Szőlőművelés

Életérzés

 Ez a post arról szól, hogy ha van valami, ami csodálatos dolog, akkor az az, hogy két szarrá dolgozott nap után fogsz egy üveggel a saját borodból, ami a szakértő szerint vacak, és ezt te is tudod a lelked mélyén, sőt, akár a felszínen is teljesen egyetértesz vele, de fogod ezt a bort, megiszol belőle fél litert, miután kiszárított a szél az egész napos telepítés után, a derekad fellélegzik az egész nap viselt gerinctámasztó öv levétele után, most kezded érezni, hogy hamarosan borzasztó izomlázad lesz az egész napos gugolástól-térdeléstől, már megvacsoráztál, a tejfölös csirkekpaprikáshoz mégis majdnem ízlett az a vacak bor, a sör ott van a hűtőben, de teszel rá, mert férfimunkára bor dukál, jó erős, és a tiéd pont olyan, és azt érzed, hogy annyira kidolgoztad magad az elmúlt két napban, mint Bandi a ló az Állatfarmból, a napszámosaid is fáradtak, de elégedetten tették zsebre a mai munkabért, ők is pihennek, míg a nagyszüleid házából írod ez a postot, mert már van rá technológia, és egy kicsit elmerengesz azon, hogy szinte mindent ugyanúgy csinálsz mint ők, a két kezed munkájával, de mégis minden sokkal könnyebb, tudod, hogy az ő vérük diktálja benned, hogy te is ezt csináld, de amúgy is csinálnád magadtól is, mert nincs jobb dolog a világon mint a saját szőlő művelése. 

Mogyoródi pincenapok

Ha az ember egy olyan nyomorúságos koszfészekben lakik mint Mogyoród, akkor a legokosabb amit tehet, hogy kerüli a különféle helyi rendezvényeket, legyen szó akár Forma1 autóversenyről - ahol a látványosság alapja, hogy hat éves testű férfiak mennek körbe-körbe az autóikkal, amelyet hat éves szellemi szinten megrekedt tömegek néznek -, vagy falunapról, ahol helybéli termelők kínálják aggasztó portékájukat. Forma1 versenyre a több éven át ingyen felajánlott Gold tribünös jegy ellenére nem megyek, viszont a furfangos helybéliek a helyi óvodán keresztül bekerítettek, ugyanis a középső lányom fellépett a falunapon egy táncprodukcióban a Napraforgó csoporttal. Ezen egy apának illik megjelenni, különösen azután, ha a balettanfolyam záróműsorát a tavalyi botrányos produkció után idén elszabotálta.

Hűvös hétvége

A hétvégén megint voltam a szőlőben, csak körülnéztem, és a rizlinggel meglehetősen elégedett vagyok. Szépen kötődtek a bogyók, jó sok fürt is van - lesz miből válogatni kb. két hét múlva, amikor levágjuk a szőlő tetejét, és leválogatjuk a fürtöket. Egy hét alatt rengeteget nőttek a bogyók: már-már akkorák, mint egy zöldborsó.

Tőkefej kitisztítása

Mindenekelőtt szeretném elátkozni azt az embert, aki kitalálta a középmagas művelést (vagy azt, aki olyan mélyre ásta a rizling vágóban az oszlopokat). A vezető szál kb. 80 cm magasan van, ami nagyon kényelmessé teszi a metszést, de pl. a zöldszüretet ilyen alacsony művelésen már horror megcsinálni. Mivel tavaly a szél nagyon csúnyán helybenhagyta a szőlőmet, miután megcsináltam a hajtásválogatást (ezért a metszéskor gondok adódtak a jó vesszők terén), idén ezt a munkát olyan későre toltam, amennyire csak lehet. Most már azonban ezt a munkát csak guggolva lehet elvégezni, ami alsó hangon 800 guggolást jelent -, ez valószínűleg semmi egy ketrecharcosnak, nekem azonban lángoló izomlázat jelent a combjaimban.

Aszály

Miközben az országból hatalmas záporokról, felhőszakadásokról érkeznek híradások, Dörgicsén aszály van. Lényegében március óta nem esett eső, az udvarban a fű teljesen kiszáradt, olyan, mint augusztus közepén, a kisülési periódusban. A szőlő szépen nő, főleg az idősebb tőkék, a rizling például már helyenként eléri a legfelső drótpárt, azaz kb. egy méteres. A szőlő nálunk most lép a virágzásba, betegségnek egyelőre nyoma sincs.

A jövő héten pünkösd, akkor lemegyek Dörgicsére, és lefattyazom a tőkefejet. Eddig nem mertem megtenni, mert féltem a széltől, de most már olyan sűrű a lomb, hogy fellépett a gombafertőzés veszélye, így a fattyazással biztosítom a levegőt, amely segíti a tőke gyors kiszáradását eső után (ha lesz, persze). Addig is, megpermeteztük a szőlőt Quadrissal és némi vassal, mert a tavalyi klorózis után idén is sápadtak a szőlők.