A szüreti technológiám eddig nem volt hibátlan. A legnagyobb gondot a must lejuttatása jelentette a présházból. A cefre közül meregettük a színmustot vödrökbe, amit eleinte azzal hordtunk hodókba (ahogy fáradtunk, óhatatlanul melléfröcccsent némi must). Próbáltuk slagon át leönteni a mustot, de ez nyomorult bénázás volt a slag végére toldott tölcsérrel. Ez volt tehát az achilles-sarka a technológiának, ami a szükségesnél lényegesen több tökölést okozott. Ámde a Skanzenben találkoztam Takács Lajossal, akivel a gyors mustelválasztásról beszéltünk. Leírása alapján elkészítettük azt az eszközt, ami minden kétséget kizáróan az emberiség legnagyobb találmánya a szeletelt kenyér óta: a szűrőhengert.
|
|
| A szűrőhenger tisztítás közben |
Ha az ember lakatossal készíttet el bármit, akkor az csúszósan és a ráégett fúrózsírtól büdösen kerül a birtokába. Ilyesmit nem teszünk a mustba, ezért a hengereket borzasztó alaposan elcsutakoltam. Először Ultra Derm kéztisztító krémet kentem rá, amit autómosó kefével sikáltam el rajta, majd kétszer a tűzhely tisztítására alkalmas hideg zsíroldóval fújtam be, amit szintén sikálás követett. Ezzel sikerült megszabadulni a zsírtól, és a lerakódott lúgot borkősavas vízzel közömbösítettem. Amíg a henger belsejét sikáltam, a jobb kezem szinte összes bütykéről lenyúztam a bőrt , amit megmart a lúg és a sav. Mindegy, ennyit megért.
Természetesen a halálba izgultam magam, hogy jól választottam-e meg a szüret időpontját. Egyik korábbi évben hagyatam elégni a savakat, és az így készült bor - erős savpótlás után - hordóáztató folyadékként végezte. (Ebben a minőségében viszont pazar munkát végzett, az új hordók egy éves áztatás után csodálatos konyakos-rumosmeggyes illatot árasztanak.) Idén az őszi forróság megperzselte a szőlőt, és az utóbbi két hét drasztikus savmennyiség esése miatt rettegtem a savszegény bortól.
|
|
| Napperzselés |
A szőlő idén elég vontatottan virágzott, mert pont akkor esett az eső (persze csak annyi, ami a beporzást nyomorúságossá tette) amikor nem kellett volna. A fürtválogatáskor sok madárkás fürtöt leszedtünk, de a második és harmadik fürtök (amelyek megmaradtak) akár egy-két hetes lemaradásban is voltak a zömében érőkhöz. Ez meglehetősen heterogénné tette az érést, a már-már aszusodásba hajlóan töppedő fürtök és a még éppen az érés kezdetén lévő fürtök váltogatták egymást, akár tőkénként. Általánosan elmondható volt (az erről készült kép nem sikerült) hogy a bogyót megnyomva egy kocsonyás gömbként ugrott ki annak belseje, a héj gyakorlatilag papírvékony volt. A szüret utáni első mérések 17,5 - 18MM cukortartalmat és 6,5-ös savat mutattak. Azt hiszem, a következő hétvégére túllágyult volna a bogyó savtartalma, így azt hiszem, jól választottam meg a szüret időpontját.
|
|
| Töppedő fürt |
A szüretre szépen összepakolták a sok építőanyagot a pincém előtt, így többé-kevésbé rendezett körülmények között kezdődhetett a munka. Reggel nyolckor megjöttek a napszámosok, akik elkezdték leszedni a madárvédő hálót. Ez a képen látható technológiával nagyon könnyen és gyorsn ment. Kilencre megérkeztek a haverok-munkatársak, akik ollót vételeztek, és rövid eligazítás után nekiálltak leszedni a szőlőt. Sokan voltunk: öt csapat szüretelt, mindenkire jutott két sor, két puttonyos hordta a szőlőt megállás nélkül.
|
|
| Madárvédő háló leszedése |
A léelválasztás a szűrőhengerekkel csodálatosan gyorsan ment, a mustot szivattyúval juttattam a 600 és a 300 literes acéltartályba ülepedni. A darálás után ugyanolyan hengerrel szűrtük le a mustot, a préselés pedig gyorsan és kíméletesen történt, mert a szőlő héja papírvékony volt. A cefrét (ugyancsak a Takács Lajostól hallott módon) virág-spriccelőből kéneztem, lehelletvékonyan, csak a tetejét.
A szüretelők délben tették le az ollót, és háromra a must pincében volt, és a cefrét is szétszórtuk a sorok között. A vendégek a falubeli háznál ebédeltek, délután már csak elköszönni jöttek föl a hegyre, ahol Krisztián (a napszámosok vezetője) módszeresen elkezdte leitatni őket. Én a présmustot mértem szét a vendégeknek (inni ez a legfinomabb) egyre szélesebb, bizonytalanabb mozdulatokkal, mert hát nem hagyhattam Krisztiánt egyedül inni - de ez is belefért.
Másnap a jól kiáztatott zempléni tölgyhordókba töltöttük a színmustot. Ülepítés után kb. 550-600 liter must lett, a többit (mustban oldott sarat, gyakorlatilag) kiöntöttük az útra. Az ülepítő taartályok fedelét kislányom mosta el, minden külön kérés nélkül. A légkondi folyamatosan hűti a pince előterét, 17 fokot tartva, így remélem nem robbanásszerűen indul be a forrás. Az előrejelzések forró heteket jósolnak, jól jön a klímaberendezés még idén, amíg nem tud kihűlni a pince.
|
|
| Encempenc |
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
