Valami egészen furcsa dolog történt a forrás során, amire nem igazán találok magyarázatot. A mustok szépen elforrtak (illetve még forrnak) most abban a fázisban vannak, amikor még "kotlósmust" ízük van, azaz cukrosak is, keserűek is, összevisszák is, és kezdenek előbújni azok az ízek és illatok, amelyek később jelen lesznek a borban. Megvolt az első fejtés, aminek az eredménye nagyon meglepett.
 |
| Áki is segít a fejtésben |
A góhér (huszonegynehány liter) üvegballonban forrt, most saját kis tartályt kapott. Mivel ezt szüreteltük először, ez áll legközelebb a borhoz - bár még ennek is olyan szőke színe van, mint egy áradó folyónak.
A "dörgicsei kis küvé" (juhfark-sárfehér-furmint egybeszüretelve, somlói mintára) három részben lett kiforralva. Egyszer az aszúszemek ülepített színmustja és külön a söprője üvegballonokban, egyszer a teljesérésű szőlő színmustja egy 350 literes fahordóban, és végül az ülepítés utáni maradékok (azaz lényegében a durvaseprő) egy 100 literes kishordóban. Ez utóbbi tételt seprőpálinkának tettem félre, és ez volt az egyetlen olyan hordó, amelyik vadul, igazi zajos erjedéssel forrott, míg a többi edényben a must éppen csak elpötyörgött, mintha hihetetlenül precíz irányított erjesztést végeztünk volna.
És mi okozta a meglepetést? Nos, a hordóban erjesztett színmust még mindig forrásban volt, de az aromák megőrzése végett nem mertem tovább forráshíján hagyni, így átfejtettem (mindenestül) egy acéltartályba. Sárgás-zöldes-homokszínű árnyalatban játszott a színe. Totlális meglepetésemre teljesen hasonló színű és ízű bort fejtettem le a zajos erjedésű cefre tetejéről. Nem sokat, csak olyan 20-22 litert (a kb. 50-60 liternyi üledékből) - de ízre csak éppen egy kicsit volt bizonytalanabb a színmustnál. Az aszúszemek hosszú áztatás után lettek kipréselve. Az ebből készült must sötétbarna, és erősen kesernyés. Igaz, ennek gyönyörűszép tiszta szőlő illata van. De ízre ez sokkal bénább, mint az, amit a kidobásra ítélt üledékből erjesztettem.
 |
| A kis ballon aszúszeprőből erjedt üvegben, a középső a durvaseprőből fahordóban, a nagy az aszúszemek tisztított mustjából üvegben. Már a színekben is látható a különbség. |
Korai még következtetést levonni, hiszen csak most kezd annyi információm lenni, hogy tudatosan tudjam megfigyelni az erjedés folyamatát. Két éve ugyanilyen moslékból egészen vállalható hárslevelűt erjesztettem (ami tönkrement, mert megfogta a fa íz, amikor fél hordón felejtettem kb. egy évre). Egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy fahordóban a moslékból is bor lesz - üvegballonban, acéltartályban csak a tisztított must erjeszthető jól. Alighanem Balog Zolinak lesz igaza, és a mikrooxidáció lesz a megfejtés. Legalábbis nekem egylőre nincs más magyarázatom.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
