Nem is tudom, hol kezdjem. Az idei év talán még a tavalyinál is zúzósabb lesz - pedig az sem volt semmi. Az új birtokra a telepítési engedélyt intézem (ebből lesz egy külön poszt), míg a birtokmagon folytatjuk a fajtaváltás és támrendszer építés munkáit. És ha ez nem lenne elég, kitaláltam, hogy egy - egyébként belterületi, de építési telekként használhatatlan területre - telepítek egy mandulást.
 |
| Támrendszer bontása |
Szerencsére kitűnő csapat dolgozik Krisztiánnál, össze is csiszolódtunk már, így mire reggel leérkeztem Dörgicsére, már javában folyt a munka: bontották a legelsőként vásárolt területemen a támrendszer huzalozását. Krisztián fiának, Balázsnak a vezetésével szép csendben dolgozott mindenki, a csendet csak egy gyökér által bömböltetett lakodalmas zene törte meg - valakinek nem volt elég szép a madárdal.
Mivel minden zökkenőmentesem zajlott a szőlőben, Ervinnel nekiláttunk a mandulás telepítési munkálatainak: kijelöltük a sorokat, megfestegettük a fák helyét, majd Ervin elkezdte a lukakat is kiásni markolóval. Egyébként ezen a területen átok ül. A földosztáskor jutottunk hozzá, egy belterületi ingatlan, amelyet úgy mértek ki, hogy még véletlenül se lehessen rá építkezni: az egyik oldala 16 méter, a másik 160(!) és persze a rövidebbik oldalának minimálisan 20 méteresnek kellene lennie. Megkerestem a telekszomszédaimat, hogy ugyan, alakítsuk már át a telkeinket úgy, hogy három "normális" téglalap alakú telek legyen, így mindegyikre lehetne építeni - cserébe a "fáradozásukért" adok nekik 500 ezer forintot. Jó lecke volt. Megtanultam, hogy a paraszti gőgnek a devizahitel nyomorúságában sincs határa: az ajánlatot elutasították, mondván, hogy én túl jól járnék vele. (Egyébként ezt is a sors - a karma, a Jóisten, kinek mi - rendezte így: erre a területre szerettünk volna építkezni, hogy közel legyünk anyu házához. Sajnos erre már nincs szükség, így az erre a telekre szánt házba ölt pénzt az új birtokra tudjuk fordítani.)
 |
| Készülnek a gödrök a mandulafáknak |
Ma délelőtt meg a másik szomszéd állt neki baszakodni, hogy túl közel lesznek a fák a kerítéséhez, ami neki ..... nos azt nem tudta megmondani, hogy egy három méter magasra növő, gyenge növekedési eréjű, három méter lombátmérőjű, árnyékot alig adó, tőle keletre fekvő mandulafasor két méterre a kerítéstől vajon milyen kárt okozna neki, de azért ne ültessem oda a fákat. Ha jól értettem az érvelését, ezek a három méteres fák (amelyek metszve is lesznek) megsértik a négy méteres fákra vonatkozó szabályt. A gondja szerintem inkább az lehet, hogy túl közel ültette a kerítéshez a szőlőjét, és fél, hogy nem kap elég napot. Állítólag perre megy - majd meglátjuk, az ügyvédem szerint simán nyerünk.
Miután kidühöngtem magam a kerékkötés újabb jelén, visszamentem a pincéhez, ahol megkóstoltam a borokat. Az eddig ráncba szedett homlokom kisimult - a pincében minden a legnagyobb rendben volt. A lehelletem látszott a levegőben, olyan hideg volt odabenn, de a borok az áradó Tisza színét idézték, és pezsegtek. Azt hiszem, ez már így lesz: nálam egy évig forrnak a borok. A juhfark most (is) valami elképesztően ígéretes volt - előtűnt valami édeskés íz benne -, míg a rizling könnyfacsaró savassága csillapodott, és megjelent benne a forráskor olyan jellegzetesen erős keserűmandula íz. Jó lesz ez így.
Sajnos haza kellett jönnöm, így hamar otthagytam a verőfényes és csodás Dörgicsét. A hét elején lezavarom a tárgyalásaimat és húzok vissza, ahogy a csövön kifér.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
