Szőlőművelés

Jóvanazúgy!

Sose volt még olyan jó hasonlatom, mint amikor a szőlészkedést ahhoz hasonlítottam, mintha derékig érő zselében kellene felfelé futni egy hegyre, erős ellenszélben.

Egyrészt ott vannak azok a munkafolyamatok, amiket sohasem csináltam még. Még tavaly is úgy küldtem mintát egy kóstolóra, hogy csak egy "S" betű jelezte a palackon, hogy Sárfehérről van szó. Szóval a címkegyártás idén felkerült a teendők közé - nem akármilyen próbatétel elé állítva bennünket, mert teljesen járatlanok vagyunk ezen a téren. A borászunk ajánlott egy vállalkozót, Kőműves Tamást, aki nemcsak megtervezte a címkét, de a nyomdai előkészítést is megoldotta helyettünk. Az első ötleteink dermesztően rosszak voltak, míg végül visszanyúltunk az egyik első borunk saját magunk nyomtatta címkéjéhez, az Enikő küvéhez (ha jól emlékszem, összesen ez a két címke készült egy esküvői ajándékra). Évekkel később - ugyancsak két példányban - felcímkéztük a feleségem vizsgaborát, ott azt találtam ki, hogy egy ecsetfestés legyen a név alatt a boron. Tamásnak ennyi infó állt rendelkezésére, és mivel sok címkét készített már, pontosan tudta, hogy milyen adatokat, jelölést kell a lényegi részeken kívül megjeleníteni. És még csak ekkor jött a java. Tamás domborlakkot ajánlott, amiről nem tudtuk, hogy mi fán terem, és azt találta ki, hogy az aranymalacot aranyfóliából tesszük a lakk tetejébe. El kellett mennünk a nyomdába is, ahol papírt választottunk. Sok balatoni borász használja azt a szép, vastag fehér papírt, ami nekünk is megtetszett, de más méretben, mint ahogy mi szerettünk volna. Mert akkora méretben csak akkor lehetett használni, ha legyártattunk egy szerszámot (stanc) ami pont az általunk vágyott méretre vágja a papírt. 

Ez így szép, nincs mese.

Gyenge eredésű szőlők gatyába rázása

Körbejártam a szőlőket és összeírtam, hogy mi mindent kell tenni a napszámos csapatnak a következő hetekben. Jó sok feladat van, mivel nem csak a saját szőlőkben dolgozunk, hanem felvállaltunk néhány szőlőt bérmunkába is. A tavalyi nem klasszikus szőlőnevelő év volt - különösen nem akkor, ha megcsúszott a telepítés. Több területen telepítettünk, és csúnyán meg is csúsztunk a telepítéssel, részben mindenféle földmérési gondok miatt, részben azért, mert az oltványok nem érkeztek meg időben. Amikor minden együtt állt a telepítéshez - attól kezdve lényegében nem volt eső. Hiába öntöztük meg a szőlőket hidrofúróval, az őszi telepítéshez képest ingyen gyér vesszőhozam lett - és sok tőke meg sem indult, vagy annyira gyenge hajtást hozott, hogy idén már megmetszeni sem lehetett. Az ilyen szőlők rendbe tételére a következőket találtam ki:

itt egy lyuk - sajnáljuk!

Elszabadítottuk a vadállatokat

A Biocont nevű céggel évek óta bajban voltam. Többször beszéltem olyan emberrel, aki látott olyat, aki ismerte egyik vagy másik munkatársukat, de évekig nem sikerült eleven képviselőjükkel találkoznom. Aztán tavaly felcsillant a reménysugár, valahogy elértem egyik ott "dolgozó" embert, aki olyan mértékben bizonyult inkompetensnek, hogy végleg leírtam ezt a bagázst. Az idei növényvédelmi tanfolyamot nem csak én, hanem Balázs is elvégezte, akit egy Biocontnál dolgozó oktató vezetett be a növényvédelem rejtelmeibe - és el is hozta nekem az illető névjegykártyáját. Mivel utoljára Pataki Attis is beszélt arról a tévében, hogy amikor egyszer elrabolták az UFÓk, akkor a csészealjat egy Biocont logós pólóban vezette egy űrlény, meg kellett győződnöm arról, hogy evilágiak vagy földönkívüliek alkotják ezt a céget, ezért a telefonbeszélgetést így kezdtem: "Jó napot kívánok, meg tudja mondani, melyik a földkerekség legnépszerűbb üdítőitala?" Rövid értetlenkedés után megkaptam a helyes választ (tényleg! :DDDD) és így végre a tárgyra térhettünk: a ragadozó atkák beszerzésére. Most már van jó kapcsolattartóm, aki kedves és korrekt, amilyennek egy területi képviselőnek lennie kell, így végre be tudtam szerezni az élő ragadozó atka populációt.

Ilyen filclapokon érkeznek az atkák

Tavaszi multitasking

Megint tavasz, megint bekapcsoltuk a multitasking üzemmódot: egyszerre több szálon futtatjuk az eseményeket. 

A tavaly félbehagyott talajmunkák befejezése. Most ez a legfontosabb, mert az tavaly tavaszi és őszi balfaszkodás miatt nem sikerült befejezni a talajmunkákat. Peti, a régi traktorosunk az Óperencián túl keresi a boldogulást, így Krisztián fia, Balázs ugrott be elvégezni a traktoros munkákat. A tőközművelő által kimélyített tövekre még ősszel elkezdtünk bakhátat húzni, amit majd tavasszal (és az egész év során) ki lehet kapálni. A lemetszett szeprentét (nem Dörgicseieknek: venyigét) mulcherrel összedaraboltuk. A takarónövények vetése előtt kap a terület egy könnyű tárcsát, aztán mehetnek a magok a földbe - ha elmúlnak az éjszakai mínuszok.

Itt lyárt Smitt Pál

Ki gondolta volna, hogy Krisztián állt modellt a "Nemzet permetező háta" c. képhez? Se ő, akit ábrázol a fotó, se én, aki készítettem. De hát ilyen ez a celeblét, hozzá kell szoknunk, hogy lövünk egy képet, amelytől aztán "elszabadul az internet", és a végén el kell költöznünk egy térerő nélküli helyre, ahol talán nem ismernek fel bennünket. Most éppen a klórpirifosz betiltásáról szóló cikket illusztráltak kicsiny gazdaságunk képével, de a kép előkerült már a Fidesz kampányában is, valamint a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet anyagának borítóképeként. Az eredeti kép ebben a bejegyzésben látható.