Szőlőművelés

Boldog 10. évfordulót, Szőlőművelés blog!

 A nagy munkában észre sem vettem, hogy tíz éves lett a blog. Eredetileg a blogger.com rendszerében kezdtem el az írást, azután az Index is előállt a saját blogmotorjával, ami szép volt, és azóta itt vagyok - kb. 8 éve.  Séra Bálint csinált nekem szép designt, ami már nem a mai divatot tükrözi, de nekem még megfelel. Közben a blognak Facebook accountja is lett, a képes beszámolók oda mennek, itt az érdemi tartalom maradt.

Akikkel párhuzamosan kezdtem, már mind abbahagyták a blogolást. Nekem közben szenvedélyemmé vált az új technológiák kipróbálása, a biogazdálkodás meghonosítása. Szeretnék még egy csomó dolgot kipróbálni a szőlőművelésben - és amíg ez így lesz, a tapasztalataimat is le fogom írni. 

A kezdetek: szolo.blogspot.com ver. 1.0.

Talán meg is éri foglalkozni ezzel a dologgal: egy punnyadt napon 200, míg egy erősebb napon 4-600 látogatója van a blognak - ami szerintem nagyon szép szám, tekintettel arra, hogy milyen ritkán születik egy-egy bejegyzés. Legtöbben a permetezés iránt érdeklődnek, az erről szóló postot kevés híján 95.000 (kilencvenötezer) alkalommal töltötték le. Ennek megfelelően egyre több emberről derül ki, hogy olvassa az írásaimat, borfesztiválon, itt-ott-amott megismernek a fénykép alapján. Amire talán a legbüszkébb lehetnék, hogy a blog tartalmát (Schmidt Pál országában: forrásmegjelölés nélkül) egyes OKJ képzőhelyek minden változtatás nélkül a tananyag részévé tették. A legviccesebb történet talán most hétvégén esett meg velem, amikor a Bakonyi bortesztet is készítő oltványostól vettem 6 csemegeszőlő vesszőt, aki megajándékozott egy tő eperrel, miután rájött, hogy én írom ezt a blogot - mert nem is tudom hány éve írtam egy cikket a bortesztjéről. Most kicsit parázok, nehogy találkozzak Tükrös úrral, a derítőszer gyárossal, mert azt a terméket lehúztam a fenébe, annyira vacak volt. :)

Szóljatok a köpcösnek!

Végre vannak hírek a 2016-os évre kiírt kertészeti gépbeszerzési pályázatról - ami annyira népszerű és sikeres, hogy tavaly éppen két óra alatt fogyott el az összes erre a célra szánt forrás. Amint arról már meséltem, azon a pályázaton nem tudtam részt venni, mert nem tudtam összeszedni a 4 EUME egységnyi szőlőtermő területet. Persze, hogy nem tudtam, hiszen tavaly a telepítés előkészítő munkái zajlottak: a területen nőtt csipkebokrok lezúzása, a belvizes részek lecsapolása (vízelvezető árkok és drénrendszer kialakítása vízgyűjtő aknákkal), az ősgyep feltörtése, a kövek és gyökerek lehordása, a szántás elmunkálása (többszöri tárcsázással) magágy készítés, zöldtrágyanövény vetése, szervestrágya kiszórása, trágya leszántása a telepítés alá.

Telepítés előtti utolsó teendők

Lassan beérik az a rengeteg munka, amivel a halom-hegyi területünket olyanná formáltuk, hogy szőlő kerülhessen bele. A legutolsó munka a táblák kijelölése, amelyet geodétákkal végeztettünk el. Mivel három tábla lesz, és az ezek közötti kezelőutak nem párhuzamosak, ezért azt megoldani, hogy a sorok a három vágón keresztül sorban fussanak, komoly helymeghatározást igényel. Erre egyébként azért van szükség, hogy a traktoral a lehető legkevesebbet kelljen forgolódni.

Mobil tervező iroda a kocsi első ülésén

Növénytermesztés a szőlősorok között

Lassan meggyőződésemmé válik a felismerés: a szőlő nem opcionálisan multikulturás növény, ami az én értelmezésemben azt jelenti, hogy valódi növénytermesztésre van szükség a szőlősorok között is. 

Ennek lényege az ún. "zöld futószalag", az általunk kívánt talajtakaró növényzet megtartása. Ez nem azt jelenti, hogy hagyjuk lefüvesedni a területet (bár a feketén tartott talajnál ez is jobb), hanem olyan növényeket termesztünk a sorok között, amelyeknek mélyre hatoló gyökerei biztosítják a talajlakó szaprofitáknak az életteret a porhanyós talajban. Az ilyen talaj humusztartalma nő, mert a gombákat és baktériumokat nem öljük meg műtrágyával, gyomirtóval, valamint a feleslegesen kiszórt növényvédő szerekkel. A jó szerkezetű, humuszos talaj rengeteg esővizet tud felvenni, nem fut le róla a záporeső - amit az alábbi video szemléltet:

Tavaszi versenyfutás

Ez a tavasz eddig egészen jól alakul, be is fejeztük a kora tavaszi munkákat, már csak a talajmunkák vannak hátra. A családomra nagyon büszke vagyok: a feleségemmel és Ákossal nevetségesen rövid idő alatt befejeztük a metszést, és Enci és Kata bevonásával a lekötést is. A lekötés utolsó munkanapja a múlt héten volt, és igencsak észnél kellett lenni, mert a rügyek már barkásodtak, és egy óvatlan mozdulat hatására lefordultak a vesszőről.

Április elején minden rendben van