Ma voltam Dörgicsén, elkészítettem a tőkeleltárt. Átoltás után hasznos, mert ilyenkor nyerhetünk képet arról, hogy milyen munkát végeztünk, amikor oltottunk, és mindennek hogyan kegyelmezett meg a természet télen.
Túlélő |
A válasz idén több mint kegyetlen: a tavaly kihajtott átoltások 1-3%-a érte meg az idei tavaszt. A visszametszés után a tőkék kihajtottak, majd utána az országos szélrekordot kétszer megdöntő tavaszi viharok kétszer borotválták le a fiatal hajtásokat. A megmaradt tőkékbe sikeresen átoltott csapok vesszői metszéskor még zöldek voltak, a nedvkeringés beindult, de a rügyekből nem fejlődött hajtás - az új vesszők nem tudtak megfelelően felkészülni az idei elég kemény télre. Iszonyatosan nehéz munka ment pocsékba idénre - és még alanyom sincs, amire rá tudnám oltani az idén kapott vesszőket.
Pár nap gondolkozás következik, hogy mi a fenét csináljak. Mivel történelmi fajtákat ültetnék, amelyeknek nincs olyan egyértelmű beszerzési forrása, mint a világfajtáknak, így gondolkoznom kell valami ésszerű kármentési terven. Góhér, sárfehér (somlói) - akinek van ötlete segítsen.
Amúgy felleltároztam a permetszereket is, átnéztem miből kell vennem idén, és mi lesz elég. Nem kell sokat költenem, van szinte minden. Egyelőre nem kezdtem el a védekezést: 10-15 fokban befagy a lisztharmat feneke.
Persze nem lenne igazi, ha erre a hétre nem evett volna meg a rosseb megint valamit: a közelben bevágott egy villám, és kinyírta a villanypásztor mikroelektronikai részét. Rázni ráz, de nem az igazi. Hétfőn jön Jenő bá', a szerelő, és megjavítja.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.