Sose volt még olyan jó hasonlatom, mint amikor a szőlészkedést ahhoz hasonlítottam, mintha derékig érő zselében kellene felfelé futni egy hegyre, erős ellenszélben.
Egyrészt ott vannak azok a munkafolyamatok, amiket sohasem csináltam még. Még tavaly is úgy küldtem mintát egy kóstolóra, hogy csak egy "S" betű jelezte a palackon, hogy Sárfehérről van szó. Szóval a címkegyártás idén felkerült a teendők közé - nem akármilyen próbatétel elé állítva bennünket, mert teljesen járatlanok vagyunk ezen a téren. A borászunk ajánlott egy vállalkozót, Kőműves Tamást, aki nemcsak megtervezte a címkét, de a nyomdai előkészítést is megoldotta helyettünk. Az első ötleteink dermesztően rosszak voltak, míg végül visszanyúltunk az egyik első borunk saját magunk nyomtatta címkéjéhez, az Enikő küvéhez (ha jól emlékszem, összesen ez a két címke készült egy esküvői ajándékra). Évekkel később - ugyancsak két példányban - felcímkéztük a feleségem vizsgaborát, ott azt találtam ki, hogy egy ecsetfestés legyen a név alatt a boron. Tamásnak ennyi infó állt rendelkezésére, és mivel sok címkét készített már, pontosan tudta, hogy milyen adatokat, jelölést kell a lényegi részeken kívül megjeleníteni. És még csak ekkor jött a java. Tamás domborlakkot ajánlott, amiről nem tudtuk, hogy mi fán terem, és azt találta ki, hogy az aranymalacot aranyfóliából tesszük a lakk tetejébe. El kellett mennünk a nyomdába is, ahol papírt választottunk. Sok balatoni borász használja azt a szép, vastag fehér papírt, ami nekünk is megtetszett, de más méretben, mint ahogy mi szerettünk volna. Mert akkora méretben csak akkor lehetett használni, ha legyártattunk egy szerszámot (stanc) ami pont az általunk vágyott méretre vágja a papírt.
Ez így szép, nincs mese. |
És amikor rendben volt a cimke, a java csak akkor kezdődött el. El kellett vinni a borunkat a Badacsonyban található ítélőszék elé, akik jogosultak megállapítani, hogy az általunk előállított porduktum méltó-e a furmint, kékfrankos, juhfark és sárga muskotály név mellett a Balatonfüred-Csopaki Borvidék jelölés használatára. Legnagyobb megdöbbenésünkre igen, úgyhogy tovább is küldték a mintákat a Nébih-hez, akik elvégezték a labormunkákat. Akik aztán a négy borból háromnak megküldték nekünk az eredményeit, a negyediknek meg csak a számláját. Addigra kitört a koronavírus-pánik, és további másfél hétbe tellett, mire megjött a papír, ami alapján rá tudtuk írni a borra az alkoholfokot. Indulhatott volna a gyártás, de a koronavírus miatt elfogyott a papír a nyomdából (gondolom maszk lett az alapanyagból, vagy WC papír), így újabb hetet vártunk. Ami azért volt fasza, mert így kicsúsztunk volna a palackozási időablakból, és döntenünk kellett: palackozunk kopaszon, vagy nem palackozunk. Az elsőt választottuk, így most megint nincs egyetlen üvegünkön se címke - ezt majd utóbb tesszük rá. De hát Dörgicseiek vagyunk, ami kerek azt emeljük, ami szögletes azt gurítjuk, és mindent sokszor szeretünk megfogni.
A palackozás egyébként nagyon flottul ment. Krisztián és Bala szállította a János által tükörfényesre szűrt borokat, és mire a következő fordulóval odaértek, az addigi mennyiség le volt palackozva. A Istvándy Jenő Pincészetnél palackoztattunk, és őszintén mondom, feladtuk a leckét: négyféle bor, háromféle zárásmód. A palackérlelésre szánt borok dugót kaptak - és mivel nem volt saját emblémás dugóm, ezért annak is el kellett készíttetni az emblémát, és csak utána lehetett legyártatni a dugót. Nem volt ez másként a csavarzár esetében sem, amit az egynyári rozénak szántunk (ez János ötlete volt, és parádésan bevált). Barna üvegeket kaptunk, fehér üvegeket nem, mert ebből hiány volt. Szerencsére a Madaras pincének volt annyi, hogy tudott adni nekünk is. Így a palackozás (bár címkézés nélkül) igazi sikertörténet volt. Az üvegdugós muskotályhoz volt kapszula sablonunk, így ezért legalább nem kellett külön fizetni.
Egy kedves muskotályos bor címkéje. |
Nem ment minden ennyire "simán" a szaporítóanyag beszerzés terén. Megrendeltük a góhér, sárfehér, vadfekete és szerémi zöld csapokat a fajtakutató intézettől, vissza is igazolták, hogy adnak oltócsapot. Közben megkértük a kísérleti fajta telepítésére szóló engedélyt a Nébihtől, ami csont nélkül meg is érkezett. Köszönöm mindenkinek, aki segített benne. És akkor jött az a bejelentés, ami nem történhet meg más országban, csak nálunk. Leszállították az oltócsapokat, majd MIUTÁN kifizettük őket, majd megkaptuk az értesítést, hogy NEM tudnak származásit adni az oltócsapokhoz, mert nem végeztek időben növényorvosi vizsgálatot a szőlőn. Beszéltem a vezetővel, természetesen "valami félreértés történt" (wtf?) és ... és őszintén nem tudom, mi a büdös lófasz van ebben az országban. Csak meg kellene honosítani a kapitalizmust, nem?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.