Az idei évben szerettem volna csatlakozni a NER nyerteseihez, ezért úgy gondoltam, hogy beadom a támogatási kérelmet egy permetezőre és a tőközművelő kultivátorra. Bőven megvan az előírt termőterület, kertészeti ágazatba tartozik a szőlészet, szépen nyilván van tartva minden területünk, van biogazdálkodásra való áttérésről szóló tanúsítványunk - szemre mindennek megfelelünk, így aztán bizakodva néztünk a bírálat elébe.
A héten megjött a hiánypótlási kérelem, amitől minden neuronszinapszisunk eldugult. Eleinte azt hittem, hogy szánt szándékkal packázik velem a hivatal, de a pályázati tanácsadóval konzultálva megértettem, hogy ez a normális ügymenet. Ha viszont ezen a szemüvegen keresztül nézem a dolgokat, akkor nem eseik nehezemre megtalálni az a tartalomgazdag abszurd humort humort a kérésekben, amivel az állam alkalmazottai dobják fel a mindennapjaikat - és amit én egyébként nagyon szeretek.
Az idei évben először fordult elő az, hogy bár 2016 határozottan nehéz év volt, a boraink meglehetősen jól sikerültek. A vadfekete siller (kastélyos) stabilan élénk, ugyanakkor a málnás-meggyes illata bódító. Kitűnő nyári bor lesz belőle. A góhér meglehetősen fura életpályát futott be: hamar megérett, csábító az illata, de a korty közepe kicsit "lukas" volt. Nos, ez a luk befoltozódott, és egy leginkább az osztrák-német iskoláztatásra hajazó bor lett belőle (illatos, könnyed, sima italú). A juhfark testes, az édeskés-telt íze (ami a nejemet a rabjává tette) még formálódik. A furmint a rettenetes kezdés után két héttel ezelőtt nagyon szép illatot mutatott, kicsit bele is szerettem, de még nagyon változik. Örömömre a kotlósmust kesernyéje eltűnőben van - a gyógyszeres-ürmös ízeket én nagyon nem bírom a borban. A sárfehéret még csak megillatoztam, hiszen annyira kevés, hogy nem lehet megkóstolni, majd csak a házasítás előtt.
Ezt a hetet a szőlészkedésre szántam, és ami azt illeti, a hétfő csodálatosan indult: kipótoltuk a nagy területen a kékfrankos szőlő hiányait. Még tavaly megkértem a szentantalfai oltványost, Dobosi Gyulát és feleségét, hogy ültessék ki azokat az oltványokat, amelyek megmaradtak. De ne a hagyományos konténer-zacskóba, hanem olyan átmérőjűbe, mint egy kétliteres kólásüveg. Az áttelelt oltványok csudaszépek lettek, hatalmas gyökeret eresztettek: telis-tele szőtték a rendelkezésre álló földet. Délelőtt a napszámosok kiásták a lukakat, rövig két óra alatt el is ültettük a tőkéket. Csodálatos érzés volt sétálni a kisleveles szőlők között, látni, hogy nincs hiány a szőlőben.
Az én ültetőpárom Géza volt |
Amint arról beszámoltam már, új technológiát próbálgatok. Szükségből erény ez, tudom, nem is szeretném úgy beállítani, mintha a tudomány utolsó szava lenne - de szegény ember vízzel gőz. Pályáztam tőközművelő kultivátorra, ami most pont megfelelő lett volna erre a feladatra, de a beadott pályázatunkra hónapok óta semmilyen módon nem reagált Soros György, így a vágyott kultivátor egyelőre álom marad, és helyette átalakítotunk egy talajmarót úgy, hogy csak a szélső három kapáját hagytuk fenn, a többit leszereltük. Peti ezzel a géppel a sorok mellett mindkét oldalról megrotálja a talajt, míg a tövek közét megkapáljuk a lehető leghagyományosabb módon.
Gyomirtás a tőkék mellett |
A sorok között éppen kelni készül a talajtakaró növényzet, amit ez a kapálás így nem befolyásol, hiszem azt csak 160 centi szélesen vetettük a 250 centis sortávok közé. A kapások könnyen dolgoznak, hiszen csak egy kb. 20 centis sávot kell megkapálniuk: egy brigádban tíz ember így be tud fejezni bő másfél hektárt naponta.
Folytatjuk a videobejegyzéses sorozatot - ezúttal a tőkék kialakítását mutatom meg. Mi a kétkaros tőkékben hiszünk, mert:
A tőke életében egyik legfontosabb momentum, amikor három éves korában kialakítjuk tőke karjait. Ha jól dolgozunk, szép ültetvényünk lesz. Nézzétek, mutatom!
Kétkaros szőlőtőke kialakítása |
Utolsó kommentek