Furmint Február 2022 - a színfalak mögött

Mostanában nagyon felvitte az isten a dolgunkat, mert már a második egymást követő héten volt a pincénk hivatalos valami olyan eseményre, ahová nagyon szerettem volna eljutni. A történet úgy kezdődött, hogy két éve a Káli Kövek Borászat tulajdonosa, Szabó Gyula vett tőlem furmint szőlőt, aztán a rákövetkező évben többet vett, és úgy gondolta, jó ötlet engem is meghívni, és összekóstolni, hogy mit mutatnak az ugyanott termő szőlőkből más feldolgozási eljárással készített borok. Így kerültem be a szakmai napra meghívottak körébe, a mesterkurzusra és a sétáló kóstolóra.

 

Szabó Gyula magához ragadja a szót

 

A szakmai nap péntek este volt a Pálffy Borászatnál, ahol furmint termelők összejöttek, mindenki vitt egy üveg bort valamelyik tételéből, ezt a borászok ötösével vakon megkóstolták, és azután felfedték a bort, és a termelő elmondta a technológiát, amivel a bort készítette. El lehet képzelni, hogy mennyire izgultam, hogy az általam készített borról nehogy az derüljön ki, hogy méltatlan a sorban való részvételre. Érdekes intermezzo, hogy amikor a Káli Kövek bora került sorra, beleszagoltam a pohárba, és azt mondtam a mellettem ülő borásznak: "nahát, ennek a szőlőnek útszéli zsázsa nőtt a sorában!" A felfedéskor aztán kiderült, hogy valóban, az én szőlőmben tényleg nő ez a gyomnövény. Első tanulság: a Káli Kövek és az Aranysörte teljesen más módon készíti a bort ugyanabból a szőlőből, de az eredmény megdöbbentően hasonló. Tehát az alapanyag és a terroir vastagon felülírja a technológiát. Ugyanazok az ízjegyek, ugyanaz a hosszú lecsengés ... kicsit más, persze, de mégis nagyon hasonló. 

 

A szakmai beszélgetésben Sike Balázs (korábban Skizo Borászat) nagyon fontosnak tartotta a megismételhetőséget. Nem is érthettem volna vele egyet jobban: lényegében minden minőségirányítási rendszernek ez a célja. Ez független attól, hogy valaki "vadélesztőkkel" dolgozik, vagy irányított erjesztést használ. Egy stabilan beállt pincében, megfelelő higiénia mellett zavartalanul lefut a "természetes" erjesztés, éppúgy, mint irányított körülmények között. A megismételhetőség a technológiai lépések sorát jelenti, amelyeket a megfelelő időben kell végrehajtani. Mindkét folyamat végeredménye tiszta, egészséges bor, ami tükrözi az adott évjáratot. Ezt továbbgondolva: lehet évjáratok közötti megismételhetőségről beszélni? Szerintem nem. Mégpedig azért, mert a szőlő más íz és illatanyagokat, más savszerkezetet mutat a különböző években és dűlőkben. Legalábbis azoknál a pincéknél, ahol nem divat az alapanyagok laboratóriumi eszközökkel történő egalizálása az évjáratok között (mint pl. egyes Ausztrál borászatoknál) - ezeket a sztenderd termékeket gúnyolják McWine névvel. A fennti következtetések summája az a brutális közhely, amt mostmár összekóstolásokkal is tudok igazolni: a minőség a tőkén dől el, a borász csak elrontani tudja a jó alapanyagot.

 

Szerencsére a pánikrohamaim teljesen feleslegesnek bizonyultak, az én ízlésem szerint (és ez nagyon fontos) az Örökség becsületesen helyt állt. A blogolást úgy kezdtem, hogy a célkitűzésem a legjobb balaton-felvidéki bor elkészítése. Most már tudom, hogy nincs legjobb bor, csak jó borok vannak, amelyekből egy adott ember választhat ugyan legjobbat,sőt, lehet, hogy egy adott csoportban lehetnek többen vannak azok, akik egy adott bort választanak legjobbnak, de ezt semmiképpen sem szabad túlbecsülni. Lehet, hogy azért, mert sokat olvasok a minőségirányításról, a pozitív kritikák jól esnek, de első sorban a negatív vélemények érdekelnek. Ezekből (a két nap során) egy akadt, viszont számomra fontos emberektől kaptunk nagyon pozitív visszajelzést. Szóval a célkitűzésemet módosítanom kell: ott kell lennünk azok között a borászatok között, akit egy Balaton parti utazáson mindenképpen meg kell látogatni. Ebből a célkitűzésből új feladatok vezethetők le, dolgozunk is a megoldásán.

 

 

A következő napon délelőtt(!) a Káli Köveknél volt a mesterkurzus, amire úgy érkeztem, mint aki olyan esküvőre kapott meghívást, ahol sem a vőlegény, sem a menyasszony neve nem rémlik: biztos vagyok abban, hogy a "mester" megjelölés nekem semmilyen szempontból nem jár. A mesterkurzusra a somlói Fekete Pincétől Riesz Gábor, A Káli Kövektől Szabó Gyula, A Gilvesytől Gilvesy Róbert, valami az Aranysörtétől én voltunk a meghívott borászok, akiknek az volt a feladata, hogy TIT előadás szinten, azaz érdekesen de ne túl bonyolultan beszéljünk a bazalton termő szőlőkből készülő borok ízvilágáról. A kurzust Angermann Öcsi vezette, aki az Onyx sommelierje, és láthatóan nagyon otthon volt abban, hogy hogyan kell játékos, érdekes, vicces előadást tartani. Szerintem a résztvevők élvezték a műsort és a kóstolósort.

 

A vendégek érkezése előtti percek. Hiperelegáns pezsgősvödör házi jégakkuval :)

 

A sétáló kóstolóra szombat délután a Művelődési Házban került sor, és lám, mennyire jó, ha 'A' betűvel kezdődik az ember pincéjének a neve: megint a bejárattal szemben volt helyünk. A Káli Köveknél (a terem túlsó végén) volt a mi Virtus borunk párja, és amikor arra bíztattunk pár vendéget, hogy kóstolja meg ugyanezt a bort másik feldolgozásban, az ide látogatók szinte mindegyike kíváncsi volt arra, hogy két, teljesen eltérő borászat mit tud kihozni ugyanabból a szőlőből. A Káli Kövek munkatársai hamar levették, hogy mi az ábra, és ők is küldtek hozzánk ugyanígy látogatókat, és a keresztirányú forgalom komoly tumultust okozott a terem közepén. A három óra úgy elröppent, hogy észre se vettük. Szinte folyamatosan kínáltunk valakit, meséltünk a borról, a pincék előtti kóstolásról - ahogy meg tudom ítélni, rajtunk nem múlott a kiállítás sikere.

 

Már a múlt heti kiállításról is nagyon elégedetten távoztunk, de ez még annál is többet adott. Végre két napon át szakmabeliekkel beszélgettem az egyik olyan dologról, ami nagyon érdekel. Kezdem megismerni a környező borászokat, kezdenek ők is megismerni engem - szükségünk van erre az integrációra. Köszönet a meghívásért, a finom ebédekért, a beszélgetésekért. Bár kora este hazaértünk, mégis olyan izgatott voltam, hogy éjjel egy óráig nem tudtam elaludni.  

2022.02.28. 10:03

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr117767712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása