Szőlőművelés

Szőlő telepítés engedélyezése II.

Az előző postban leírt fejtágítás után mostmár a tettek mezejére léphetünk, azaz megkereshetjük az első olyan útmutatást ami arról szól, hogy kinek milyen papírhalmazt kell elküldeni.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnak (MVH) igen jó honlapja van: a keresés a legtöbb esetben hasznos eredményt ad, mégpedig úgy, hogy nemcsak az általunk keresett témára vonatkozó irományt, hanem azok mellékleteit is megtalálja szép, rendezett formában. Sőt, ha az iromány már elavult, akkor megtalálja az éppen hatályos módosítást is. A szőlő telepítésének engedélyezésével kapcsolatos szabályozás ránk vonatkozó része szerint az alábbi papírokat kell összegyűjtenem:

• tulajdoni lapot (mert hiszen a hivatalnak nyilván nincs hozzáférése az állami nyilvántartó rendszerhez, ahonnan helyrajzi szám alapján egy másodperc alatt lehet meggyőződni arról, hogy ki a terület tulajdonosa);
• a telepítési (újratelepítési) jogot;
• öt évnél nem régebbi talajvédelmi terv másolatát.

Nem is túl durva, nem igaz? Úgy van, nem igaz.

Szőlő telepítés engedélyezése

"A regisztráció nélküli csökkenő nemzeti szőlővagyon, amit nem mér fel senki, és ezeknek a figyelmen kívül hagyása a telepítési jog megállapításánál teljesen abszurd, mert lélektanilag nagyon rossz hatású. Például van egy MVH-felügyelő, végigmegyünk a hegyen, és nem veszi észre, hogy egymás után 10-20-25-40 parcella maradt műveletlenül vagy annak a közelében van. Elmentünk egy ezer négyzetméteres betelepített parcella mellett, 40-et nem vett észre, azt mondja: "hát ez meg kié? Hát ennek utána kell nézni, hogy mi az, hogy itt valaki telepíteni mer, és nincs engedélye!" Tehát a szemlélet rossz, erre hívom fel a figyelmet. Fordítva ül nagyon sok ember a lovon ebben az országban, és egyszer ezt helyre kell tenni, hogy arra van előre."

Szepsy István, az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottság Szőlészeti és borászati albizottságának ülésén

Ez a post egy sorozat első darabja, amelyben azt próbálom körüljárni, hogy ha valaki szőlőt akar telepíteni, annak milyen kihívásokat kell leküzdenie. A feleségem területére engedélyt kell kérnünk, és az okulás kedvéért szépen leírom az engedélyeztetési folyamatot - a tapasztalat megszerzése remélem képes lesz feledtetni a bürokrácia okozta bosszúságot. Szóval: kalandra fel!

Munkás őszi napok

A négynapos ünnep alatt rendkívül sokféle dolgot csináltunk. Félve attól, hogy tavasszal nem lesz időm a támberendezés javítására, már ősszel elkezdtük az oszlopok cseréjét. A huzalozás annyira idétlen az új szőlőben, hogy a drótok be sincsenek fűzve az oszlopokba, így azok könnyedén cserélhetők. Ezt a munkát Krisztián csapatára bíztam, akik jó tempóban tették rendbe a támberendezés javát. A vezetőszálakat teljes egészében át kell drótozni, de erre még nem kerülhetett sor, mert a szőlő nem hullatta le a levelét, és amíg súlya van a lombnak, nem akartam levenni a terhelést a támrendszerről. Amint lehullanak a levelek - és nincs szibériai hideg - elkezdjük a vezező szálak áthúzását. Tavaszra, a metszés lekötözés idejére annak mindenképpen hibátlannak kell lennie.

Hordó vagy hordószónok?

A kérdésre kapásból vágom rá a választ, így az idei október 23.-a is a borospincében talált.

Mindenekelőtt a borokról: a rizling még mindig szépen, folyamatosan duruzsol a hordóban, fortélylopóval vettem mintát belőle, még nagyon édes, savai alig érződnek, a fajtajelleges kesernyés íz már megjelenőben van, és egylőre nagyon-nagyon tejszerű, krémes, az alkoholt egyáltalán nem éreztem benne. Nagyon örülök ennek a hosszú, csendes forrásnak, így a bor aromái jobban megmaradnak. A sárfehér-juhfark küvé forrása megállt, az három hete kapott egy csepp ként, de a tisztulása még nem kezdődött el. Valószínűleg nagyon finoman, de még ott is zajlik a forrás. Elképesztő illat mellett még ez is édes. A furmint zamatával ez a bor telitalálat lesz, de már ez a két komponensből álló küvé is nagyon finom. Egyelőre mindkét bor óriási ígéret, remélem, hogy nem rontok el semmit.

Vaddisznótúrás

Szüret utáni teszek-veszek

A sárga muskotály rejtély nekem. Van egy sor belőle, kb. ötödik éves, és éppen eléri a vezetőszálat. Eddig egyszer készítettem néhány tőkéről szüretelve szalmabort belőle, ami ellentmondásos eredménnyel zárult: egyrészt egy tiszta muskotályillatú, ámde elképesztően csersavas, ihatatlan bor lett belőle. Idén elég lusta voltam ezzel a fajtával: gyakorlatilag nem csináltam vele semmit a metszésen kívül. Csak figyelem még a fajtát: úgy néz ki, hogy az éréssel a csersavassága is eltűnik. Bár anyu szerint már le kéne szüretelni (a nyulak szinte minden elérhető fürtöt megettek), megmértem, és 16-22 MM között szóródó szemeket találtam. Ez még nem a szüret időpontja, ráadásul a cseresség csak a nagyon érett szemekből tűnt el. Ezért úgy döntöttem, ma nem lesz szüret, várok vele még három hetet - már ha marad rajta valami. 

A rizlingszüret után mindent elmosogattunk, de a préssel meggyűlt a bajunk. Azt a rengeteg résekbe beszorult magot, cukortól ragacsos bogyóhéjat egyszerűen lehetetlen volt ronggyal kitisztogatni. Két hete Krisztián említette, hogy venne egy nagy nyomású mosógépet. Azonnal rávágtam, hogy beszállok a felével - így nálam is moshatjuk vele a szüreti eszközöket. A mosógép most hétvégén mutatkozott be nálam - a várakozásnak megfelelően kiváló eredménnyel.