Gazdaságunk túlnőtt a hobbiborászaton és elérte a Németországban átlagosnak számító, hét hektár körüli ökológiai gazdasági méretet. Eddig úgy voltam vele, hogy a másfél hektáros borászatra évente fordított pénzt költhetnénk mindenféle divatos és értelmetlen hobbira, ez az üzemi méret azonban már olyan mértékű fenntartási költséget jelent, amit csak akkor engedhetünk meg magunknak, ha bevételre is számítunk. A szőlőtermesztés ebből a szempontból nem éppen hálás dolog: az első négy évben csak a költség van vele, és csak utána lehet némi hozamra számítani. Ideje hát némi gondolkozással megtámogatni a terveket. A következő mini-sorozatban bemutatom, hogyan kell megtervezni egy gazdaságot. Ebben a postban a középtávú stratégiai célok megtervezéséről lesz szó. (Semmi balanced scorecard strategy map - csak a józan ész.)
Egy ideje már nem nagyon alszom. Folyamatosan azon jár az agyam, hogy hogyan fogjuk az új terület bevonását megfinanszírozni. Az teljesen világos, hogy ekkora területet támogatás nélkül betelepíteni nem lehet. A támogatás csak a telepítéskor felmerülő költségeket fedezi (részben), de a következő négy év költsége egy az egyben a gazdáé. A telepítési támogatás elnyerhetőnek látszik, bár hallottam olyan esetről, amikor a támogatást azért utasították el, mert a pályázó nem adta meg a bankszámlaszámát. Igyekszünk jól kitölteni a papírokat, nehogy ezen múljon a dolog. Mivel ilyen esetben nincs hiánypótlás beadására lehetőség, egy teljes évet veszíthetünk egy ilyen piszlicsáré hibával. (Ez vajon megéri az államnak?)
A szőlőben a legdurvább költséget a kézi munkák jelentik, amelyekből a talajmunkák és a permetezés géppel kiváltható. Mindennek kulcsa azonban az a traktor, amivel vontatni fogjuk a különböző adaptereket.
Hónapok óta tépelődtem azon, hogy milyen traktort vásároljak. Bújom a netet, beszélgetek traktor-tulajdonosokkal, szerelőkkel, forgalmazókkal, próbavezetéseken veszek részt és (képességeimhez mérten) megtettem mindent azért, hogy a legjobb döntést hozzam, mert egy traktor nem olcsó mulatság. Ökológiai gazdaságban a taposási károk enyhítésére törekszünk, ezért döntő a traktor súlya, és mivel ültetvényről van szó, kiemelkedően fontos a fordulékonyság is. Már ezen szempontok alapján is kizárható néhány típus, és a rövidített listára került gépek közül a végső döntést a megbízhatóság, a helyszíni szerviz elérhetősége, a komfortos vezetés (szűrt levegőjű, légkondicionált fülke) és természetesen az ár alapján kell meghatározni. (Sajnos itt másként van, mint a reklámokban: itt nem igaz az a képlet, hogy a legolcsóbb a legjobb.)
Mivel induló gazdaság vagyunk, a vontatott gépeket (adaptereket) is most fogjuk megvásárolni. Ez így együtt egy nagyon komoly beruházás - egy új BMW 520D ára. Elméletileg erre vannak azok a pályázatok, amelyeknek a kiírására annyira vár már mindenki. Erősen szkeptikus vagyok abban a kérdésben, hogy sikerül gépvásárlási támogatást szereznünk. Azok a gazdák, akik vesznek kilenc hektár földet, vesznek rá az államtól szőlőtelepítési kvótát, rendbe szednek egy borospincét, vesznek bele gépeket és hordókat, önerőből lecserélik az ültetvényüket, és várják annak termőre fordulását, miközben permeteznek, kapálnak, villanypásztort telepítenek, napszámost foglalkoztatnak - ha jól olvasom - nem tettek eleget ahhoz, hogy megérje támogatni őket. Sajnos fiatal gazda sem vagyok, hogy minden további kérdés nélkül megdobnának 15 millió forinttal. Nagyon szégyellem magam, hogy csak 47 éves koromra tudtam annyit dolgozni egy másik iparágban, hogy legyen pénzem visszatérni a szakmámba a mezőgazdaság szétverése után. A feleségem is három gyerek megszülésével tékozolta el az idejét, és csak most vágott bele a szőlészeti és borászati szakiskolai képzésbe, három diploma után. Összefoglalva: nagyjából semmi esélyünk gépvásárlási támogatás elnyerésére. Bár siránkozásnak tűnik ez a bekezdés, de valójában ez egy nagyon fontos bemenő paramétere a középtávú tervezésnek. Ostoba lennék, ha olyasmire számítanék, aminek nulla/kicsi a valószínűsége. Tervezünk, nem álmodozunk.
Ebben az esetben (mármint a legvalószínűbben) kompromisszumot kell kötnünk: egy olcsóbb gépet kell beszereznünk, amit talán egyszer lesz módunk becserélni álmaink traktorába. Használt traktor vásárlását rövid megfontolás után elvetettük: nem vagyunk traktorszerelők. Nekem nem ujjgyakorlat a gépjavítás, és nem engedhetjük meg magunknak a folyamatos szervizre várást, ha lerobban az öreg gép - a lisztharmat nem sokat foglalkozik a szolgáltatás szint megállapodásokkal.
Amint azt korábban leírtam, nem sokat aludtam mostanában. Ennek az az oka, hogy folyamatosan rágódtam a fent leírtakon. Ez azonban hülyeség. Ha lerajzoljuk a gondolatainkat, hirtelen nagyon világossá válik minden. Ha ügyesek vagyunk, akkor úgy készítjük el az ábrát, hogy minden opciónak egyértelmű a kimenete - azaz már most meghozzuk a jövőbeni döntéseket. Innentől nincs bizonytalanság érzet, csak a várakozás arra, hogy a lehetséges forgatókönyvek közül melyiket kell megvalósítanunk.
 |
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
