Szőlőművelés

Tökéletes szüret

A szüreti technológiám eddig nem volt hibátlan. A legnagyobb gondot a must lejuttatása jelentette a présházból. A cefre közül meregettük a színmustot vödrökbe, amit eleinte azzal hordtunk hodókba (ahogy fáradtunk, óhatatlanul melléfröcccsent némi must). Próbáltuk slagon át leönteni a mustot, de ez nyomorult bénázás volt a slag végére toldott tölcsérrel. Ez volt tehát az achilles-sarka a technológiának, ami a szükségesnél lényegesen több tökölést okozott. Ámde a Skanzenben találkoztam Takács Lajossal, akivel a gyors mustelválasztásról beszéltünk. Leírása alapján elkészítettük azt az eszközt, ami minden kétséget kizáróan az emberiség legnagyobb találmánya a szeletelt kenyér óta: a szűrőhengert.

Felkészülés a szüretre

Habár a múlt hét végén még csak 15MM cukor és 10,5 g/l savat mértem a borban, az elmúlt heti kánikula miatt most vasárnap is próbaszüretet tartottunk. Az eredmény döbbenetes: 18MM cukor és 7 g/l sav. Ez már optimális szüreti paramétereket jelent. Ráadásul idén a Jóisten igyekszik visszaadni, amit a múlt évben elvett: a jövő héten az előrejelzések szerint lehűl a levegő, tehát ilyen dinamikus savcsökkenéssel már nem kell számolni, ugyanakkor szépen sütni fog a nap, tehát némi cukrosodásra, töppedésre számíthatunk, de egy hét alatt nem megy tönkre a szőlő. A fürtök nagyon szépek, betegségnek nyoma sincs, csak némi darázskár látható, és a szőlő ízével, aromájával is egyre elégedettebb vagyok.

A présházban rendet csináltunk, szerdán a napszámosok elmossák a kádakat, a bogyózót, a puttonyt, anyu felmossa a pincét, és készen is állunk a szüretre. A pince félig romokban, az építészek mindent elkövetnek azért, hogy az ablakok bent legyenek a hétvégére. Még szólni kell a cimboráknak, hogy a szülinapi bulim le van tojva, jöjjenek inkább szüretelni.

Pincebővítés

A nyomorult adminisztráció után a gyakorlati munkák jól haladnak: szépen alakul az új pince. Már elkészült az új pinceág szerkezete, most a szigetelés van soron. A boltíves, kisméretű téglából falazott pincét kívülről egy beton szarkofág védi, és erre kerül a földtakaró.

Seregélyek és egyebek

Amikor az egyik reggel kiléptem az udvarra, olyan hangot hallottam, mintha valaki slaggal locsolta volna a kőfalat. A hang egy tőlem kb. egy kilométerre lévő seregélyrajtól származott, akik a Balaton felől az öblökben repültek a szőlőhegyek között. Talán Rómában láttam ennyi madarat egy kupacban, de Dörgicsén még soha.

Technológia - Szászi Endre

A sorozat következő részének megírásához a csodálatosan szép helyen fekvő Hegymagasra látogattam, Szászi Endre bioborászatába. Amikor először kóstoltam 2006-os Szentgyörgy hegyi olaszrizlingjét, megragadott annak egyensúlya, a termőterület és a fajtajelleg tökéletes harmóniája, és az a kristályos tisztaság, ami a hagyományos paraszti boroktól eltérően mutatja be a badacsonyi borvidéket.

A beszélgetés során bejártuk a birtokot, megnéztem a még csak éppen feltört földet, a fiatal telepítéseket, a termő szőlőt, a borospincét - egyszóval mindent, ami belefér három és fél órába. A technológiát egy diófa alatt írtam le, a gerendaasztal mellett 365 tőkéből álló bakművelésű vágó áll, amelyből, ha termőre fordul, "minden napra jut egy üveg bor", amit csak helyben lehet majd meginni, "még a római pápának is el kell mennie érte Hegymagasra, a diófa alá".

A gyönyörű táj értékeit tudatosan, a természettel harmóniában használja ki gazdája, aki a völgy termését tökéletes technológiai fegyelemmel érleli borrá. Nézzük, miként dolgozik Szászi Endre!