Legalábbis úgy néz ki. A seregelyek már bevették magukat a fölöttünk lévő erdőbe, egész nap ott kiabálnak - ritkán hiányzik egy Semjén Zsolt-féle intellektus az ember közeléből, de ha az ég madarainak öldökléséről van szó, rögtön ő jut az eszembe. Kis túlzással hetek óta sikáljuk a pincét - tavaly ugye nem szüreteltünk, így mindenent két éves por lepett - és a család apraja nagyja seprűt, felmosófát ragadott, Krisztiánék pedig elvitték a mozdítható dolgokat nagynyomású mosóval kimosni a faluba.
Encempenc gyilkolja a pókhálókat |
A szüret előtt még bejártuk a szőlőt egyszer, és a leggyengébben teljesítő tőkék kaptak egy piros szalagot. Ha jövőre nem igazodnak ki, akkor kicserélem őket. Ezt megtanultam: nincs értelme döglődő tőkékkel küzdeni, amikor helyette lehet épet nevelni. Az előszelektálás persze rengeteg kóstolással jár, ami nagyon jó dolog, mert nagyon szeretem a szőlőt. A góhér igazán szépen beérett, csemegeszőlőnek már most nagyon finom. Hatalmas fürtöket hoz, és nagyon szereti ezt az időjárást. A másik korai fajta, a juhfark is kezd alakulni, szépen cukrosodik, lassan egyensúlybe kerül a savaival. A furmintból is vannak érettebb fürtök már, sőt, amit még soha nem tapasztaltam, a sárfehérben is találtam édeset! De még egyiknek sem érettek a magjai, és kezdem azt hinni, hogy ha kóstoláskor jó a szőlő, utána már csak a magját kell nézni: ha az megérett, mehet a szüret. Ebben szerintem igaza van Ráspinak: a szőlő úgy akarja terjeszteni a magjait, hogy finom gyümölcsöt érlel, tehát a szőlő akkor van a csúcson, ha a magja is érett. Mindent egybevetve: ha a madarak meg nem eszik az összes termést, akkor finom borra számíthatok.
A gyerekek is beszálltak a szőlő utolsó munkáiba: szépen kihordták a karókat, kivágott tőkéket a sorok végéről. A tőkékből szüretkor tüzet gyújtunk, a karókat újra hasznosítjuk. Az átalakulás alatt bizony nem szép a szőlő, de jövőre már saját traktorral fogom művelni a sorokat, így a gazt úgy fogom kordában tartani, ahogyan kell. A vadfekete támrendszerének huzalozását is családilag fejeztük be, a gyerekek húzták a drótokat a feleségem irányítása mellett, amíg én felszereltem a kisláncokat és a Gripple szemeket. A kölkök egyre komolyabb segítséget jelentenek: már régen nem csak a "hozd ide a kalapácsot" típusú munkákban lehet számítani rájuk, hanem ha van értelmes feladat, bizony beleállnak a sorba. Persze nagyon igyekszem arra vigyázni, hogy a munka mellett bőven jusson idő a játékra is - semmiképpen nem cél megutáltani velük a szőlőművelést.
Gombóc karót hord |
A szilvánk még nem érett be (szegény fát nagyon megviselte a szárazság) de talán ettől az esőtől magához tér. Már nagyon várom a szilvásgombóc-szezont, ugyanis anyukám receptje szerint igen jó gombócot tudok készíteni.
És a négy napos ünnepen még a pihenésre is jutott idő: meglátogattuk Gyukli Krisztiánt a balatonfüredi borhéten, akivel már sokat beszélgettünk a fórumokon, és aki teljesen vegyszermenesen tud gazdálkodni egy Solaris nevű szőlőfajtával Füreden. Ennek a fajtának a borát meg is tudtam kóstolni: semmihez nem tudnám hasonlítani, én erős grapefruit aromját éreztem számtalan kiegészítő ízzel. Egyedi, különös, nehezen érthető bor, ami mindenféle neves borversenyeken vitte el a prímet. Kóstoltam még egy szép száraz olaszrizlinget is, ami az fajta minden jegyét magában foglalta: olyan volt, mint egy akvarell az olaszrizlingről. Nagyon tetszett. A szőlész-borász szakma azért jó, mert vadidegenekkel is azonnal el lehet beszélgetni traktorokról, szőlőről, bármiről - egy pécselyi gazdálkodó például ajánlott egy Goldoni traktort, aminek a napokban még utána nézek.
Ahogy sétáltunk Füreden a szép korzón, ahogy a platánok alatt vidáman poharaztak a népek, egy pillanatra olyan érzés kerített hatalmába, hogy egyszer a Balatonpart elfoglalhatja méltó helyét a világ legklasszabb nyaralóhelyei között. Balatonfüred egyre szebb vízparti és vitorlás-központ, a part menti szállodák gőzerővel épülnek, és egyre több olyan étterem vagy borászat van a környéken, amit bárkinek lehet jó szívvel ajánlani. A nyüzsgő Füred és a tóparti strandok mellett a Dörgicsei-medence vagy a Káli-medence idillien csendes és szép, ahol ha az ember felnéz a csillagos égre a tücsökciripeléstől hangos udvaron azt érzi, hogy ellát a Tejút végéig.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.