Szőlőművelés

Március idusa

Az 1848-as forradalom kirobbantásáért talán a hobbiszőlészek a leghálásabbak az országban, ugyanis a tavaszi munkák elvégzéséhez ez az ünnep éppen a legmegfelelőbb időpontra esik. Nem emlékszem, mikor volt utoljára ennyire csodálatos időjárás március 15.-én, a szőlőben egy szál ingben dolgoztam, és még úgy is majdnem melegem volt. A mandulafák rügyei duzzadtak, 1-2 napon belül virágba borul a hegyoldal. Egy Mariska barack nem bírta csak a tavalyi aszályt, a többi fánk él.

A bort lefejtettük, illatra nagyon rendben van, kicsit még élesek a savai, de ez még a felmelegedés hatására - és az idő múlásával - tompulni fog. Megcsináltuk a villanypásztort is, ezután a vaddisznók remélhetőleg kétszer átgondolják a látogatást. 

És igen, már megint hülye voltam. Megalkudtam egy szőlőre. Találkozhattatok már vele ezen a blogon, metszési és növényvédelmi elrettentő példaként szoktam hivatkozni rá. A sorok között egészen komoly diófák és keserűmandulák nőnek, akkora mikroteraszai vannak, hogy a fölső oldalon egy hokikapusnak, az alsón egy kosárlabdázónak esnek kézre a fölső vezetőszálak, a betonoszlopokat helyenként faoszlopokkal pótolták ki, az eredetileg rizling vágó fele-harmada szilváni, metszésmódjára még csak tippelni sem tudok, szemre az AS szabvány szerint (Ahogy Sikerül) kezelhették eddig, karók csak mutatóban vannak benne, azok is kirohadva, kidőlve ... szóval, lesz munka vele elegendő. Egyelőre kiadtam Krisztiánnak a metszését, megmutattam neki, hogy mit szeretnék. Őszre leválogatom a szőlőt, kivágom, ami nem kell, újratelepítem a hiányokat, és jövőre lecserélem az egyik részét furmintra. Az idei telepítésre ebben az aszályban inkább nem is gondolok. 

Tavaszi kanossza

Magyarországon történelmi fajtákat ültetni olyan mértékű ráfordítás, ami a hagyományos közgazdasági normák szerint nem éri meg. Egyszerűen vicc, hogy vannak fajtakutató intézeteink, ahonnan oltványt beszerezni lehetetlen. Ismerősöktől, ismerősök ismerőseitől lehet vesszőket gyűjteni, amelyeket ismerős oltványosok oltanak le. Az elkészült oltványokat a bornírt hegyvidéki szabályozás miatt csak a legnagyobb titokban lehet ültetni. Most komolyan, ennek tényleg úgy kell működnie, mint egy hagyományörző körnek a legsötétebb Ceaucescu korban?

Hétvégén oltóvesszőt szereztem. Összesen kb. 250 rügyet. Midez akkora út megtételét jelentette, hogy az oltvány előállításának ára vetekszik a csapok megszerzésére fordított üzemagyag árával.

Oltóvessző beszerzése és leadása az oltványkészítőnek: 620 km

Gondolatok borozás közben

"[...] ugyan sok rétegű a magyar bortermelés, azonban a csúcson nem elég magas ahhoz, hogy meghúzza az egész piramist felfelé, de amúgy is nagy gondban van, mert a piramis alja bele van süppedve a talajba." - Szepsy István az Inforádióban.

A piramis felső csúcsához nekem, a hobbiborásznak (egylőre) nem sok közöm van, így annak magasabbra húzása legyen más feladata. Azt hiszem, hogy a piramis alját a háztáji méretű (~ 1/4 Ha - 3 Ha) közötti birtokon gazdálkodó hobbiborászok és borkombinátoknak dolgozó szőlőtermesztők alkotják. A talajba süppedő színvonallal értelmetlen lenne vitatkozni. De vajon hogyan lehet a megsüllyedt piramis sarkát megemelve alátölteni az alapot? Erre a kérdésre keresem a választ ebben a bejegyzésben.

Pince - ahogy Enci lányom látja

Ezt rajzolta a lányom az oviban

Téli ellenőrzés

Télen időről-időre meglátogatjuk a birtokot, megnézem, hogy az acéltartályok fedelének tömlője megfelelő nyomással zár-e, megkóstolom (kiköpve!!!) a bort, ellenőrzöm a pince hőmérsékletét, és megnézem a szőlőt is, már ha nem süllyedek el benne. Ezalatt anyu meglocsolja az átteltetett muskátlikat a háznál, és szomszédol egyet. Igazán idilli a dolog amíg ... 

Vadkár