Monopoli

Most, hogy talán tudunk bort készíteni, itt az idő, hogy a fáradozást készpénzre váltsuk. Ez lényegében egy teljesen új foglalkozás elsajátítását jelenti - meg kell tanulnunk kereskedni. Mivel ilyesmit sohasem csináltam, és nem is akartam csinálni soha, ez egy meglehetősen kelletlen feladat - de értékesítés nélkül egy borászat kifújt tojáshéj. Mivel ismeretlen területre tévedtem, viccesen és véletlenszerűen történnek velem a dolgok. (Visszatekintve már a borászat felépítését is elképesztően lámán csináltam - erről szól ez a blog, az útkeresésről. Az elmúlt tíz év hihetetlenül érdekes kaland volt, semmiért nem cserélném el.)

 

Piknik

 

Szóval, egyszer csak rám írt valaki a Facebookon, hogy hello, régi fórumos múltunkból ismerjük egymást, most borral foglalkozom, tudnál-e esetleg mutatni valami érdekeset, amit talán forgalmazni is tudnánk. Annyira meghökkentett a kérés, és annyira nem álltam készen a bor értékesítésére, hogy csepp türelmet kértem, mert még nincs palackozott, OBI által bevizsgált borom. Vittem kóstolót, szakértők megszakértették, és nem küldtek el azonnal a vérbe a vinkómmal együtt. Nekik a Beccei furmint tetszett legjobban, a Kútfői kevésbé (bár a hordós érlelésből és a mineralitásból megsejtették, hogy az van főbornak szánva) és a Sárga muskotály is megfelelőnek ítéltetett, azzal a megjegyzéssel, hogy sok jó muskotály van. A góhért és a sárfehért a feleségem gondosan elásta a raklap aljára, így abból nem tudtam kóstolót adni. Elsőre szerintem nem rossz, az általam mondott polci ártól sem fordítottak hátat, úgyhogy nem tartom elképzelhetetlennek, hogy eladhatóak lennének a boraink.

 

Amint arra már egyszer büszke voltam, a feleségem szőlész-borász végzettséget szerzett. Mint minden iskolában, neki is voltak osztálytársai, akiket meghívott hozzánk hétvégére bort kóstolni. Megérkeztek a vendégek, köztük Bóna Bertalan, aki egy felvidéki borász, aki rengeteget autózott azért, hogy részt tudjon venni ezen az eseményen. Hozott is magával egy karton bort - amit azonnal bevettünk a kóstolóba.

 

Bertalan tavalyig (saját szavaival érve) techno bort készített, de elpattant benne valami. Úgy gondolta, hogy szintet lép, és megpróbálkozik a kénmentes technológiával. Héjon erjesztett, bioszőlőből készített fehérborokat hozott magával (és két vöröset, amit még nem kóstoltam meg). Amint azt írtam, én nem vagyok a narancsbor rajongója - de ha van valami ami miatt rá tudnék kapni erre az italra, az Bertalan sárga muskotálya. Nehezen írom le az ízélményt: muskotály-aszús illat, egy száraz szamorodnis ízvilág, amit árnyal a narancsborok jellegzetes aromája. Ez a bor nélkülözi az általam kóstoltak narancsborok idétlen és bizonytalan ízvilágát.Enyhe maradékcukrosság és sok-sok extrakt - ej, de jó bor is ez! 

 

Bóna Bertalan

 

Persze bejártuk a birtokokat, ahol megmutattam a metszésmódunkat, a talajtakaró növényzetünket, pincét. Ezután újra kóstoltunk, ezúttal a saját borainkat. Sok szép szót kaptunk minden borunkra, ez is bearanyozta az estét. A társaság kitűnő volt, olyan kellemes és értelmes emberek, akik kötődnek a borhoz: komolyan mondom, hajszál híján polgárnak éreztem magam. 

2018.05.31. 23:21

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr2714015958

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása