Irodaavató

A cégünk egy új irodával bővül, és a haverok is felvetették, hogy szokásos hedonista összejöveteleink egyikét ismét meg kéne rendezni, így összakapcsoltuk a kellemeset a hasznossal: az új irodába hívtam meg borissza társaságunk tagjait. A bulira kevesebben jöttek el, mint általában: síelés, lustaság, betegség, és túlmunka felezte meg csapatunkat.

 

A világítással apróbb gondok még vannak

 

A kaját persze tíz embere vásároltam meg, mert az igazi pina csávók a buli délutánján találják ki a kifogásaikat, úgyhogy a szokásos dőzsölésnél is jobban lehetett dőzsölni a kajában. Kaja után jöttek az italok: ez volt életem legjobb illatokat felvonultató kóstolója. Ez legnagyobb részben annak köszönhető, hogy új taggal bővültünk: Döme, aki az Orbán pince résztulajdonosa, hozott két palack bort maguktól (hozott volna többet is, de nem engedtük). A borokról - ahogy szoktam - roppant felületesen igyekszem írni, hogy még a látszatát is elkerüljem a borbírálatnak.

 

A sort az Orbán Pince 2009-es Chardonnay nyitotta. Az Orbán pince névadó borászával, Orbán Gergellyel jól kibaszott az apja, amikor pont ezt a nevet hagyta rá (de legalább nem Róland lett a keresztneve), én biztos le nem vettem volna semelyik politikus nevével fémjelzett palackot a polcról - de reméljük egyedül vagyok az efféle ellenérzésekkel, már csak azért is, mert hiba lett volna kihagyni ezt a bort. Életemben nem éreztem ennyire kristálytiszta, minden hibától mentes, fajtajelleges illatot. Egy chardonnay-ért biztosan nem hajolnék le, de ez a bor illatában elképesztően vonzó volt. Reduktív borról van szó, tiszta, enyhe gyümölcsízek érezhetők benne, majd a végén enyhe kesernye, ami kicsit ront az élményen. A magyar chardonnay-kra jellemző káposztás büdösségnek nem éreztem nyomát, annak, aki szereti ezt a fajtát, nagyon kellemes élményeket adhat ez a bor - gondolom ezért adtak neki a franszia bohrvehrsenyen ezüstérmet.

 

Ne vegyünk névazonosság miatt bort senkinek! Ez fontos szabály, és a mirétre jó példa a Borbély pince Bácsi dűlőből származó olaszrizlingje, amely a legfeledhetőbb rizligjei közé tartozik életemnek. Egy híg kortyot kell elképzelni, amelynek a végén némi savanya, majd közepesen erős kesernye jelenik meg. Ezen kívül semmi.

 

2HA 2007-es olaszrizlingjét komoly felvezető szöveg előzte meg, többoldalas tájleírás a csodaszép helyen fekvő csodaszép pincéről, intenzív fahordós érlelési kísérletekről. A magasra emelt várakozás piedesztáljáról lehet nagyot pofára esni, és ez a bor hozta is a papírformát. A korty olyan sűrű, mintha tejszínes ragulevest enne az ember, és a sűrű kortyot brutális barrique faíz öleli körbe. Ennyi. Határozottan kellemetlen élmény volt, nagy akarásnak nyögés a vége.

 

A következő bor a Somlói Apátsági Pince 2009-es olaszrizlingje volt, ezt a bort én vezettem fel, és hozta is a formáját: a minap úgy nyilatkoztam valamelyik fórumon, hogy a legjobb három olaszrizlingben benne van - most is bizonyította számomra, hogy nem tévedtem.

 

A borsor

 

Ezután az Orbán pince 2009-es Szürkebarátját kóstoltuk meg, amely battonage-zsal készült. Megint csodálatosan tiszta, elképesztően jó illat - és egy kimondottan jó italú bor. A szürkebarát bort könnyű elrontani, igazán jót nehéz csinálni belőle - de ez a tétel a fajta hibátlan bemutatására tökéletesen alkalmas.

 

Ezután Zotykos cimborám állt elő a Variszkusz 2009-es rajnai rizlingjével. Ez a bor édesen maradt, és így is lett lepalackozva, alig egy hete. Ennek megfelelően értékelhetetlenné gyötörte a szűrés, egyelőre csak az illata kiemelkedő: hidegen egy nagyon friss, citromos illat, amely a bor melegedésével egyre inkább kiegészül a rajnai fajtajelleges illatával.

 

Miklóscsabi ezerjójával folytattuk a sort, ami meglehetősen üres, testetlen bor benyomását tette, bár a kiemelkedően jó illatot itt is megcsodálhattuk. Azt hiszem, ez a fajta ennyire képes. Én értékelem az erőfeszítést, biztosan van benne annyi munka, amennyire be lett árazva, de hogy annak az árnak legfeljebb a harmadát éri, abban közmegegyezés volt. Egy ezresét viszont a mindennapok borainak sztárja lehetne.

 

Az Orsolya 2008-as kékfrankos-kadarka-zweigelt házasításával tértünk át a vörösborokra, és megmondom őszintén, a váltásra sajnos ráment ez a bor, amely egyébként nagyon ízlett a visszakóstoláskor. Annyit írtam fel magamnak, hogy külön-külön is kiérezhetők az alapborok, amelyeket akár ízekre is tudnék bontani, de nem teszem, mert elmerengtem azon, hogy a zweigeltet egyre izgalmasabb fajtának találom.

 

A Tringa Cabernet Savignon ismét megpróbálkozott azzal, amelybe eddig minden szekszárdi bor belebukott: elhitetni, hogy Szekszárdon nem ipari lúgmegkötésre alkalmas csersavat, hanem bort állítanak elő. Totális tévút ez a bor is: érzem, hogy valami eszméletlenül koncentrált anyag készült, de könyörgöm, ha a pohár falát belülről mattra marja egy ital, akkor vajon annak milyen élettani hatása lehet az emberi szervezetre? Rommá kúrt pornósztárok ánuszának összeszűkítésén kívül melyik fogyasztói réteg milyen fogyasztási szokása lett ezzel a borral megcélozva?

 

Az este utolsó bora Weninger Cabernet Savignonja volt. Az első korty után azonnal konszenzus született abban, hogy egyértelműen kalmopirin oldatot iszunk. Később, hosszasan faggatva a bort, nekem sokkal inkább a tölgyfakéreg jutott eszembe. Élénk vita alakult ki arról, hogy lószart érezhetünk-e benne, és hogy annak milyen íze lehet. Határozottan állítom, hogy ennél rosszabb vörösbort életemben nem ittam. Jani megkért, hogy írjam a vélemény végére, hogy "szerintem". Jó, legyen. Szerintem.

 

Kellemesen kapatosan, de nem részegen, fél tizenegy felé bontottunk asztalt. Amikor elváltam a többiektől azon tankodtak, hogy Zotykos elvigye-e a biciklije vázán a szemerkélő esőben Janit a Mockba térig. Engem a Vénusz sofőrszolgálat repített haza.

 

2010.11.27. 14:34
Címkék: kóstolás

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr242476838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Urbi · Http://www.variszkusz.hu 2010.11.28. 11:18:43

Nagyon fasza kis péntek este volt! Érdekes és izgalmas borokat kóstoltunk, mindkét végletet beleértve :)
A Tringa célcsoportjának definiálása kicsit erős volt, de ha-hatott.
Hibátlan hely ez borisszák megtartására!

gardonyim 2010.11.28. 17:21:33

Szia!
Az Ezerjó fajtát ne írd le, sokat tud az, és nem Miklós Csabi az egyetlen, aki Móron borászkodik. Egy jó Ezerjó semmiképpen sem testetlen, bár biztos savasabb, mint amit szeretsz.
Üdv,

szőlősgazda 2011.05.29. 11:45:57

Hát kedves irodaavatók, jó nagy segg fejek lehettek! -( Hogy a Ti stílusotokban írjak!)-
Ilyen szöveget szerintem normális és kulturált ember nem ír!
Ha egy bor nem ízlik az embernek,az egy szubjektív vélemény, amit természetesen lehet kinyilvánítani, de az nem azt jelenti, hogy ilyen trágár módon le kéne szólni! Főleg Tőletek valószínű a borokhoz sokkal jobban értők által kiválónak minősített borról pofátlanság ilyeneket írni! Sőt valószínűnek tartom, hogy hozzá nem értés és butaság főleg! Lehet inkább tejet kéne innotok!

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2011.05.29. 13:29:59

@szőlősgazda: Drága olvasóm! Köszönöm, hogy csak azért regisztráltál, hogy ezt a véleményt megírd nekem!

Hadd idézzem magam: "A borokról - ahogy szoktam - roppant felületesen igyekszem írni, hogy még a látszatát is elkerüljem a borbírálatnak."

Pontosan ezt a szubjektív véleményt olvashatod itt. Nem mainstream borbírálatot, hanem valami egészen mást.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása