Magyarországon a szőlőtermesztéssel kapcsolatos szakkönyvek terén ugyanakkora elmaradás mutatkozik, mint amekkora a lemaradásunk a borászatban az európai boros nemzetek mögött. A helyzetet súlyosbítja, hogy rendszerváltás során a földek újrafelosztása jobbára képzetlen, vagy rossz irányba képzett gazdáknak juttatott szőlőtermő területet. A termelőszövetkezetekben ugyanis agrárproletárokra volt szükség, traktorosokra, akik tudták vontatni a különböző adaptereket (eke, trágyaszóró, permetező, stb.) és ezért a gazdálkodási tudásuk nem volt megfelelő, míg a nagyüzemeknek képzett mérnökök gazdálkodási szemlélete gyakran megragadt a tömegtermelés bűvöletében. A rendszerváltás után más szakterületekről (jobbára az informatika világából) borászkodásba kezdő gazdálkodók képzési hiányosságait felesleges külön részletezni.
 |
A szőlősgazdák tehát, ha rendelkeztek is a szakmai továbbfejlődés igényével, megfelelő szakirodalom, továbbképzési rendszer híján nagyon nehezen tudtak értékelhető tudásra szert tenni. Ahol hiányzik a logikus szerkezetbe foglaltan leírt, mérhető, megismételhető technológia, ott teret nyer varázslat: ha nem töltik meg a szakirodalmat a takarónövényzet gyökerének talajlazító hatásáról szóló cikkek, akkor marad hely a futóbolondoknak, akik a fény tisztításáról fognak locsogni.
Amikor az egyetemre jártam, akkor még újdonságnak számított a minimum tillage (kíméletes talajművelés) - ma már egyetértés mutatkozik abban, hogy a nagyüzemi gazdálkodás nem fenntartható és komolyan veszélyezteti a termőföldet. Kétség nem fér hozzá, hogy amíg (a várható árbevételhez képest) olcsón lesz hozzáférhető a műtrágya, a növényvédőszer és az üzemanyag, addig a nagyüzemek ipari technológiákkal fognak dolgozni. Ha csak a biogazdaságok termékei iránt érdeklődő vásárlókat nézzük, akkor az ökológiai (természetközeli) gazdálkodás csak nagyon keveseknek kifizetődő. Ha azonban a fenntarthatóságot, valamint a termőföld, mint erőforrás megőrzését is feladatunknak érezzük (más szavakkal: a birtokot a gyermekeinknek is építjük), akkor nem igazán van más lehetőség, mint az ökológiai gazdálkodás egyre több elemét meghonosítani a saját szőlészetünkben.
Az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos szőlészeti szakirodalom kevés, tankönyvszerűen rendszerezett pedig még kevesebb. Az Ökológiai szőlőtermesztés c. könyv az alapoktól indul, tökéletesen eltalált hangsúlyokkal (előtérben van a talaj), ugyanakkor teljeskörű és érthető. Komolyan mondom, öröm volt olyan könyvet a kezemben tartani, amelyik pont olyan mélységben ísmerteti az alapokat, amennyire az szükséges.A növényvédelemmel foglalkozó fejezetben pl. bemutatja a kórokozó élettanát, majd leírja a védekezést is - ökológiai módszerrel. Igen, az agráregyetemen jóval részletesebben tanultunk mindent: de ha tökéletes és igényes kivonatot kellene készítenem egy növény technolgiájára, valami ilyesmit képzelnék el. A szerzők nem tudósokat akarnak képezni, de leírják az alapokat olyan mélységben, ami szükséges a technológia miértjének megértéséhez. A könyvben két lokalizációs kiegészítés is található: a takarónövényekkel kapcsolatos hazai tapasztalatok és a hazánkban alkalmazható biológiai szerek listája.
Mindenkinek a legőszintébben ajánlom ezt a könyvet, aki szeretne előrelépni gondolkozásban.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
