Szőlőművelés

Vino della casa

Rómában minden sarkon van egy kisvendéglő, ahol általában elképesztően jól főznek.

La Rosa Mosquita

Nem szeretek csatlakozni a mainstreamhez, akik a külföldi éttermeket istenítik, a magyarokat lehúzzák a sárba, de Pesten egy helyet tudok, ahol kb. egy római trattoriát megütő szinten főznek olasz kaját. Összehasonlítva egy átlagos magyar kisvendéglővel, egyszerűen leírhatatlan a különbség.

Az alábbi kép egy teljesen hétköznapi "első tálat" mutat be: paradicsomos tészta rákkal. Egyszerű, de roppant finom. Mondjuk ez "a rántott sajt tartárral" római megfelelője. Nem mirelit, előrepanírozott sajtból, tubusból kinyomott tartárból összeállított kaja mint nálunk, minden friss alapanyagból készül.

Primo piatto

Minden étteremnek van saját bora: "vino della casa", azaz "a ház bora".

Ezek a borok átlagosan 5-10 Euro között vannak, és egészen korrekt minőségűek. Az a helyzet, hogy 1250-2500 forint között étteremben ilyen minőségű bort Magyarországon sehol sem lehet kapni. Simán megüti egy átlagosan jó villányi bor (Montenuovo küvé) színvonalát. Sőt, ittam olyan bort is 7 Euroért, amely az Áldására is komolyan rávert.

Fél literes kiszerelésben is kapható bor, ekkor felpattintanak egy üveget, és kitöltenek belőle fél litert egy kis üvegbe, ez a "mezzo litro di vino rosso", a "fél liter vörös bor", röviden: meglio. Nincs olyan, hogy "sajnos csak egész üveggel tudunk adni", meg efféle bénázás.

Vino della casa

Ezek a borok (pl. a fenti ház bora) palackozottak, egyedileg cimkézettek. Az étteremben minden asztalon állt legalább fél liternyi bor, több helyen egész üveggel ittak. A bor olcsó, korrekt minőségű - sokat isznak belőle. Talán így lehet bornagyhatalom egy ország.

Acéltartály beszerzés

Vettem három egyenként 300 literes koracél tartályt, hogy a készre ászkolt borokat a palackozásig ebben tudjam tartani.

Az új tartályok

Amikor elhatároztam, hogy acéltartályt veszek, az interneten kerestem forgalmazót. Meg is találtam, leveleztünk, és kiválasztottam a megfelelő típust:

• legyen lapos aljú, amely nem a saját lábain áll, hanem rá tudom tenni a csántérokra;
• két csapos, hogy a felső csapról tudjak tiszta bort venni, már az ülepedés elején;
• magassága ne haladja meg a 135 centimétert - hogy beférjen a boltív hajlata alá;
• legyen felfújható gumitömlős teteje, mert nem szeretném, ha a borhoz glicerint kéne adnom - a hagyományos úszótető tömítését ugyanis ezzel lehet elérni.

A szaktanácsadás kifogástalanul korrekt volt, amikor összejött rá a pénzem (fél év alatt), akkor megrendeltem a tartályokat.

Megállapodtunk, hogy a szállítás kb. mikor fog történni, ehez képest egy héttel azelőtt kaptam egy telefont, hogy a tartályt szállító autó Dörgicsén van, hol találnak meg engem. (Állítólag küldtek előtte e-mailt, de azt azóta sem találom sehol.) Szerencsére éppen Dörgicsén voltunk, így ki tudtam navigálni a kocsit a hegyre, ahol be is állítottuk a tartályokat. Amikor egyet kicsomagoltam, meglepve láttam, hogy nem a felfújható tetővel szállították. Gyors telefon, majd kiderült, hogy a fedelek Olaszországból érkeznek, és két-három hetet várni kell rá. Ez volt július végén.

A fedeleket - többszöri reklamálás után - végül csak szeptember közepén szállították le - egy másik Dörgicsei borászhoz. Állítólag volt előtte telefon - a nem fogadott hívások között nem szerepelt - és a szállító megegyezett a másik pince tulajdonosával, hogy majd én érte megyek. Ha nem telefonálok ismét rá, akkor ez ki sem derült volna. Megigérte, hogy átküldi Fogl János telefonszámát SMS-ben, akinél átvehetem a fedeleket. Az SMS-t mindezidáig nem kaptam meg, de az internetről megtudtam a telefonszámot, beszéltem a borásszal, aki megerősítette, hogy nála vannak a fedelek. Végül anyu elintézte, hogy Mlinkó István, a Pántlika borásza elhozza nekünk a hiányzó fedeleket.

Összességében eléggé kusza benyomásaim vannak erről a beszerzésről. A tanácsadásig, megrendelésig minden rendben, a teljesítés viszont nem tíz pontos.

Borfesztivál 2008

Tegnap szüret után bekukkantottam a Borfesztiválra, ahol megbeszéltem egy találkozót Pali cimborámmal. Amíg ő sorban állt, én bent várakoztam, és Német Attila Gábornál vettem egy Sárga muskotályt ajándékba a feleségemnek, nehogy később valami módon elfelejtsem a vásárfiát. Közben egy chardonnay-sárga muskotály küvét szopogattam, amelynek hihetetlenül finom, szinte likőrös íze volt.

Tavaly a Kreinbacher és Ráspi teljes egészében kimaradt, így idén a fő hangsúlyt ezek a pincék kapták. Kreinbacheréknél végigkóstoltam a kínálatot, továbbra is nagyon ízlenek a boraik, bár azt a fajta fásságot, amit a sajátoméban sem szeretek, náluk is kiérzem. Ugyanakkor pl. a Taposókútból eltűnt a vaníliásság, amit annyira szerettem. Boraik tiszták, élénkek, a 2006-os széria még hegyes savakat hordoz. De a mineráliák, az illatok és az ízek csodásak. Azt hiszem, értem, merre szeretnének haladni.

Amikor megjött Pali, a Szentesi József-féle standhoz mentünk, ahol megkóstoltuk a többek által ajánlott Rajnai rizlinget, majd Pali módszeresen vallatóra fogta az Orsolya pince remekeit. Én a Ráspi pincénél tanyáztam le, ahol egy elképesztően kedves fickót ismertem meg a borászban. Nekem nagyon jól esett olyasvalakivel beszélni, aki ismeri azt az érzést, hogy a szőlőszomszédai hülyének nézik azért, amit csinál - igaz, neki legalább meg van az az elégtétele, hogy őt az eredményei igazolják. Végigkóstoltam a kínálatát, többször is. Kiválóak a küvéi, az Öreg tőkék és a Máté, és a Merlot (ami az egyik kedvenc fajtám) nagyon megtalálta az utat hozzám. Soha nem gondoltam volna, hogy az Alpokalján ilyen bor készülhet.

Ezután egy alkalmi ismerős ajánlására a Jackfall pincénél ittunk egy olyan kései olaszrizlinget, amelynek 18-as alkoholfoka van. Elképesztő - mint egy száraz szamorodni, esetleg egy sherry. Mint egy tanulmány arról, mit is tud a rizling. Egy jól sikerült estéhez kell egy efféle különlegesség. Az élmény hatására elidultunk szivart vásárolni, majd a szivarhoz aszút venni.

Az első fordításra még emlékszem, sőt a hatputtonyos aszúra is az Árvay pincészetől, de hogy utána hányszor tértem vissza hozzzájuk - ez már a feledés homályába vész. Pali az aszúk helyett a St. Andrea pincészet különböző dűlőit kóstolta össze, én pedig pince egyik dícsérnivalóan türelmes munkatársával beszélgettem a biodinamikus gazdálkodásról. Aki hisz benne, annak használ - ha jól emlékszem ennyiben maradtunk.

Ekkor már eléggé részeg voltam. Belül egy színjózan hang azt súgta: "ideje hazamenni". Szerencsére hallgattam rá, így éppen elértem az utolsó hévet. Palinak még kóstolnivalója akadt Ráspinál, de én ezt már nem tudtam vállalni az aszúk után. Hazadöcögtem és lefeküdtem aludni. Reggel meglepetten tapasztaltam, hogy egy Sárga muskotály áll az asztalon.

Columella: A mezőgazdaságról

Lucius Iunius Moderatus Columella az első században (aza majdnem kétezer éve) írta Rei rusticae libri című könyvét, amely Magyarországon A Mezőgazdaságról címmel kapható.

Rei rusticae libri

Kevés olyan eset van, amikor valami nagyon megérint, de a 2000 éve élt gazdálkodó részletes tankönyve ilyen. A szerző az akkori összes mezőgazdasággal kapcsolatos ismeretet szintetizálta, és két fejezetet szentel a szőlő gondozásának, illetve más helyeken leírja a must, bor kezelését. Ezeknek az ismereteknek egy része semmit nem változott az elmúlt két évezredben. Ki vitatná pl. a metszésről írtakat:

"A szőlősgazdák, miközben a külső szépségre törekszenek, a bütyök mellett vágják el [t.i. a vesszőt], hogy a tartalék vessző rövidebb legyen, és a csaphoz hasonló. Ez pedig nagyon hátrányos, mivel a vágás mellett lévő szemnek árt a dér, a fagy, majd a hőség. Legjobb tehát a két bütyök között, középen elvágni a tartalék ágat, és ferde vágást készítsen a szem mögött, nehogy - ahogyan már korábban mondtam - a metszés után nedvezzen, és a fakadó szemet megvakítsa."

A könyv szerkezete megdöbbentően hasonlít bármelyik ma is használatos tankönyvéhez: termőterület kiválasztása, talajelőkészítés, fajtaismeret, telepítés, metszés, zöldmunkák, présház előészítése szüretre, borkülönlegességek (pl. ürmös, misztella) készítése. Lenyűgöző.

Ma is használható leírást tartalmaz egyfajta környezettudatos gazdálkodásról, amikor pl. a fákra felfuttatott szőlőlugasról ír. Olajfa és szőlő együttélése, közös haszna ma is páldaértékű. Említést tesz pl. a szőlőben termesztett búzáról is.

A mű rendkívül olvasmányos és csodálatos fejtörő is: pl. mikor arról ír, hogy a mustsűrítményhez gipszvirágot ad, felismerni véljük a kalciumkarbonátos savtompítás ősi leírását.

Mindenkinek a legjobb szívvel ajánlom ezt a művet.

A gyümölcsös bekerítése

A gyümölcsösömet sajnos turáni (vagy másmilyen) átok fogja, ugyanis a birkaámadás után most az aszály vett ki néhány jobb sorsra érdemes fácskát a sorból. Az aszály ellen biztosan nem, a birkák ellen valószínűleg segíteni fog a kerítés, amelynek oszlopait a héten tettük le.