Szőlőművelés

Az olaszrizling fojtogató ölelése

A permanens forradalom jegyében ismét megváltozott a szőlő telepítés engedélyezésének rendszere. Egy új, elbaszott, hülye szabállyal lettünk gazdagabbak: az egyes borvidékeken kijelölnek 3-3 fajtát, amely, idézem:

Mivel én a Balatonfüred-Csopaki borvidéken vagyok érdekelt, megnéztem a kiválasztott fajták listáját, amely a következő: olaszrizling, szürkebarát és kékfrankos. A listában természetesen ott vigyorog az olaszrizling, hiszen ha valaki mondjuk fel akarja újítani a furmint ültetvényét, bizonyára szívesen cseréli le erre a Közép-Európában alja borszőlőként kezelt fajtára.

Magad uram, ha szolgád nincsen

Két dolog miatt született ez a bejegyzés. Az egyik: egy biogazdálkodó venne tőlem szőlőt, ki is kötötte, hogy csak minősített BIO termesztésből vásárol. Aztán amikor az árra tértünk, azt találta mondani, hogy mivel ő az integrált növényvédelemmel termelt szőlőt megkapja 150 forintért, ezért sem fizetne többet. És igen, ő tudja, hogy ez mennyivel több munka, és mennyivel nagyobb kockázat, de ha ennyiért is tud szőlőt venni, akkor ennyit adna nekem is. Szóval ott tartunk, hogy kár gúnyolnunk a kínai piac eladóit, hogy "kici, occó", mert ők az a tükör, amelyik pontosan megmutatja nekünk a fillérbaszó magyar valóságot. "Ide a túl jó nem kell, csak az a jó középszer" - ahogy a nóta mondja.

A másik történet arról szól, hogy lehetsz-e próféta a saját hazádban. Amikor először válogattam le a termést a szőlőmben, komoly katasztrófaturizmus indult hozzám: hátratolt sapkák mögött simogatták az üstöküket a helyi gazdák, hogy "ők még ilyet nem láttak, és amit Isten adott azt nem szabad elpazalni". Aztán amikor egy héttel előttük szüreteltem két mustfokkal magasabb cukorfokkal szőlőt, akkor egyrészt gátlástalan hazudozónak tartottak, másrészt felhúzták a saját termést a kristályos napfénnyel, így ez az eredmény igazán nem hatotta meg őket. De szombaton történt valami egészen furcsa: a telekszomszédom azzal jött oda hozzám, hogy "nagyon bejött az a vetés, amit 'ellestem' tőled, idén is ezt fogom csinálni". Egy pillanatig azt hittem, talán van ráhatásom a dolgokra, de aztán a vasárnapi látvány, amikor a hegyet vastag füstfelhőbe burkolta az égő szeprente, amit a másik szomszédom gyújtott fel, némileg kijózanítólag hatott. De a kicsi siker is siker, aki nem akarja megtanulni a XXI. szőlőművelést, az csinálja a kolhoz rendszer szerint - ezt a blogot úgyis azok olvassák rendszeresen, akik a progresszió hívei.

Amikor szembe jön a valóság

Minden tavasszal van egy nap, amikor beülök az autóba, ami rászárad a seggemre, mire kiszállok belőle. Igen, ez az oltványszedés napja. És ez minden évben ugyanarra a napra esik, amikor pokolba kívánom az egész magyar szőlészeti rendszert, ezt a mélységesen ostoba, agyalágyult szisztémát, ahol történelmi magyar fajtákat bár lehetne termeszteni, de ezekből semmiféle törzsültetvénnyel nem rendelkezünk. Majd egy évtizedig tartott, mire sikerült összedédelgetnem annyi góhért, hogy tisztességes mennyiségű oltócsapot tudok szedni belőle, amelyet aztán elviszek az oltványkészítőnek. Tavaly Németországba küldtem, idén Ausztriába vittem. (Magyar oltványossal nem üzletelek soha többé - borzalmasak a tapasztalataim.)

Bormustra

Megkésve bár, de törve nem (mert idén helyesen használtam a ként) lefejtettük a borokat. Azért szeretek hideg pincében fejteni, mert ilyenkor a seprőn is kiválik a borkő, és egy kemény felületet képez rajta, ami egészen kevés fejtési veszteséget eredményez (egy 300 literes saválló tartályban kb. fél-egy liter bor marad). Ma szép idő volt - bár kicsit szeles - így jó volt a pincénél dolgozni. Mivel csak flakonban tudunk vizet szállítani, és sokféle tételem van, ezért szükségünk volt Krisztián Navarájára is, hogy a felázott úton fel tudjuk hordani a forró vizet a pincéhez. 

Vadfekete siller - mint a rubin

2018

Tavaly decemberben azzal a reményteli bizakodással néztem a jövőbe, hogy az idei év minden szempontból sikeres lesz. De júniustól kezdve minden egyre nehezebb lett, és szeptemberre eljutottam a mélypontig. Ekkor ünnepeltem a fél évszázados fennállásomat, és mintha az őrangyalom kivett volna némi szabadságot a következő ötvenes előtt: elkezdett minden megrogyni körülöttem.

Napforduló - Kezdődik az új év

Idén tavasszal lepalackoztuk az első olyan borunkat, amelyik úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Erről nagyon sok jó visszajelzést kaptunk, de elkövettem egy komoly hibát: a kénszintet nem sikerült egyenletesen fenntartanom - ennek eredményeképpen a góhér beindult a palackban. A furmint, sárga muskotály és öregszemű sérfehér fajták viszont még szépek, bár a badacsonyi borbírálók szerint nem elég jó a furmintom ahhoz, hogy dörgicsei furmintnak lehessen nevezni.