Téli szemle

Bejártam a Kútfői dűlőt szombaton ebéd után - csodás séta volt az egyébként barátságtalanul hideg, ködös időben. A mászkálás során erős trágyaszagot éreztem, lehet, hogy valamelyik szomszédom szerves trágyázott, vagy a vaddisznók találtak új WC-t maguknak a szomszéd erdőben - de a szőlőben nem volt se túrás- se vadnyom. A talaj viszont élt, ezért jó kultivátorral művelni a földet, mert nem barmolja szét a gyökérzónát teljesen. Rengeteg fényképet készítettem a zúzmarás támrendszerről, a deres szőlőkről, a fehér kerítésről - egészen szürreális volt az élmény.

 

 

 Ezután felmentünk a pincéhez Jánossal ellenőrizni a borokat. Hú, de régen volt olyan kóstoló, amikor ennyi ígéretes bort kóstoltam! A juhfark nagyon jól indult, forrás után egészen különleges volt, de Karácsony előtt erőt vett rajta a semmilyenség - vékonynak és savhangsúlyosnak találtam. Feltúrtam a netet különböző erjesztési hőmérsékleti görbék után kutatva, keresgéltem, hogy hogyan lehetne a borban több glicerin, és megpróbáltam Jánost rádumálni a savtompításra. Ő csak azt hajtogatta: ez a szőlő egyensúlyban volt a szüretkor, megfelelően alacsony volt a terhelés, szuper volt az alapanyag, nem ment félre az erjedés - időt kell adni neki. Persze neki lett igaza, a mostani kóstoláskor széles gliceringyűrű maradt a poháron, ami (köszönhetően a -1 fokos hőmérsékletnek) öt másodperc után kezdett lassan katedrális ablakokat rajzolni a pohár falára. A bor illatra, ízre nagyon ígéretes - egyelőre fahordóban érik. Kell neki palackérlelés is, úgyhogy parafadugót kap. 

 

Kétféle furmintot készítettünk, az egyik a beccei, ami teljes érésben, csodás állapotban került a présbe. A mustban leginkább a réti virágok illatát lehetett érezni, ezek közül a borban az útszéli zsázsa hideg, mentás íze győzött. Elképesztően tiszta, elegáns bor lett, még hordóban ül - és ennek is kell a plusz egy év palackban, mire tökéletesen integrálja magába a tölgy ízét. A másik furmint a kútfői dűlőből származik, édesanyám öröksége a terület. Itt elképesztően köves a terület, ez volt az a rész, ahol Bobcat kőtörő fejével csináltunk helyet az oszlopoknak. A tőkék itt nehezen erednek meg, szárazabb is ez a rész, mint az alsó, és ha igaz a "szőlőnek szenvednie kell" álláspont, akkor ez a földkerekség egyik legjobb furmint termőhelye. Itt a szőlő két héttel előrébb járt, mint a dűlő többi részén, sok töppedt, lilás szem volt a ládában - a rothadás legcsekélyebb jele nélékül. Sötét színű, barackos illatú mustot nyertünk belőle, a bora is teltebb, selymesebb lett. Nagyon enyhén fellelhető benne a barack, de még az érésének az elején jár, a hordós iskoláztatása nem kezdődött el. 

 

Sárga muskotályból is kétféle bor készült, egy száraz, ami hihetetlenül intenzív, tiszta illatú csajozós bor lett, és egy édes, valami 80 gramm fölötti maradékcukorral, kissé zártabb illattal - ez utóbbi azért, mert a túlérett furmint mustját is beleházasítottuk az édes borba. Utálom a geil borokat, de se a sárga muskotály, se a furmint nem a saveldobásáról híres, így a magas cukornak ellensúlyozza a megfelelő savgerinc. 

 

Kóstoltunk még kékfrankosból készült kastélyost is, aminek a gyümölcsösségét elnyomta egy kissé fülledt szag - eleve nem tíz pontos ötlet mínuszban rozé jellegű bort kóstolni, de ez a tétel még elbír egy fejtést. Ezután elfogyott az időnk, és a vadfekete, a góhér, és a sárfehér kimaradt a szórásból - azokra majd még visszatérünk.

 

Mordon férfiak bor mellett az alakuló ülésen. 

 

Indulnunk kellett a dörgicsei borreform társaság alakuló ülésére. János hívására összejöttek azok az emberek, akik szerint vissza kell szerezni a Dörgicsei medencében készített borok jó hírét. A csibeleves (gazdagon!) mellett a tömegrizling mérgezi még a köztudatot, holott a medence három hegye (Becce, Halom, Agyaglik) annyira eltérő termőhely (mind kitettség, mind talaj szempontjából), ami annyira más szőlőknek kedvez, hogy ennek a tájegységnek különösen rosszul áll az ostoba uniformizálás. Nagyon értékes emberek gyűltek össze, sokféle szakterületről. Az első megbeszélés az ismerkedés jegyében telt el, mindenki elmondta, hogy milyen gondolatai vannak a továbblépésről. Abban maradtunk, hogy a következő alkalommal megpróbálunk stratégiát alkotni. Megszűnőben van az intellektuális sivatag körülöttem, szuper borok érnek a pincémben - szétvet az öröm. 

 

 

2020.01.19. 15:54

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr9915416622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balazs Nemes 2020.01.19. 23:37:52

Kedves Rambo
Szuper a blog és köszönet a rengeteg önzetlen jótanácsért.
Most kezdtük szőlővel foglalkozni minden előképzettség nélkül.
Badacsony északi oldalán," Köbölkút" nak nevezett kis hegyoldalon. 1ha körüli területén. Azt már most érezzük, hogy újra kéne tervezni a birtokot és szeretnénk gépesíteni a művelést amennyire csak lehet.
Valahol azt is olvastam, hogy a pályázat író szakember elérhetőségét is elküldi kérésre. Nekünk ez is nagy segítség lenne.
Persze van még rengeteg kérdésem. Ha van mód rá, nagyon szívesen kapcsolatba lépnék önnél valamilyen módon. Kérem jelezzen vissza és elküldöm az emailemet vagy telefon számomat.
Köszönöm
Üdvözlettel
Nemes Balázs

MAgi71 2020.01.19. 23:47:35

Kedves Rambo,
Nagyon jó a blog, gratulálunk, de még további rengeteg kérdésünk lenne. Például szeretnék a pályázat író elérhetőségét elkérni ha lehet. Köszönöm, üdv

Pájaro 2020.01.20. 19:53:31

Egyetértek . Tényleg jók a borok.
Mostanában elég gyakran eszembe jut hogy néhány évvel ezelőtt besétált egy embera Madáritatóba és valami Szövetkezetről kezdett el beszélni.
Feltűnés nélkül hátra vittem a bort és megkóstoltam valami baj lehet vele?
Nem volt, ugye hogy Rambo nak igaza lett szövetkezésben, nekem igazam lett abban hogy alázattal és sok munkával ha nem is érjük el de megközelítjük azt a csúcsot ami tökéletes bort jelenti.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.