Ez a post arról szól, hogy ha van valami, ami csodálatos dolog, akkor az az, hogy két szarrá dolgozott nap után fogsz egy üveggel a saját borodból, ami a szakértő szerint vacak, és ezt te is tudod a lelked mélyén, sőt, akár a felszínen is teljesen egyetértesz vele, de fogod ezt a bort, megiszol belőle fél litert, miután kiszárított a szél az egész napos telepítés után, a derekad fellélegzik az egész nap viselt gerinctámasztó öv levétele után, most kezded érezni, hogy hamarosan borzasztó izomlázad lesz az egész napos gugolástól-térdeléstől, már megvacsoráztál, a tejfölös csirkekpaprikáshoz mégis majdnem ízlett az a vacak bor, a sör ott van a hűtőben, de teszel rá, mert férfimunkára bor dukál, jó erős, és a tiéd pont olyan, és azt érzed, hogy annyira kidolgoztad magad az elmúlt két napban, mint Bandi a ló az Állatfarmból, a napszámosaid is fáradtak, de elégedetten tették zsebre a mai munkabért, ők is pihennek, míg a nagyszüleid házából írod ez a postot, mert már van rá technológia, és egy kicsit elmerengesz azon, hogy szinte mindent ugyanúgy csinálsz mint ők, a két kezed munkájával, de mégis minden sokkal könnyebb, tudod, hogy az ő vérük diktálja benned, hogy te is ezt csináld, de amúgy is csinálnád magadtól is, mert nincs jobb dolog a világon mint a saját szőlő művelése.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
