Egyik kedvenc sorozatom a River Cottage meséi, ahol a paraszti élet csínját-bínját mutatja be Hugh Fearnley-Whittingstall, a "vissza a gyökerekhez" filozófia alapján. Itt láttam egy olyan részt, ahol almabort készítettek úgy, hogy a darált almát zsákba töltötték, és abban préselték ki. Amióta az új zúzó-bogyózónk szolgálatba állt, azóta a fakosaras présünk csak korlátozottan használható: a lécek közötti réseken kifolyik a cefre. Nem vagyok az az ember, aki szívesen találja fel a meleg vizet, így kipróbáltam, hogyan működik a zsákos préselés szőlő esetén.
 |
| Betöltés után várja a préselést a zsákban a cefre |
Ez eredmény: tökéletesen. Az áztatás után a présbe tett zsákokba mertük a cefrét, és így kezdtük a préselést. Minden eddiginél gyorsabban tudtunk préselni, szép, tiszta levet nyertünk. Ülepítés után a korábban zsák nélkül feldolgozott fajtáknál kb. 25 cm aljmust volt, zsákos préselésnél ez kb. 2 cm! Korábban a préselést sokkal korábban abba kellett hagynunk, így 5-10 liter must maradt minden cefrében - míg a zsákos módszerrel nem agyon nyomorgatott, de szépen kipréselt cefre maradt. A cefre kiszedése valami elképesztően egyszerű: megfogjuk a zsákot, és betesszük egy ládába. A prés tisztítása elmondhatatlanul egyszerűbb, hiszen csak a mustot kell lemosni, a résekbe szorult magokkal, cefredarabokkal nincs semmi gond. A zsák mosógépben mosható, így sokszor felhasználható.
 |
 |
A zsákot a feleségem vette az OBI-ban, de mindenhol kapható: műanyag (polipropilén) terményzsák.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
