Az egyik kedvenc elfoglaltságom olyan megmozduláson részt venni, ahol a biztosítást végző rendőrök és a fotósok többen vannak, mint a felháborodott hazafiak. Az erőmű-ellenes megmozdulás tömegrendezvénnyé válását több tényező is befolyásolta, de ezek közül talán a legfontosabb - és ezt nem minden önirónia nélkül vallhatjuk be magunknak -, hogy e véráztatta anyaföld gyermekeiben tényleg nem hagyna a világon semmilyen űrt, ha mondjuk holnaptól az összes tokaji kézműves borász konzervkukorica előállítással kezdene foglalkozni. Trendi dolog vállra vetett pulcsiban kimenni a Várba a szép napos nyárutón, de nem trendi nulla fokban fagyoskodni valamilyen közös cél érdekében.
|
|
| Gyülekeznek a demonstrálók |
A Parkinson-törvény szerinti kiválasztás eredményeképpen most nem voltak láb alatt annyian, így igazán kellemes hangulatban borozgatott az összegyűlt néhány tiltakozó. Amint az a jó társaságban lenni szokott, több volt a bor mint amennyi elfogyott volna. Az eseményen megjelent Lenkey Géza aki "Az élet szép" nevű házasításával (80% Furmint 20% Hárslevelű) körbekínálta az egybegyűlteket. Egy rövid, de annál értelmesebb beszéd és egy csoportkép után a csoportosulás feloszlott. Gumilövedék és testüregmotozás ezúttal nem volt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
