Disclaimer:
Fogalmunk sincs arról, hogy milyen éghajlati változások várhatók a Kárpát-medencében. Az azonban biztos, hogy az idei év az nagyon hasonlított gyerekkorom nyaraira. Amikor nem volt evidencia, hogy bármelyik napon lehet fürödni a Balatonban májustól októberig, mert tűzni fog a nap és a tó pocsolyaszerűen meleg lesz. Ebben az évben láttunk felhőket és esett az eső. Most értettem meg, hogy miért tolódott a balaton-felvidéki szőlészkedés a fehérborok irányába. Mert idén minden fehér szőlőből csodálatos mustot tudtunk szüretelni. A vörösborok viszont (leszámítva talán a korai fajtákat) színehagyottak lettek. Idén ismét megéltük a bio-borászat csodáját, azok a kartársak, akik július elején 50-70% körüli termésveszteségről számoltak be, a további csapadék ellenére csodás javulást tapasztaltak, így végül mindössze 30% körüli veszteséggel megúszták az évet. Nem is értem, miért nincs több búcsújáró kegyhely Magyarországon.
Már csak megszokásból írok egy évértékelőt erre a blogra - nem olvasnak már ilyen hosszú bejegyzéseket az emberek. Valahogy a borászkodás is "kiment a divatból", ami azt jelenti, hogy nincs már az az izgalmas pezsgés, ami az ezredfordulón volt. A kultúráról rohamos ütemben szokik le az ország - beleértve a borkultúrát is. A covid utáni gazdasági visszaesés rengeteg éttermet kivégzett, a gáz és a villany árának emelkedése egyre kevesebb embernek teszi lehetővé a megmaradt éttermek látogatását. Pár hete jártam egy szállodában Esztergom környékén, aztán egy másikban Balatonfüreden - mindkét helyen ugyanaz az unalmas, nemcsak a helyi termelőket, de a jó ízlést is nélkülöző egyen-itallapok voltak, úgyhogy elballagtam a Lidl-be egy középkategóriás olasz borért.
Mostanában nagyon felvitte az isten a dolgunkat, mert már a második egymást követő héten volt a pincénk hivatalos valami olyan eseményre, ahová nagyon szerettem volna eljutni. A történet úgy kezdődött, hogy két éve a Káli Kövek Borászat tulajdonosa, Szabó Gyula vett tőlem furmint szőlőt, aztán a rákövetkező évben többet vett, és úgy gondolta, jó ötlet engem is meghívni, és összekóstolni, hogy mit mutatnak az ugyanott termő szőlőkből más feldolgozási eljárással készített borok. Így kerültem be a szakmai napra meghívottak körébe, a mesterkurzusra és a sétáló kóstolóra.
Szabó Gyula magához ragadja a szót |
Utolsó kommentek