Magyarországon a szőlőtermesztéssel kapcsolatos szakkönyvek terén ugyanakkora elmaradás mutatkozik, mint amekkora a lemaradásunk a borászatban az európai boros nemzetek mögött. A helyzetet súlyosbítja, hogy rendszerváltás során a földek újrafelosztása jobbára képzetlen, vagy rossz irányba képzett gazdáknak juttatott szőlőtermő területet. A termelőszövetkezetekben ugyanis agrárproletárokra volt szükség, traktorosokra, akik tudták vontatni a különböző adaptereket (eke, trágyaszóró, permetező, stb.) és ezért a gazdálkodási tudásuk nem volt megfelelő, míg a nagyüzemeknek képzett mérnökök gazdálkodási szemlélete gyakran megragadt a tömegtermelés bűvöletében. A rendszerváltás után más szakterületekről (jobbára az informatika világából) borászkodásba kezdő gazdálkodók képzési hiányosságait felesleges külön részletezni.
Az idén a telepítések miatt mindenképpen szükség van az ősgyepek alaptrágyázására. Összekötve a "kellemeset" a hasznossal, egyúttal elvégeztük a fenntartó trágyázást is a már betelepített területeken.
Az optimális brigádméret: két lapátos, három talicskás. |
Egy hónapja nem voltam a szőlőben, már nagyon viszketett a tenyerem, és vasárnap le is mentem Dörgicsére. Kora márciusi időjárás volt, 6 fok körüli hőmérséklettel, szép napsütéssel. Szükségtelen mondani, hogy a talaj bőségesen telített vízzel, és már csak egy kis meleg kéne, és robbanna a tavasz.
Rügypattanásra felkészülve a gyümölcsfák |
Amikor felhívott a Zotykos cimborám, hogy Bor és zongora néven szervezett egy rendezvényt, amire engem is meghívna, azonnal megszólalt bennem a vészcsengő. Ez persze nem különösebben meglepő, hiszen Zotykos telefonszáma eleve össze van kötve a vészcsengővel, mert az esetek döntő többségében valami elképesztő dologgal hív fel, amiről később kiderül, hogy orbitális marhaság, ennek ellenére kényelmetlen feszengéssel azt szoktam tapasztalni, hogy roppant élvezetes marhaságról van szó. A "zongora" szó azonban eszembe juttatta azt a napot, amikor megpróbálkoztam a magas kultúrával. Vettem jegyet egy zongoraversenyre, mert azt hittem, hogy ez azt jelenti, hogy egy zenekar mellett egy zongorista atavisztikus szólókat játszik, pont mint Jon Lord egy Deep Purple koncerten. Hát nem. Egy szál zongorán zongorázott egy Kossuth-díjas művész, és a neveletlen közönségnek hála, két ráadást is adott. Még ott helyben, amikor pingvinnek öltözve zsibbadó aggyal az elsők között menekültem a koncertteremből, lekőrözve a legoptimistább kiürítési tervekben szereplő szintidőket, akkor fogadtam meg szent esküvéssel, hogy soha többé nem megyek zongoraversenyre.
Legjobban a tavaszi munkákat szeretem, mert elképesztően változatosak: a metszés, a támrendszer javítása, a villanypásztor megjavítása, a szeprente kihordása: mind-mind érdekes és jó munka (na jó, a szeprentehordás vacak, de abban meg az a jó, hogy ha vége van). Kinéztem a hétvégét, mert a meteorológiai szolgálat biztosított, hogy hétfőtől dermesztő hideg jön, de hétvégén még langyos, száraz idő lesz - nem az lett, de ez még csak a legkisebb gond volt.
Napközben többször szemetelt az eső |
Utolsó kommentek