A permanens forradalom jegyében ismét megváltozott a szőlő telepítés engedélyezésének rendszere. Egy új, elbaszott, hülye szabállyal lettünk gazdagabbak: az egyes borvidékeken kijelölnek 3-3 fajtát, amely, idézem:
|
Kiválasztani olyan fajtát lehet, amely esetében az alábbi feltételek közül legalább kettő teljesül:
|
Mivel én a Balatonfüred-Csopaki borvidéken vagyok érdekelt, megnéztem a kiválasztott fajták listáját, amely a következő: olaszrizling, szürkebarát és kékfrankos. A listában természetesen ott vigyorog az olaszrizling, hiszen ha valaki mondjuk fel akarja újítani a furmint ültetvényét, bizonyára szívesen cseréli le erre a Közép-Európában alja borszőlőként kezelt fajtára.
 |
| Szőlő felvásárlási árak 2018, Varga Pince |
De vegyük szépen sorba a dolgokat! Mindenekelőtt nézzük meg a környék legnagyobb felvásárlójának, a Varga pincészetnek az árait, hátha a hideg gazdaságossági számok előtt elsöprik a rizlinggel szembeni lamentálásomat! Itt vannak a tavalyi felvásárlási árak - és hát az a helyzet, hogy ár alapján az Irsai Olivér toronymagasan agyonveri a Balaton csodájának tartott rizlinget (igazság szerint minden muskotály fajta, bár ez a Varga Pince áraiban nem mutatkozik meg). Sorolhatnánk a borvidéken engedélyezett fajtákat, lényegében mindet ugyanazon az áron lehet eladni. (A szürkebarát esetén kétlem, hogy a fajta igazi értékét megmutató félédes borként novemberben szüretelve mennyire gazdaságos ezen az áron a csecsemőökölnyi fürtjeivel.)
Ha árban nem első az olaszrizling, akkor biztosan a talaj- és éghajlati adottságokhoz alkalmazkodik jobban (hogy minél, az nincs odaírva). Gondolom minden olyan fajtánál, amely még ennél is gyorsabban elejti a savait. Szóval simán kiszorítja a rizlingszilvánit, vagy a teljes érésben szappanízű bort adó muscat ottonelt. Ugyanakkor minden szárazságtűrő, savtartó, lassan érő fajtához képest (mint pl. a furmint) komoly hátrányban van. A globális felmelegedés hajnalán, amikor lassan augusztus elején szüretelünk, biztosan ez a jó fajtaválasztás? Hát nem.
A minőségi javuláshoz való hozzájárulás kérdésében szerencsére nem kell állást foglalnom (hiszen az előző két pont józan ítélet alapján kizárja az olaszrizlinget), de erről amúgy is ítéletet mondott már a nagyvilág - valamiért Ausztriában is a legolcsóbb szőlőfajta az olaszrizling. A bennünket az elmúlt 30 évben borászati téren állva hagyó sógorok véleményére lehetne adni, és talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy az eredetileg a donyecki munkások kifinomult ízlésére pozicionált, szovjet exportra termelt szőlőfajta vajon miért nem szorította ki akár a rajnai rizlinget, akár a zöld veltellínit az osztrák piacról. Vagy miért nem csinált ez a közép európai fajta legalább olyan karriert, mint a chardonnay? Miért nem látott ebben egyetlen új borászati nagyhatalom (Ausztrália, Új Zéland, Kalifornia, Chile, Dél Afrika) annyi fantáziát, hogy ezzel árassza el a Tesco alsó polcait?
Az már csak hab a tortán, hogy az EU rendelet hivatkozott pontja semmiféle megkötést nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hány fajta lehet engedélyezett borvidékenként. Sőt ennek kimondottan az ellenkezőjét mondja:
|
F. Az 1308/2013/EU rendelet 64. cikke (2) bekezdésének f) pontjában említett kritérium
2. a már bortermelői tevékenységet folytató termelő által újonnan betelepítendő területek a piaci kereslethez való megfelelőbb alkalmazkodást vonhatják maguk után azzal összefüggésben, hogy a mezőgazdasági üzem már meglévő szőlőültetvényeire vonatkozó átlagos értékekhez, illetve a régióban tapasztalható átlagos helyzethez képest nő a termények ára, illetve gyarapodnak a piaci elhelyezési lehetőségek; |
Könnyű észrevenni, hogy ha az olaszrizling ára semmivel sem jobb, mint a többi szőlőé és ebből a fajtából az eladatlan bor a pincék küszöbén folyik ki, akkor a gazdálkodót megfosztani attól, hogy diverzifikálja a portfólióját, azaz többféle bort (mint az engedélyezett három) tudjon kínálni - az maga az őrültség. Egy elmebeteg egyszerűsítési kényszer, amelyben mindenkit ugyanarra vonatra szeretnének felültetni, függetlenül attól, hogy az illető hová szeretne eljutni.
|
G. Az 1308/2013/EU rendelet 64. cikke (2) bekezdésének g) pontjában említett kritérium a telepítendő szőlőfajtá(k)nak vagy klón(ok)nak köszönhetően bővül az adott oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel |
Ezt a bekezdést csak a leghülyébbek érthetik úgy, hogy az engedélyezett fajták közül (Chardonnay, Furmint, Juhfark, Olasz rizling, Ottonel muskotály, , Rajnai rizling, Rizlingszilváni, Sauvignon, Sárga muskotály, Szürkebarát, Tramini, Zenit, Zeus, Irsai Olivér, Királyleányka, Semillon, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Kékoportó, Pinot Noir, Merlot, Zweigelt, Syrah) háromra kell szűkíteni az engedélyezett fajták körét.
Summa summárum: van egy Uniós rendelet, amit elképesztően szarul adaptáltunk, és ezzel komoly versenyhátrányt okozunk a szőlészeti ágazatnak.
Úgy tűnhet, mintha ellenemre lenne az olaszrizling. Nem így van. Szeretem a belőle készülő asztali bort (Balatonbor), nyáron nem is nagyon innék mást. A problémám azzal a szemlélettel van, hogy a Balatont egy fajtára pozicionáljuk (na jó, kettőre, mert a "vörös Balaton" a kékfrankost jelenti). Jó ötlet, hogy a balatoni vino della casa legyen egységes. De ezen a ponton be kellene fejezni a fűnyíró elvet. Tehát a cikk nem az olaszrizling, hanem az uniformizálás ellen szól.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
