Sok jó nagy marhaságot hallottam már életemben, ezek között azonban talán a legnagyobb a savra szüretelés elmélete. Több, elismert szakirodalom szerzője is elmehet a kurva anyjába, mert nagyjából amit ebben a támakörben összehordtak, az a hozzánemértő gyökérség és a a kirívó balfaszság között van félúton. Először is: baromira nem igaz, hogy a must forrása során az eredeti savtartalom 10%-a elvész. Nem vész el. Annyira nem, hogy igaz az az elsőre hihetetlennek tűnő állítás, hogy egyes esetekben a savtartalom nő. Nálam is nőtt, 6,5-ről egészen 7,5-re.
Persze minden rosszban van valami jó. Egyrészt tudom, hogy az új szőlő ebben a termesztéssi rendszerben nem fog érdemben működni. Gyorsan át is állok Lens Moser művelésre. Másrészt az új szőlőt már eleve így alakítom ki. Harmadrészt világos, hogy aszályban a szőlő ugyanolyan semmitnemérő, ízetlen termést hoz, mint monszun idején. Kóstoltam most is szőlőket, ízük alig volt, ellenben egy szalmára jellemző aroma dominálta az egészet. Negyedrészt elhúzódó virágzásban csak a legalsó a fürtöket kell meghagyni, akármilyen madárkásak is. Ötödrészt a szüretnél egyáltalán nem szabad figyelembe venni a savmérés eredményét. Hatodrészt aki a szüret előtti savmérésről egyáltalán beszél, azt minden különösebb köntörfalazás nélkül egyszerűen tarkón kell fosni.
Ilyenkor télig az izgatott várakozás ideje jön, hogy vajon hogyan is alakul a bor. Szerencsére idén megkíméltem magam ezektől az izgalmaktól, amikor úgy döntöttem, hogy nem hagyom a savakat elégni. Úgyhogy tavaszig ezen a blogon nem találkozunk.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.