Sokszor, sok helyen olvastam elképesztő hülyeségeket a földkérdésről, legutóbb a Mandiner egyik szerzője tett ki igazán magáért, így aztán rábírtam magam a már amúgy is régóta érlelődő post megírására.
Akik ismernek, nem sorolnak Orbán Viktor feltétlen hívei közé, azonban a "külföldiek itt soha termőföldet nem fognak vásárolni, akárhogy is döntsenek Brüsszelben. Én elköteleztem magam, hogy megvédjem a magyar termőföldet." - kijelentése olyan, amivel maximálisan egyet lehet érteni. "... a föld nem tűri a spekulációt ..." -idézet ellen sem lehet semmilyen kifogásunk. Azonban egyáltalán nem mindegy, hogy érzelemvezérelten, valamiféle honfoglaláskor szerzett jussként, vagy az ország jövője szempontjából fontos gazdasági racionalitásként jutunk el a fenti mondathoz.
A termőföld egy megújuló energiaforrás. Kritikusan fontos erőforrás, ugyanis élelmiszer termelésre használjuk. A többi megújuló erőforrással szemben azonban van egy óriási felelősség az erőforrás használóján: míg a szél, a víz, a nap anélkül fúj, folyik, süt jövőre is, hogy ezért bármit tenni kellene, addig a termőfölddel szakszerűen kell bánni ahoz, hogy a termőképességét megőrizze. Elengedhetetlen tehát, a föld olyanok kezébe kerüljön, akik értenek hozzá. A szakszerűtlen, kizsaroló, nemtörődöm gazdálkodás véglegesen tönkreteheti a földet, azaz a megújuló erőforrás örökre elvész. (Gondoljunk csak Görögország szikláira, amelyen egykor erdők voltak, amelyeket felhasználtak a hajók készítéséhez. A termőtalaj lemosódott, és ma esélytelen bármilyen növényzet megtelepedése a sziklákon.) A gazdáknak meg kell adni azokat az ismereteket, amelyek a földműveléshez kellenek - elsősorban azért, hogy a termőföld termőképességét képesek legyenek megőrizni, és örökül hagyni utódaikra. Ennek megfelelően csak azok vehessenek földet, vagy művelhessék meg azt, akik rendelkeznek "zöld könyvvel" (valamilyen agrárdiplomával).
A mezőgazdaság a közeljövőben komoly kihívások elé néz. Egyrészt, az olajhozamcsúcs utáni életben vélhetően jelentősen megdrágul az üzemanyag és a műtrágya, amely évről-évre egyre drágábbá teszi az élelmiszerek tömegtermelését egészen addig, amíg az intenzív termelés hozama meg fog egyezni a nem intenzív gazdálkodás hozamával (más szavakkal: egy egységnyi búza előállítása 6t/ha termésátlaggal ugyanannyiba fog kerülni, mint a 2,5-3 t/ha termésátlaggal termelt versenytársa, mert ez utóbbinak alacsonyabbak a költségei), de a magas költségek miatt sokkal nagyobb kockázatot jelent majd az intenzív termelés. Ezért a gazdálkodók a nem intenzív termelés irányába fognak elmozdulni, fel fog értékelődni a kézimunka szerepe - és a terméskiesés miatt meg fog nőni a mezőgazdasági termények ára.
Abban az esetben, ha a termőföld külföldön élők vagy vállalkozások birtokába kerül, akkor a helyben élő mezőgazdasági munkások agrárproletárokká válnak, akik munkabérért dolgoznak, míg a tulajdonos szert tesz az előre láthatóan növekvő mértékű profitra - amelyből a magyar paraszt nem részesül. Ha egyetértés van abban, hogy az ország kormányának a helyben lakókért (állampolgáraiért, választópolgáraiért) kell dolgoznia, akkor elég kézenfekvő az a következtetés, hogy a nem helyben lakók, nem gazdálkodók ne vásárolhassanak földet. (Nagyon nem mindegy ugye, hogy valaki eladó a Tescoban, vagy van egy saját kisboltja a sarkon.) Nem szeretném, ha ezt a bejegyzést bárki idegenellenességként értelmezné. Az itt letelepedő külföldiek - éppúgy, mint a történelem során oly sokszor - vásárolhassanak földet. De csak azok, akik közöttünk élnek.
Mivel short selling a földspekuláció műfajában nem létezik, csak arról lehet szó, hogy valaki(k) azért vásárolnak földet, hogy később drágábban adhassák el. A már leírt okok miatt, ha a terméshozamok csökkennek, akkor a termőföld szűkös erőforrássá válik (Nyugat-Európában már azzá vált), amely árfelhajtó hatású. Sajnos abban a helyzetben vagyunk, hogy a rendszerváltás után a föld a kárpótlás révén olyanok kezébe került, akik - többségében - nem akarják megművelni. Szabadulnak tőle, és sokaknak az így kapott föld eladásából származó jövedelem vált a megélhetés forrásává. Szó sincs tehát a spekulánsok által a magasabb hozam reményében vállalt magasabb kockázatról: egyirányú utcában vagyunk. A rendszerváltáskor már elkótyavetyéltük a nemzeti vagyon jelentős részét. (Tegye fel a kezét, aki emlékszik egyetlen olyan magyar cukorgyárra, amely ma Európa legmodernebb technológiájával rendelkezik!) Nem engedhetjük meg magunknak megint azt a luxust, hogy elherdáljuk, amink van.
Sokan azzal érvelnek a külföldi terjeszkedés mellett, hogy a földvásárlással együtt megjelenne a gazdálkodáshoz szükséges tőke. Ez a jelenre igaz, de a jövőben - a fent leírtak miatt - az intenzív gazdálkodás szerepének csökkenésével a tőke szerepe visszaszorul a gazdálkodásban. Ezt támogatja a vásárlók igényeinek lassú változása is: folyamatosan veszít népszerűségéből az üveggyöngyön tápoldattal termelt melegházi paradicsom, az ízetlen broiler csirke, a halvány sárgájú, ketreces tartásban előállított tojás.
A külföldiek tulajdonszerzése melletti érv az is, hogy a földvásárlással együtt technológiai import is történne. Ez badarság. A magyar agráriumból hiányzó technológiai ismeretek tanulással szerezhetők meg - ehez nem kell földet juttatni senkinek. Magyarországnak mindenekelőtt olyan eljárásokat, technológiákat kell adaptálnia és kidolgoznia, amelyek lehetővé teszik az alacsony energiafelhasználással, de több munkabefektetéssel történő termelést. Ezt kell oktatni, megtanítani minden gazdálkodónak. Munkerő is van bőven. Az idő nekünk dolgozik, nem a hiperintenzív rendszereknek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
