kórokozókat, kárkép szerint vagy a rovar kinézete alapján kellett felismerni a kártevőket. Ezt követte a szóbeli vizsga, ahol meglehetős részletességgel kellett taglalni, hogy milyen környezeti paraméterek mellett fertőz ez vagy az a gomba, és mikor jelennek meg a különféle atkák vagy rovarok. Ezeknek a kártevőknek ismerni kellett az életciklusát, és egész jegyeket lehetett rontani azzal, ha az ember nem tudta pontosan, hogy az osztrák poloska (Eurygaster austriaca) vagy a mórpoloska (Eurygaster maura) alsó és fölső állkapcsa milyen rajzolatot mutat, ha az ember fölülről nézi egy nagyítóval. Volt külön növényvédelmi kémia óránk is (záróvizsgával) és munkavédelem (ugyancsak záróvizsgával).
Majdnem 15 éve vettem meg az első szőlőmet, és kb. 5 évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy megpróbálok egy működő birtokot felállítani. Elkészültek a tervek, és reális célkitűzésnek tűnt egy korrekt birtokközpont felépítése. Tavaly beáraztuk a terveket, és világossá vált: most nem szabad építkezésbe kezdeni. Ez persze fenekestül felforgatott mindent, és amikor újra gomboltuk a kabátot, számos egyéb dologban vettünk észre változást.
Utolsó kommentek