Szőlőművelés

Act local

Van az a mondás, hogy gondolkozz átfogóan, cselekedj helyben (think global act local). A múltkor írtam egy jegyzetet arról, hogy a Balaton-felvidék arculatát úgy is meg lehet őrizni, hogy a nyaralóvá átalakított pincék mögött nem füvet termel a telek gazdája, hanem egy környékbeli gazdálkodót kér fel arra, hogy a területén szőlőt telepítsen. A szőlőtermelésnek sok környezeti paramétere van, de ezek között nem szerepel az, hogy a szőlőt zavarná a fejlődésben, ha az előtte lévő pince ablakából valaki nézi a Balatont. Ami gond a telek gazdájának, az áldás a szomszéd gazdálkodónak - az ilyen megállapodáson mindenki csak nyerhet.  

Ez a blog elsősorban a személyes példaadáson keresztül szeretne tanítani, így mi sem természetesebb annál, hogy most a szomszéd telektulajdonossal kötött megállapodás eredményét tudom bemutatni. Az alábbi képen évekkel ezelőtt látható a szőlőm, amikor még csak egyharmad hektáron tanulgattam a gazdálkodást. A kép jobb oldalán látható a szomszéd telek, ami idővel egészen elbokrosodott. Ehhez kapcsolódik az egyik legkedvesebb emlékem: egy szép tavaszi napon pumpás háti permetezővel permeteztem, amikor recsegést-ropogást hallottam a szomszédos bozót felől. Leguggoltam, és tőlem három lépésre egy őz állt, aki pont úgy meglepődött, mint én. Egy darabig néztük egymást, majd az őz visszafordult, és eltűnt a bozótban.  

A kép jobb oldalán látható a cserjével benőtt terület

A szomszédommal ritkán találkozom: külföldön él, csak egy-egy hetet jön Dörgicsére nyaralni. Az egyik ilyen alkalommal meghívtam a pincémbe, és megkínáltam borral. Nagyon ízlett neki, én meg felajánlottam, hogy pont ugyanilyen bora lehetne neki is. Szó szót követett, és megállapodtunk: a csiheteg helyett inkább legyen szőlő a telkén. Ha csak ennyit írnák, tudom, hogy az első kommentben rákérdeznétek az alkura. Szerintem az ilyen jellegű megállapodásokat a következő irányelvek mentén érdemes megkötni:

• A szőlő a bérbeadó tulajdona, az ültetvény a terület értékét növeli. Ennek megfelelően az ültetvény kialakításának költsége a bérbeadót terheli. A magam részéről az ültetvény megtervezéséért nem számítottam fel munkadíjat, de a talajelőkészítés, a támrendszer, az oltványok és a telepítés munkadíja a bérbeadó költsége. (Egyszerű az analógia: ha van egy lakásod, akkor az bérbe tudod adni, ha csak telked van, akkor a ház építés költsége téged terhel.)
• Ugyanez igaz az első két év művelési költségére. A szőlőt felnevelni rengeteg pénz, igazán az ötödik évtől terem annyit, hogy kijöjjön az a bizonyos "plusz nulla". Mi legalábbis ilyen rendszert alakítottunk ki - semmilyen sürgető termőre fordítás nem hozhat jó eredményt. Mi az első évben visszavágjuk a szőlőt két szemre, a másodikban a vezető szálnál vágjuk el, a harmadikban lehajtunk két kart, a negyedikben két szemre metszünk, az ötödik évben beáll a szőlő.
• A harmadik évtől már van kóstolható mennyiségben bor: innentől elosztjuk a termést a bérbeadóval, azaz az elkészített bor egy részét palackozva átadjuk neki.

A korábbi bejegyzésben már szerepelt egy kép arról, amint a terület bokrait ledaráltuk. Azóta szántottunk, tárcsáztunk, és most ősszel a földbe került a szőlő - tavasszal pedig jön a támrendszer. Munkánk eredményeképpen egyharmad hektárral több szőlő terem (pár év múlva) egy első osztályú termőhelyen úgy, hogy a nyaralási lehetőség is megmaradt - azaz a koncepció kiállta a gyakorlati megvalósítás próbáját. Elégedett vagyok.