Megmondom őszintén, az idei augusztus után nem hittem abban, hogy idén fogunk szüretelni. A rengeteg esőtől golflabda nagyságúra duzzadt szőlőszemekről fantáziáltam, amelyek hangos pukkanással robbannak fel és sebesítenek meg gyanútlan rendőröket. Aztán csak elállt az eső, csak szép szeptember kerekedett, és a kóstolások egyre bizakodóbbá tettek. A múlt héten szerdán elhatároztuk a hétvégi szüretet, mert akkor még a meteorológusok erre a napra esőt valószínűsítettek, így biztosak lehettünk egy ragyogó, meleg, csodás őszi napban.
| Vadfekete must 24 óra áztatás után |
Ezen is túl vagyunk: megvolt az első BIO-ellenőrzésünk. Az elmúlt években az informatikán belül szakterületet váltottam: információ-biztonság menedzsmenttel foglalkozom. Ennek kapcsán megismertem az ISO szabványok világát, és megértettem, hogy miért fontosak a minősítési rendszerek. Mindegyik egy kaptafára működik: tűzd ki a céljaidat, próbáld úgy alakítani a szabályaidat, hogy ezeknek a célkitűzéseknek megfelelő irányba vigye a működésedet, majd ellenőrizd, hogy sikerült-e jó irányban tartani a dolgokat. Ha sikerült, az jó (legalább biztos lehetsz a dolgodban) ha nem sikerült akkor tervet kell kovácsolnod arra vonatkozóan, hogy hogyan fordítod helyes irányba a dolgokat. Amint azt sejtettem, a BIO minősítés is ugyanezen az elven működik.
| Becce szüretre vár |
A HNT és az FM beröffentették a bullshitgenerátort, és az előállt szövegnek "A magyarországi szőlő-bor ágazat stratégiája" címet adták. Az irat két részből áll: az egyikben a HNT önmagát púderezi, a másikban pedig - a stratégiaalkotás összes ismert módszertanát figyelmen kívül hagyva - kocsmai okoskodás olvasható minden konklúzió nélkül. Az anyag az ötlettelen teszetoszaságnak és az ostobaságnak egy veszélyes gyúelegye, de mivel az ágazati stratégiával általában semmi sem szokott történni, nem kell szaladnunk a tűzszerészekért. Ha hátradőlve, legalább egy percig gondolkozzunk az anyagnak azokon a részein, amelyek egyáltalán megérdemlik a gondolkozást, hamar kikerekedik, hogy mivel kellett volna foglalkoznia a szőlészek élcsapatának, ha már rájuk testálták ezt a feladatot.
| Pozitív eredetvédelemi példa |
Bár még nincs vége, de azt hiszem elmondhatjuk, hogy az idei év valami elképesztően szélsőséges időjárást hozott. Megcsúsztunk az ültetéssel - ez pokoli szerencse lett, mert éppen a telepítés napján volt egy talajmenti fagyos éjszaka, és a környékünkön sok új telepítésű szőlő elfagyott. Nyár közepén iszonyatos jégeső volt a Balatonnál - a környékünkön szinte mindenkit elvert - de Dörgicsét elkerülte az ítéletidő. A nyár közepéig tehát egészen jól mentek a dolgaink, de július közepétől minden megváltozott.
Az idei év szőlőnevelés szempontjából varázslatosan alakul. Tavasszal időben sikerült eltenni az oltványokat, úgy, hogy az őszi telepítések friss hajtásait megtizedelő fagy pont az ültetés napjára esett, így az oltványok gyökerének bevonására használt Symbivites víz megfagyott ugyan az ültetőládában, de a leviaszolt oltványok semmilyen kárt nem szenvedtek. Az ültetés után nagy eső érkezett, ami megtöltötte a talajt vízzel, ami tartalékul szolgált az ezt követő napos, száraz időre - megspóroltam két hidrofúrós öntözést. A melegben hatalmasat nőtt a szőlő, és amikor problémát jelenthetett volna az aszály, júliusban kb. 100 mm eső esett. A környékbeli falvakban szinte mindenhol jéggel köszöntött be a nyárközépi monszun - a termő szőlőnket ugyan nálunk is megcsapkodta -, de az új telepítést teljesen elkerülte a jégverés.
| Kezdődő erózió az út mentén |
Utolsó kommentek