Szőlőművelés

Március, a rohanás hava

Nem vagyon egészen biztos abban, hogy kamaszkorom kedvenc bandája, az Iron Maiden pont a szőlőhegyre gondolt, amikor a Run to the hills című klasszikust megalkotta, de a hangulatot nagyon eltalálták, az biztos. Nyakunkon a metszés, a szőlő lekötése, a szeprente lemulcsolása, a talajtakaró növényzet vetése. Ha szőlőt telepítettünk, akkor ehhez adódik még a támrendszer befejezése. És ha ez nem elég húzós, akkor pótoljuk ki a tavaly elszáradt mandulást is.

Magkeverék

Rengeteg szervezést igénylő munka ez, be kell szerezni egy csomó mindent (oltványtól a vetőmagon át a kötözőanyagig) és össze kell hangolni a munkákat az időjárással és a természet órájával. Túl későn nem jó metszeni, túl korán nem lehet lekötözni, ha fagyos a talaj nem lehet támrendszert építeni, ha felázott a föld, akkor rá se lehet menni, ha túl száraz, nem lehet vetni bele (nem érdemes).

Metszés évről-évre (video)

Új dologgal kísérletezem a blogon: rövid videókban mutatjuk be a szőlőművelés egyes munkafolyamatait. Az első ilyen videók a metszésről szólnak. Évről-évre haladvva mutatjuk be, hogyan kell kialakítani egy szőlőtőkét. Mi a kétkaros, rövidcsapos metszést alkalmazzuk. Két kar, mert ha az egyikről "kivakulak" a szemek, akkor úgy tudjuk lecserélni, hogy a tőke fele méd terem. Rövidcsap, mert szeretnénk támaszkodni a tőke törzsében és karjaiban felhalmozott tápanyagokra. Ez egy a lehetséges módszerek közül, nekünk bevált, de nem állítjuk, hogy ez az egyetlen üdvözítő módszer.

Téli teendők

Minden átfagyott, a földeken leálltak a munkák. Egyre jobban idegesít, hogy míg tavaly ilyenkor már megmetszettük a szőlő egy részét, idén a nagy hideg miatt még nem tudtuk elkezdeni a munkát - hiába, puhányok vagyunk. De találni ilyenkor is bőven elfoglaltságot, ami kitölti a napjaimat.

Vágók nyilvántartása

Pincemunkák

Igazi, gyönyörű téli nap volt a mai: nulla fok körüli hőmérséklettel, ragyogó napsütéssel, hóval, száraz utakkal - kívánni sem lehet jobbat - az ilyen időt a jóisten kellemes matatásra teremtette a borospince körül. Annál is inkább, mert megfogadtam, hogy idén jobban odafigyelek a borászkodásra. Sokkal gyakrabban ellenőrzöm a kénszintet, és minden tartálygumit gyakrabban cserélek - nel lesz többé olyan, hogy leereszt a gumi, és egy vagy több hétig áll a bor úgy, hogy érintkezhet a levegővel. Már csak a fejtések gyakoriságán kellene változtatni, de az borzasztó nehéz, mert a pincémnél nincs folyóvíz, még hideg sem, nemhogy meleg. Mi ballonokban szállítjuk a forró vizet hordómosásához, de az ilyen hideg januárban nem nagy buli, pláne úgy, hogy a kocsival fel sem tudok menni a pincéig.

2016

Egy újabb éven vagyok túl, és megszámlálhatatlanul sok dolog történt velem. Ha majd egyszer lesz öt percem visszatekinteni, valószínűleg életem egyik legdolgosabb éveként fogok 2016-ra emlékezni.

Még télen kezdtük a metszést a családdal, hol a feleségem, hol a 11 éves nagyfiam tartott velem. Bebizonyítottuk magunknak, hogy egy hektár szőlőt akár Mogyoródról leutazgatva is meg lehet metszeni - és tavaszra igazán szépen állt az ültetvény. Metszés után megrendeltük egy kultivátorozást, ami iszonyatos hantokat hagyott, amit csak sokkal később tudtunk széttárcsázni. Az új ültetések közül a Tihanyi kék gyökeresedése kritikán aluli volt, de az előző nyáron ültetett rizling vágóban sem sok tőke maradt meg. Azt hiszem, többé nem ültetek nyári oltványokat, mert az utóbbi évek tapasztalatai szerint ez nettó pénzkidobás.

Norka