Tavaszi multitasking

Megint tavasz, megint bekapcsoltuk a multitasking üzemmódot: egyszerre több szálon futtatjuk az eseményeket. 

 

A tavaly félbehagyott talajmunkák befejezése. Most ez a legfontosabb, mert az tavaly tavaszi és őszi balfaszkodás miatt nem sikerült befejezni a talajmunkákat. Peti, a régi traktorosunk az Óperencián túl keresi a boldogulást, így Krisztián fia, Balázs ugrott be elvégezni a traktoros munkákat. A tőközművelő által kimélyített tövekre még ősszel elkezdtünk bakhátat húzni, amit majd tavasszal (és az egész év során) ki lehet kapálni. A lemetszett szeprentét (nem Dörgicseieknek: venyigét) mulcherrel összedaraboltuk. A takarónövények vetése előtt kap a terület egy könnyű tárcsát, aztán mehetnek a magok a földbe - ha elmúlnak az éjszakai mínuszok.

 

 

 

A metszéssel jól állunk. A napszámosok megcsinálták a nagy területet, a kicsit pedig mi metszettük meg a családdal. Általában apósommal és a fiammal metszünk hármasban, már nem tudom lehagyni őket, ha én is egy sort viszek, meg ők ketten is egyet - szépen belejöttek a munkába. Fiam általában irgalmatlan szófosásba kezd, ha együtt dolgozunk, általában az éppen aktuális számítógépes játék összes karakterének összes tulajdonságának összehasonlító elemzését kell meghallgatnom. Valószínűleg a beszédközpontja össze van drótozva az agyában a metszésközponttal, mert be nem áll a szája. A tavaly kapott Stocker ollójának pengéjéből kitört egy darab, így kapott egy Löwe 9-es ollót (olyat, mint az enyém). Annyira örült neki, hogy az utolsó munkanapon a számítógépes játékok helyett arról dumált végig, hogy milyen állati jó ezzel az ollóval dolgozni, és hogy inkább nem is használja a nagyollót, mert ezzel jó vágni - aztán este persze nyüszített, hogy fáj a tenyere. De jól van ez így, csak szeresse a munkaeszközt és a munkát. 

 

Új területek bevonás a művelésbe. Úgy néz ki sikerült megvennem egy szőlőtermő területet a Becce dűlőben (a kifüggesztésre nem tolongtak a helyben lakó gazdálkodók), már csak isten tudja hány hivatali pecsét kell a szerződésre, és elkezdhetem a telepítést. Megállapodtam a tulajokkal, hogy elindítom az engedélyezési folyamatot. Van egy fantasztikus talajvizsgálatot végző labor Zalaegerszegen, akik a mintavételtől a szakvéleményig megcsinálnak mindent. Az új területre megvan a vizsgálati eredmény, most a kormányhivatalnak kell ennek alapján engedélyezni a telepítést. Ezt a jövő héten intézzük. 

 

Történelmi fajták legalizálása. Végre megtaláltam az eljárást a történelmi fajták engedélyeztetésére: a Nébih-nél Pernesz Györgyöt kell keresni, az ő osztályának van joga engedélyezni a kísérleti fajták telepítését (minimum 700 tő). Találtam olyan embert, aki sikeresen fel tudta venni a kapcsolatot a Pécsi Fajtakutató Intézettel (pontosabban: ő nem csak a levelezésig jutott velük, hanem oltócsapot is sikerült szereznie). Szóval: van hivatalos csap, kitöltöttük és beküldtük az engedélykérő papírt - most várunk az eredményre.

 

Oltványok. Az oltványokkal ilyenkor a legtöbb a munka. Ilyenkor kell csapokat kell vinni az oltványoshoz, és ilyenkor kell (ha ősszel nem csináltad meg) a fiatal oltványokat kicserepezni, azaz felszedni a földből még rügypattanás előtt, és beültetni cserépbe (jó nagy gyökérrel) hogy aztán majd földlabdával lehessen elültetni akkor, amikor 30-50 centis hajtásai vannak. (Ezt a munkát nem nálam végezzük, hanem egy olyan hobbiszőlésznél, ahol a tavalyi telepítés hiányait is ki kell pótolni.) Le kell egyeztetni az oltványosokkal a pótlásokat is, azaz azokat az oltványokat, amelyeket hidrofúróval fogunk telepíteni - nálunk már csak a sárga musót kell így pótolni.

 

Anyagbeszerzés palackozáshoz. Értelemszerűen meg kell rendelni a palackokat, a dugókat (üvegdugót az frissnek szánt borokra, parafát az érlelést igénylő borokra, csavarzárat az egynyári bornak). Persze ilyenkor kiderül, hogy aranysörtéjű vaddisznó klisé nincs a csavarzáras palackra, ezért azt is el kell készíteni, meg a dugóba égetendő vaddisznó logót is el kell készíteni. És a címke. A hatezredik változaton vagyunk túl, de már látni a fényt az alagút végén. Van egy állati jó nyomdaüzem Veszprém mellett, ahol a recepciós hölgy fogad, majd leül veled tárgyalni a címke papírjáról, a vaddisznó aranyszínű festésének lehetőségeiről, a dombornyomás módozatairól. A magam részéről szeretem az ilyen kisvállalkozásokat, ahol vannak mindenhez értő emberek. 

 

Borok felkészítése a palackozásra. Szerencsére ez már nem az én feladatom, János ezt a gondot leveszi a vállamról. Nem tud teljes egészében helyettesíteni: ő nem bassza el a borokat a vége előtt közvetlenül, tehát ebből a szempontból üdvözlendő félmunkát végez. A borok egy része tisztára lett szűrve, másik része még csak most kerül az érlelő hordóba. Ahogy ilyenkor lenni szokott: a borokból kikerülnek a nyálkaanyagok, így az ízük tisztábbá ("szétszálazhatóbbá") válik. Az illatuk is élénkebb, tisztább lett. 

 

Készül a honlapunk. Van egy egyetemi évfolyamtársnőm, a Kriszta, aki nagy gyakorlattal rendelkezik a marketing területén. Nekünk állati jó évfolyamunk volt, mi voltunk az első két lépcsős képzés, még jóval a bolognai rendszer bevezetése előtt, és mint kísérleti évfolyamnak, minden lószart megtanítottak nekünk: annyi órám volt, mint egy növénytermesztőnek, annyi állattenyésztésem mint egy állattenyésztőnek, és sokkal több közgazdaságtanom, mint bármelyik karnak az egyetemen. A brutális terhelés összekovácsolta a csapatot: még ma is bárkit fel tudok hívni, és örömmel üdvözöljük egymást. Szóval Kriszta éppen unta magát, és megkértem, hogy segítsen, mire ő áttanulmányozta a hazai boros honlapokat, kiemelte post-it cimkékkel a neki tetsző dolgokat, megtervezte a honlapot - nekem már csak el kellett készíteni. Amint kész lesz a borom, fellövöm az információs szupersztrádára, és várom a vásárlók tömegeit. :DDDD

 

Az apróbb feladatokból is van 1000, amit el lehet felejteni, és emiatt bosszúságot okoznak: bejelentettük, hogy jövőre dűlős borokat akarunk készíteni (ezt egy évvel előtte kell megmondani :DDDD), megkértük a származási igazolásokat a borokra - és hogy a legjobbat el ne felejtsem: elkezdtük megtervezni a pincebővítést, mert a régit menthetetlenül kinőttük. Beszélgetések a tervezővel, a főépítésszel, a földmérővel ... nem unatkozunk. Itt tartunk most. Eddig jó.

2020.02.23. 18:45

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr1615488260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.