Szőlőművelés

2025

A tavalyi gazdasági összeomlás után nem sikerült kikecmeregnünk a szarból. Már csak fáradt viccekre futja a "repülőrajtról" miközben nagy robajjal omlik össze a "legalább kormányozni tudnak" hiedelme. Ami idén változott, az a mezőgazdaságot ért két csapás: az aszály és az aranyszínű sárgaság ijesztő mértékű megjelenése a borvidékünkön.

A tavalyi év úgy kezdődött, hogy májusig bőséges mennyiségű csapadék hullott, így a szőlő csont nélkül átvészelte a nyári forróságot és az aszályt. A tavalyi termés csodálatos volt, a Balaton-felvidéken az évszázad szüretét adta. A borrá válás útja könnyű volt, lényegében semmilyen beavatkozást nem igényeltek a borok a minimális szűrésen kívül. Csodás portfoliónk lett, igazán azt hiszem, hogy a tavalyi boraink alapján a "jó" borásztok közé sorolnám magunkat.

2024

Ez az év a magyar gazdaság teljes csődjéről szólt. Minden menedzser index szerint a rosszból a katasztrofálisba haladunk, a lakosság fogyasztása a béka segge alatt. Ilyenkor nincs pénze az embereknek borra. Míg pár ével ezelőtt egy kóstoló úgy zárult, hogy a vendégek átlagosan családonként egy karton borral a hónuk alatt tértek haza, addig idén egy-egy kóstoló után családonként egy-két üveg bort visznek a vendégek. Lecsúszóban a középosztály, megállt a polgárosodás folyamata. A NER surmói pedig meg sem kísérlik felfedezni a magyar borászat  kommunizmus utáni újraéledések legizgalmasabb pincészeteit - hiába, a stílust nem lehet közbeszerzésen megnyerni. Kisvendéglők sora zár be, keres új üzemeltetőt, a borászati kormánybiztos-rádióbemondó szerint a "fiatalokat elvesztettük" (bazdmeg, az lett volna a dolgod, hogy ez ne történjen meg), kollégák adják fel a borászkodást és keresnek munkát maguknak Magyarországon, de még inkább az országon kívül. Az értékesítés romokban. A továbbfejlődés is kilátástalan, a pályázatok állnak, csak a földalapú támogatás érkezik. Ez egy másik kérdés, hogy ebben a gazdasági környezetben vajon ki gondolkozik bővítésen. 

Vércsoport-azonos borászati technológia

Mostanában a borra nincs pénze a magyar embereknek. Ezzel párhuzamosan, de ettől függetlenül, csökken a világban a borfogyasztás. A csökkenés oka, hogy ma már nem kell a fizikai munkához némi zsibbasztó alkohol, mert a legnehezebb munkákat (pl. kapálás) gépesítettük. A bor prémium termék lett, alkalmanként isszuk - mármint azok, akik tudják, hogy mit várhatnak egy bortól - a fiataloknak pedig senki nem próbálja elmondani, hogy a bor (a fröccs) még mindig egészségesebb, mint a sör, vagy az égetett szeszekből készült koktélok. 

 

 

Még egyetemista koromban olvastam egy marketing könyvet, amelyben volt egy mondat, amire azóta is emlékszem. Így hangzott: "teremts egy kategóriát, és te leszel az első benne". A döglődő piacon felerősödik az az igény, hogy valami extrát, valami különlegeset kell kínálni a vevőnek. Ezt kétféleképpen manifesztálódik:

 

• egyrészt elindul az útkeresés - jobbára vissza a múltba, az idealizált szép időkbe, amikor még minden jobb volt, mert eleink "tisztán" dolgoztak.
• egy olyan marketing kategóriát teremt a borászat, amelyben kevesen, vagy egyáltalán nincs szereplő, és megpróbálja elhitetni, hogy valamely mérhető vagy nem mérhető paraméter szerint a bora különb, mint a szomszédoké.

Etikus vagy etikátlan a jó bor?

Disclaimer:

1. Ez a cikk Balogh Zoli bátorítására jött létre, mintegy válaszul az általa írt “Na. Akkor elmondom, hogy mi is a jó bor“ című posztjára. Ha nem kéri, nem írtam volna meg ezt a bejegyzést, a témában előtte hosszú oldalakon keresztül leveleztünk.
2. Zolival orbitális spancik vagyunk, még ha nem is értünk egyet egyik-másik témában, azért szívesen isszuk egymás borait, és elismerjük a másik munkáját.
3. Nem fogok tételesen válaszolni az eredeti cikk minden állítására, nem akadémiai cáfolatot írok, hanem egy véleményt.
4. Depresszív a cikk végkimenetele (mert a valóság nem vidám), ha nem akarod elrontani a napodat, ne olvasd el!

2023

Fogalmunk sincs arról, hogy milyen éghajlati változások várhatók a Kárpát-medencében. Az azonban biztos, hogy az idei év az nagyon hasonlított gyerekkorom nyaraira. Amikor nem volt evidencia, hogy bármelyik napon lehet fürödni a Balatonban májustól októberig, mert tűzni fog a nap és a tó pocsolyaszerűen meleg lesz. Ebben az évben láttunk felhőket és esett az eső. Most értettem meg, hogy miért tolódott a balaton-felvidéki szőlészkedés a fehérborok irányába. Mert idén minden fehér szőlőből csodálatos mustot tudtunk szüretelni. A vörösborok viszont (leszámítva talán a korai fajtákat) színehagyottak lettek. Idén ismét megéltük a bio-borászat csodáját, azok a kartársak, akik július elején 50-70% körüli termésveszteségről számoltak be, a további csapadék ellenére csodás javulást tapasztaltak, így végül mindössze 30% körüli veszteséggel megúszták az évet. Nem is értem, miért nincs több búcsújáró kegyhely Magyarországon.