Tegnap felmentünk a Várba bort kóstolni. Az évek alatt hihetetlenül kifinomult kóstolási szitámát fejlesztettem ki: össze-vissza lófrálok, és ami megtetszik, azt megkóstolom. A balatoni, rizling, késői szüret szavakat magukba foglaló bornevek előnyt élveznek. A csapongás azonban akkor az igazi, ha ezt a szisztémát minnél több ponton, minnél határozottabban rúgjuk fel.
Németh Attila Gábornál kezdtem, ahol az Oldalolasz nevű borát kóstoltam meg. És el is ment a kedvem mindennemű borászkodástól. Hogy a bánatba lehet egy bor olyan, mintha olajat és nem esővizet szívott volna fel? Ilyen sima, ilyen kifinomult? Bánatomban vettem egy üveggel ajándékba a feleségemnek.
|
| Dali cimborám |
Ezután az Eke pince (Nemesvita) Töppedt olaszrizling következett. Egy élénk savú, jó szerkezetű borra emlékszem.
És fel is fedeztük az este első kuponos kóstolóját, Az Etyeki Kúriánál jól megmondtuk a jelszót, mire kaptunk is egy kóstolónyi Magyat vándort. Tömény málnaillatú, savakban, textúrában Szekszárdi jellegeket viselő bor.
Ezután a Wekler pincénél kóstoltunk díjnyertes Kadarkát, amely szerencsésen titkolja, hogy szekszárdi illetőségű lenne.
|
| Karesz és barátnője |
Ezután a Szatmári pice Szigligeti Olaszrizlingjét kóstoltam. A mineráliás ízekben gazdag boron kissé zöld ízjegyeket is felfedezni véltem, ezzel együtt a bor nagyon érdekes és jó volt.
Két további átlagosan jó tétel után megérkeztünk a somlói Tornai pincéhez, ahol a második kuponunkat is beváltottuk: katunk kóstolót a Top selection Olaszrizlingből, majd illedelmesen vettünk a Juhfarkból és a Hárslevelűből is. Várszegi Györggyel, a borásszal beszélgettünk egy jót arról, hogy hogyan határozza meg a szüret idejét olaszrizlingnél akkor, amikor ilyen forróság van, mint idén, majd mutatott hordómintákat a 2008-as évjáratból. Elfogult vagyok, így csak annyit modok: remek borok.
Ezután Horvát József (Ráspi) standján kötöttünk ki, ahol én Merlot választottam, mert az egyik legjobb borának tartom. Ráspit már tavaly is nagyon komáltam, jókat lehet vele dumálni. Most a higiéniáról beszélgettünk. Nagyon érdekes történetet mesélt: nem tűri, hogy valaki a kabátját a szőlőtőkére akassza. Nyilván a szabadban is milliárdszámra találhatók mindenféle gombák, baktériumok, amelyek megtelepszenek a szőlőn, de ha a tulaj óriási faksznit csinál egy ilyen ügyből, akkor a munkásokban kialakul az a tudat, hogy itt mindere figyelni kell: tehát jóval gondosabbak lesznek, mint enélkül.
|
| Ráspi |
Ezután nem kellett messzire mennem: Szentesi József a szomszédban volt. Vele volt egy lezáratlan ügyem: az ő értelmezése szerint a kézműves borász az, aki nem adalékolja a bort, szerintem meg az, ahogy itt leírtam. Szerintem Szentesi az egyik legprogresszívebb termelő az országban, főleg a régi fajták visszatelepítése miatt gondolom így. Ő komolyan borászkodik, ezt ipari módszerek nélkül csinálni lehetetlen. A borai különleges minőségű terroir borok, de az én értelmezésemben nem kézűvesek. Mivel nem vagyok oda a mellébeszélésért, ezt így el is mondtam neki. A válasza: Szervusz, tegeződjünk. Megkósolod ezt a Zengőt? --- No comment.
Ezt követte a nap egyik legjobb jelenete: a képen álló úriember egy mára a feledés homályába merült standon egy küvét ajánlott (amiben volt chardonnay, amit én nem szeretek), majd beszélgetni kezdtünk. Valamiért a biodinamikus művelésre keveredett a szó, amiről nagyon lelkesen beszélt. Én roppant vidáman idéztem neki Nicholas Jolly könyvéből, szerintem ez az egyik legviccesebb újkori babonatár. Ő azt állította, hogy náluk ez bevált. Nagyot néztem, majd kiderült, hogy az illető a St. Andreánál dolgozik. Szerencsére megvan vele a kapcsolat, így a témát a gyakorlati alkalmazás oldaláról is körüljárhatom (ha engedik). Szkepticizmusom töretlen.
|
| Biodinamikáról értetlenkedek |
Ezután az Erdélyi fejedelmek borai nevű standon Fekete Leányka Special Reserve 2002 vettünk. A félszáraz bor valami elképesztően finom volt, volt egy Merlot házasítása is, ahol a két bor parádésan egészítette ki egymást.
Ezt követően még megkóstoltam Kováts Nimród Pinot Noirját. A borász munkája nagyon illik a fajta jellegéhez: ezért ez az egyik legkedveltebb borom.
Utolsóként a Balassabor Zéta töppedt szőlőből készült borát ittam. Ez a fajta a múlt században lett kinemesítve, szerettem volna megkóstolni. nincs okom feltételezni, hogy a termelő ne hozott volna mindent ki a fajtából, ennek ellenére nálam nem volt átütő siker.
|
| Egészségünkre! |
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
