Egy csodálatos nap

Mi lehet annál klasszabb dolog a világon, mint a nyiladozó értelmű fiaddal elmenni egy verőfényes napon a szőlőbe, együtt dolgozgatni egy kicsit, tegnapi sülthúsból készített szendvicset kajálni a kocsiban, egy korty saját bort kóstolni hozzá és még napnyugta előtt hazaérni? (Talán ha még ugyanezen az estén Heidi Klum becsönget hozzád azokban a Victoria's secret szárnyakban és elpanaszolja, hogy mennyire magányos mostanában.)

 

Szinte vakít a kőfal a ragyogó napsütésben

 

Reggel nyolc órakor -6 fok körüli hidegben indultunk útnak. A neten találtam egy hirdetést, ahol Balatoncsicsó és Óbudavár között elhelyezkedő szőlőst ajánlottak eladásra, egészen olcsón. Mivel Homonna Attilához a hasonlóan gondolkozom a különböző dűlőkben termelt borokról - azaz a különböző jellegű dűlők házasításából származó bort komplexebbnek, érdekesebbnek tartom a dűlőszelektált boroknál - ezért a Dörgicsei medencét körülvevő hegyek jobb dűlőiben szeretnék egy-egy 4-600 tőkéből álló szőlőt venni. Egyelőre az márgás-agyagos Beccei birtokmag mellett Halom hegyen van vörösagyagos redzinán szőlőnk. Az északnyugati csicsói rész esősebb, mint a Dörgicsei medence keleti része (ahol Becce van) - így az egyre nagyobb szárazságokra készülődve gondolkoztam el egy ottani terület megvásárlásán. Sajnos a megnézett szőlő nagyon leromlott állapotban volt, fél méteres mikroteraszok voltak benne, a szőlő ujjnyi hosszú vesszőket hozott 1-2 normális vessző mellett, a támrendszere is elöregedett már - és ami legfontosabb, a (mikroteraszok alól kikandikáló réteg alapján) talaja is ugyanolyan márgás agyag volt, mint Beccén, de a beccei vastag barna erdőtalaj nélkül. Így nem kötöttünk üzletet, bár a terület ára nagyon olcsó volt, de a pincém körüli szőlők megvásárlása drága tanulság volt arra vonatkozóan, hogy a leromlott szőlőt rengeteg munka és borzasztóan sok pénz helyreállítani - szóval csalóka lehet az olcsó vételár.

 

A fiam fogta a mérőszallag végét

 

Ezután Halom hegyre mentünk, ahol pontosan felmértük a területet, a telepítési tervhez. Elmagyaráztam a fiamnak, hogy hogyan alakult ki ez a hegy, lázba hozta a vulkáni kőzet: hoztunk is haza egy bazaltdarabot asztaldísznek. A méricskélést Beccén folytattuk, majd ellenőriztük a pincében a tartályok tömlőjét. Ilyenkor persze meg kell kóstolni a bort: a fiamnak nagyon ízlett a még félédes rizling. A rokonoknak hoztunk a tavalyi borból (ők szeretik, nem értem miért), bátorítom őket, hogy igyák csak, mert szükségem lenne a tartályra. Az ősszel telepített gyümölcsfákat már megkezdték a nyulak - a rosseb enné meg őket, de hát még hó sem volt -, így kissé elkéstünk a kéregvédő műanyaghálók felrakásával. Jobb későn mint soha, így most erre is sor került.

 

Félédes még a rizling

 

A szabadság hátralévő részében elkészítem a telepítési tervet, a jövő évi munkák ütemezését, és a tápanyagutánpótlás tervét, kikérem a friss tulajdoni lapokat, és beadom a telepítési engedély kérelmeket. Munkás év előtt állok, de már alig várom.

2012.12.31. 14:37

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr934988308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cirfandlia 2013.01.03. 10:34:44

Félek nem fog már kierjedni, legfeljebb majd szőlővirágzáskor beindul...

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása