Hétvége előtt ott volt a dilemma: mi legyen a beccei furminttal? Ez a dűlő lényegében egy hatásvizsgálat, azaz megnéztem, mit tud meszes agyagon a furmint. A vágó egy út alatt fekszik, az utat diófák szegélyezik a magas partoldalon - így minden évben megszokott vendégünk a lisztharmat. Ami száraz időben nem okoz akkora problémát, mint esős őszön: ekkor ugyanis a bogyók rugalmasságát vesztett héja kireped, és megindul a rothadás. A vágó egyik fele rothad, a másik fele egészséges. A múlt héten azon töprengtem, leszedjem-e a romlásnak indult szőlőt. Versenyt futott a cukrosodás a romlással - miközben hétvégére esőt jósolt a meteorológia. 2-3 mm esőtől csak nem lehet baja a szőlőnek, gondoltam, de Krisztián szerint jobb lesz ezt most leszedni, mert ki tudja mekkora eső lesz? Jól döntöttünk: szombaton kb. 25-30 mm eső esett.
Ikerfürtös furmint. Ezek egy szép fürtök, de voltak ennél csúnyábbak is. |
A mentett furmint nagyon jó ízű volt, megőszültünk, mire egyenként kicsipegettünk a romlott szemeket. A tavaly vásárolt zúzó-bogyózómmal valami hiba történt: füstölt a motor, és iszonyatosan melegedett. Jeleztem a forgalmazónak a hibát - nem hiszem el, hogy ennek pont velem kell megtörténnie. De sok-sok leállással végül csak lebogyóztuk a furmintot. És akkor olyasmi történt, amit még sohasem láttam. Mivel a szőlő héja nem volt teljesen érett, ezért a villámgyors léelválasztás mellett döntöttem, és a bogyózó csövét egyenesen a présbe vezettük. A Vaslin prés pont megtelt, tehát - a folyamatos lévesztés mellett - olyan 270 liter cefrével álltunk neki a préselésnek. Elindítottam a prést, ami "centrifugaként" működött: ahogy forgott úgy csorgott belőle a lé, anélkül, hogy a préskosár fedele egyáltalán elérte volna a szőlőt. Mikor félúton járt a prés, kinyitottam az ajtaját: még mindig csak háromnegyedig rakottnak tűnt. Addig nyomtam, amíg a must színe üde zöld volt, amint barnára váltott, kikapcsoltam a gépet: kinyitottam az ajtót: akkor kezdődött volna a tényleges préselés. Úgy döntöttünk, ennek itt a vége, kipörgettük a cefrét a ládákba.
Amikor másnap reggel vittem a komposztba, megkóstoltam a levet, amit eresztetett: nos nem volt kár kiönteni. Másfél nap ülepítés után az 1/6-a volt sűrű, amit már nem tettem bele a színborba. Végül 18,5-ös mustfokú, kellemes ízű mustot tettem el forrni. 300 literes fahordóban erjed (majd). Bizakodó vagyok, mert az ülepedés végére kicsit "csiccsent" volt már. A furmintom zöme még kint alszik, szóval lesz olyan bor is, amivel el tudom házasítani, ha önmagában üres lenne. De agyagon termett, annyira nem aggódom.
A képen ikerfürtös furmint klón. Ezek a fürtök szépek, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy voltak nagyon cefetül kinézők is.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.