"[...] ugyan sok rétegű a magyar bortermelés, azonban a csúcson nem elég magas ahhoz, hogy meghúzza az egész piramist felfelé, de amúgy is nagy gondban van, mert a piramis alja bele van süppedve a talajba." - Szepsy István az Inforádióban.
A piramis felső csúcsához nekem, a hobbiborásznak (egylőre) nem sok közöm van, így annak magasabbra húzása legyen más feladata. Azt hiszem, hogy a piramis alját a háztáji méretű (~ 1/4 Ha - 3 Ha) közötti birtokon gazdálkodó hobbiborászok és borkombinátoknak dolgozó szőlőtermesztők alkotják. A talajba süppedő színvonallal értelmetlen lenne vitatkozni. De vajon hogyan lehet a megsüllyedt piramis sarkát megemelve alátölteni az alapot? Erre a kérdésre keresem a választ ebben a bejegyzésben.
Miért olyan a házi bor, amilyen?
A kistermelők egy része leadásra termeli a borszőlőt. Az átvevő borkombinátok semmiféle minőségi követelményt nem támasztanak, a szőlőt kilóra vásárolják meg, így teljesen logikus a termelők termés-maximalizálási törekvése. A gazdák a költségek minimalizálása törekszenek, ezért a hagyományosan kézimunka-igényes szőlőművelést a lehető legnagyobb mértékben gépesítik, amelynek árát a környezet fizeti meg. A hevenyészve elvégzett zöldmunkák és a hozzá nem értés emelik a gombabetegségek elleni védekezés költségeit, a kárküszöb figyelmen kívül hagyásával végzett megelőző jellegű rovarirtás feleslegesen és válogatás nélkül gyilkolja a szőlő ízeltlábú életközösségét, a sorok vegyszeres gyomirtása indokolatlanul pusztítja a talaj élővilágát.
A szüret időpontját nem a teljes érettség elérése, hanem az átvevő feldolgozási kapacitása határozza meg. A minőség hiányát a kombinátok mustsűrítmény hozzáadásával, a kistermelők cukrozással pótolják. A házi borok minőségét gyakran tovább rontják a borkészítés technológiai hiányosságai, melyek illós, fás, eloxidált, diszharmónikus borokat eredményeznek.
Sötét jövőkép
A kistermelők számára ez a rendszer nem kínál kitörési pontot: a szőlő átvételi ára olyan alacsony, amely éppen a befektetett munkának megfelelő minimális nyereséget biztosít, illúzió azt gondolni, hogy ebből meg lehet élni. A földalapú támogatás éppen fedezi a gépi munkák üzemanyagköltségét, de nem elegendő a géppark műszaki állapotának vagy az ültetvény termőképességének megóvására. A termelőszövetkezetektől húsz éve privatizált géppark a kimúlás szélére került, bármennyire kevés különbség is van az MTZ-50-es traktor és a T-34-es tank között. Ez a folyamat a gazdaságok lassú erodálását eredményezi, ezt jelzi az elhagyott, műveletlen szőlők növekvő száma is.
A kiút
Ma a szőlőművelés két legégetőbb problémájára, a meg nem fizetett minőségre és a hozzá nem értésre a szövetkezetekbe tömörülés és termelési rendszer alkalmazása (az egyik lehetséges) megoldás.
A szocialista mezőgazdasági termelőszövetkezetek felbomlása után a gazdákban nincs meg az a bizalom, amely a társulás alapvető feltétele. Éppen ezért a szövetkezést először a szőlészeti és borászati alapanyagok közös beszerzésével lehet elkezdeni. A következő lépés a közös piacra jutás lehet, amelyhez elengedhetetlenül szükséges a minimális minőségi szint meghatározása. A minőségi követelmények meghatározásához és betartatásához van szükség a termelési rendszerre.
A termelési rendszer a szőlőművelési munkafolyamatok a részletes leírása, szabályozása. Pontos útmutatót tartalmaz arra vonatkozóan, hogy milyen munkákat, melyik fenológiai fázisban, hogyan kell elvégezni, valamint kizárja a nem kívánatos technológiákat (pl. vegyszeres gyomirtás). Definiálja azokat az pontokat, ahol az elvégzett munkák minőségét a termelési rendszer szervezete ellenőrzi (pl. metszés után a tőkén maradó világos rügyek számát), és dönt arról, hogy az adott évben a termés megfelel-e az elvárt kritériumoknak (pl. bor laborvizsgálata és vakkóstoltatása független, neves borbírálókkal). Egy példa biodinamikus termelési rendszerre, és egy másik, nagyüzemi termelésre.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy a termelési rendszer pontos követésével előállított termény sem jelenti automatikusan a minőség garanciáját (más szóval azt, hogy a bor finom), hanem csak azt, hogy a termény előállítása az elvárható gondossággal történt. Különösen igaz ez a mezőgazdaságra, ahol az évjárat hatása döntő befolyással van a termés minőségére. Ezért az előállított produktumot - a termelőtől függetlenül - osztályozni kell. Az első osztályú termékeket minőségi tanusító védjeggyel kell ellátni.
A termelési rendszerbe való szerveződésnek legfontosabb kritériumai: a belépési/kizárási feltételek pontos meghatározása, nyílt rendszer létrehozása (mindenki, aki teljesíti a feltételeket, megszerezheti az erről szóló tanusítványt). A gazdálkodás ellenőrzése, amely kiterjed a szőlő feldolgozó helyiségeire, a hordókra, meghatározott fenológiai fázisokban az előírt munkák elvégésére. Ugyancsak ellenőrizni kell a folyamat végén az előállított terméket is (laboratóriumban és szakértő borbírálók általi értékeléssel). A rendszer csak minőségi terméket bocsájthat ki, az osztályon aluli termékeket elkülönítetten kell kezelni. Így elkerülhető az, hogy a védjegy üres marketing-kategória legyen.
A minősített, első osztályú terméket értékesítési szövetkezetben lehet piacra vinni. Ezzel kiküszöbölhetővé válik a belépési köszöb hátránya, azaz a szövetkezet tud annyi bort szállítani, hogy a vevők által megszokott minőségű termék egész évben elérhető legyen a forgalmazási helyeken.
Hogyan tovább?
A kombinált szövetkezeti és termelési rendszer a kialakításának is egy "prototípus" létrehozásával kell kezdődnie, ahol a kezdeti nehézségeken kis méretben (4-5 gazda társulása) lehet úrrá lenni. A termék magasabb előállítási költségét (konténerbe szedett szőlő helyett palackozott bor) és az termelési rendszer szervezetének működését meg kell finanszírozni, a piacra jutáshoz pedig már kiépített kapcsolatok kellenek. A rendszer beindításához, mint minden projectben az elkötelezettségre van a legnagyobb szükség. A befektető elkötelezettsége a minőségi bor széles körben való elterjesztésére való törekvést, míg a termelő esetében ez a korábbi beidegződésekkel való szakítást, a kézi munkák elvégzésének elfogadását jelenti.
Tőke, kapcsolatrendszer és elkötelezettség - ezek két befektetői csoportnál állnak rendelkezésre. Az egyik a borkereskedelemben ma is szerepet játszó vállalkozóké, akik vállalják a saját brand létrehozását. A másik csoport a bevezetőben említett borászati piramis csúcsán lévő termelőké, számukra ez lehetőséget jelent a nem prémium kategóriában történő megjelenésre egy másik brand alatt, és a termelőkkel való szoros kapcsolattartás révén saját kapacitás igényüket (pl. idénymunkák esetén) ki tudják egészíteni, vagy a szövetkezet rendelkezésére tudják bocsájtani (pl. palackozás).
Miért éri ez meg?
A legfontosabb dolog mindenképpen a termelő többletjövedelemhez juttatása. A jelenlegi mennyiségi alapanyagtermelés (szőlő) helyébe lépő minőségi végtermék (bor) a gazdálkodók jövedelmét megduplázhatja, és ez lehet a vidék újjászületésének első lépése. Minden más érv, hogy vidéken élni jobb, a szőlőben dolgozni az egyik legklasszabb dolog a világon, stb., másodlagos.
A szövetkezetet összefogó befektető is biztos jövedelemre tesz szert, ellátása jó minőségű termékből folyamatosan biztosított. A sikeres szövetkezés további tagokat buzdíthat belépésre, ami a beszerzéseket egyre olcsóbbá teszi, a feldolgozó kapacitás kihasználtságát növeli, így az egy főre jutó költség csökkenthető.
A fogyasztó is jól jár: megfizethető áron jut minőségi termékhez.
Ellenlábasok
A fent leírt javaslat egyik gátját maguk a gazdák jelentik. A szemléletváltás fájdalmas folyamat, a kézimunka fárasztó. A szövetkezetellenesség még kitapintható és nem könnyű a "biztos" borkombinátos átvételi lehetőséget felcserélni a bizonytalanra.
A javaslat másik kerékkötője a (mindenkori) kormányzat. A rendszerváltás óta nem sikerült összehangolni a mezőgazdasági nagytermelők és kistermelők érdekeit, ez utóbbi érdekcsoport mára képviselet nélkül maradt. (Szomorú aktualitás, hogy a vidék megsegítését célzó Darányi terv bejelentését követően benyújtotta lemondását a 'szélsőségesen kisbirtokpárti' államtitkár.) A szabályozási környezet egyáltalán nem előremutató, (pl. frissen elkészült magyar eredetmegjelölések között a pl. Csopak-Füredi borvidékeken nem szerepelnek olyan történelmi fajták (sárfehér somlói, tihanyi kék, gohér) amelyek a világfajták egyeduralmával szemben kitörési pontot jelenthetnének), az államilag vezérelt bormarketing tragikomikus.
A hazai borkombinátok és importőrök a gazdasági erőviszonyok fenntartásában érdekeltek, gazdasági erejük sokszorosan felülmúlja a fent leírt szövetkezetekét, amit a boltok polcraira jutásban kíméletlenül érvényesítenének is.
Záró gondolatok
Nem állítom, hogy ez az egyetlen megoldás a problémára. Egy biztos: a dolgok maguktól nem fognak megváltozni. A képlet borzasztó egyszerű: együtt vagy sehogy. Ez a helyzet.
"Either we heal as a team or we are going to crumble." |
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.