Az utóbbi néhány hétben kicsit felfordult az életünk. A feleségem vizsgákra készül, ezért a munkám mellett a hétvégeken a gyerkőcök teljes egészében rám maradnak - ami egyébként jó dolog (együtt ugrálunk a hullámzó Balcsiban egy szeles szombaton, együtt megyünk Dörgicsei piknikre és persze együtt dolgozunk a szőlőben) másrészről elég fárasztó. Ráadásul ilyenkor van a legtöbb zöldmunka, amire csak részben van időnk - de a gyerekek becsületére legyen mondva, a két nagy már saját sort vitt a befűzéskor(!!!), ami miatt elképesztően büszke voltam rájuk.
Ilyen borzasztó körülmények között kell dolgoznom! :) |
Szóval próbáljuk legalább a termő vágókat szinten tartani, Krisztián csapata megrotálta és megkapálta a szőlők sorát, a sorközben pedig vidáman virít a gaz. Emiatt és az aszály miatt kissé nitrogénhiányos a szőlő, amit majd lombtrágyával pótlunk. Sajnos sok átoltáson tűnik gyengének, valószínűleg az alanytőke nem volt elég erős a furmint vesszőhöz. A jövő héten megpróbálom visszafogni ezeken a tőkéken a hajtásokat: kevesebb, de erősebb hajtást szeretnék.
Az új tőkék közül a tihanyi kék idén is kétleveles állapotban álldogáll: szerintem itt szar volt az alany, nem létezik, hogy minden más tőke vidáman tud nőni, kivéve ezeket. A rizling, amit tavaly nyáron ültettünk kb. ugyanakkora, mint a tihanyi - de míg a rizlingből 90% körül van az eredés, tihanyinál jó, ha az 4-50%-ot eléri a kihajtott tőkék száma. Sajnos olyan kapásokat sikerült szerezni, akik még ebből a kevésből is kivagdaltak párat (majd visszadugdosták a földbe, hátha nem jövünk rá, mitől vágódott el a tőke a nyak alatt). De ezek óhatatlan veszteségek.
Ezt onnan tudom, hogy megcsináltam a tőkeleltárat - azaz végigmentem a sorokon, és minden egyes tőkéről eldöntöttem, hogy 1.) létezik, 2.) egészséges, és várhatóan meg is marad, 3.) ki kell szelektálni, és újat kell tenni helyette. A leltár alapján meg tudom rendelni a nyári pótlást - és talán idén végre beáll néhány vágóm, azaz nem lesz benne tőkehiány, és lesz még néhány tartalék tőke is, a jövőre kihullók helyett. A tihanyi kék esetében a túlélés a cél, ott lehet, hogy vesszőket fogok kérni és leoltatom magam, mert nem szeretnék éveket várni a teljes beálltságra. A vadfekete jövőre már elég erős lesz ahoz, hogy a néhány hiányt ki tudjam pótolni saját szaporítóanyagból.
Mindeközben az új területet sikerül felkészíteni a telepítésre: a falu juhásza, István, rendelkezik gépekkel és gépes kapcsolatokkal, így a területet sikerült felszántani, és most tárcsákval, gyűrűshengerrel és kombinátorral (így, egymás után) próbálnak magágyat kialakítani a facéliának. A facélia gyökere átjárja a talajt, vírusölő hatású (bár nem hiszem, hogy ilyen ősgyepben túl sok szőlőkárosító vírus lenne), és zöldtrágyaként segíteni fogja a talaj nitrogénellátását. Annyira jó látni a terület átalakulását - beigazolódott az az amúgy is könnyen belátható elméletem, hogy ha egy traktoros nem a földet rugdallja, nem a kifogásokat keresi, hanem beül a gépébe, akkor annak előbb-utóbb egy szépen megmunkált földdarab lesz az eredménye.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.