Közép-burgundiai bozsolé

Mára már minden borász elolvasta a "Marketing for dummies" könyvet, ahol az első oldalakon írhatnak David Ogilvy örökérvényű mondásáról: "Teremts egy kategóriát és te leszel az első benne!". Ennek eredményeként pár évente előkerül valami olyan termék, ami csak néhány borásznál kapható, nagyon trendi, és mindenki meg akarja kóstolni. Ez azoknak is kiváló lehetőséget ad az egyediségre, akik néhány fajtából borászkodnak, tehát nem válnak "önálló utázási célpontottá" a fajtaválaszték miatt. Most a narancsbornak és a petnat pezsgőnek van divatja, korábban a bozsolénak (Beaujolais, vicces magyar fordítása: bogyólé) volt az éppen aktuális érdekesség, annakelőtte chianti módra barikolt fehérborokkal kísérleteztek a borászok (a siker legcsekélyebb ígérete nélkül). Azt hiszem, ez a "közösségi termékfejlesztés", amikor a termelők egy csoportja ugyanazzal kísérletezik, és ha jó az eredmény, akkor abból egy úgy termékvonal is nyílhat - mindeki számára.

 

A mustminta utáni "aha" élmény az arcokon.

 

Mivel ennek a blognak a célja a kísérletezés, így mi is (a mi alatt itt a Madaras Pincét és az Aranysörtét kell érteni) megpróbálkozunk egy-két új termékkel. A narancsbor és petnat fronton megvárom, amíg értékelhetőt iszok ezekből a borokból - de érdekes és finom bozsoléval már volt dolgom. János, a Madaras pince tulajdonos-borásza készített már szénsav-macerációs eljárással bort Lila Liba néven, és egy kellemes nyári napon széndioxiddal enyhén dúsítva palackozta. Hazavittem, és úgy ittuk meg a feleségemmel, hogy mindegyikünk a másikat hibáztatta, hogy már nincs belőle. Könnyed, gyümölcsös, igazi nyári Balaton parti ital. És hogy került bele a szénsav? Hát János öntörvényű kísérletező kedve nyomán. Vettem tőle egy üveggel anélkül - úgy is finom volt. És akkor arra gondoltam, hogy miért ne készíthetnék ilyet magamnak is? Van kékszőlőm, egy héttel korábban leszedjük, nem lesz magas az alkoholtartalma - biztos jó lesz.

 

Beszélgettünk erről Jánossal, aki elmondta, hogy nem lesz jó. Mert ebben a borban nem elég a kékfrankos fűszeressége, hanem ki kell pótolni valami más fajtával, ami még összetettebbé, bujábbá teszi a bor ízét. Sorra vettük az általunk termesztett fajtákat: kékfrankost jól kiegészítheti a pinot noir - szelidebb savú, illatos fajta. Így döntöttük el, hogy csinálunk egy közösségi bort. Mivel amúgy is elkerülhetetlenül sodródunk egy szövetkezet felé, ez lehet az első olyan termék, amit együtt állítunk elő. Ha sikeres, akkor még szorosabbra fonhatjuk az együttműködést. Az első porhár must kóstolása után azt hiszem, sikerült megint kiakasztanunk a "hűbazdmeg"-métert (bárki más ezt úgy fogalmazná, hogy a kóstolás alapján a must ígéretes).

 

A bozsolé jellemzően szénsav-macerációs eljárással készül, ami azt jelenti, hogy a szőlőt mindenféle bogyózás vagy zúzás nélkül beleöntünk egy tartályba, és a fürtök, bogyók közötti hézagot elárasztjuk széndioxid gázzal. A gáz egyrészt meggátolja az oxidációt (hiszen kiszorítja az oxigént) másrészt felgyorsítja a bogyón belül az érési folyamatot. Tehát a bogyóban további érés megy végbe, még a szüret után is egészen addig, amíg az elvékonyodó héjú bogyók a szőlőfürtök súlya alatt össze nem roppannak. Azok a szőlőknek, amelyek nem roppantak össze a rájuk nehezedő fürtök súlyától, a héjuk elvékonyodik és feloldódik a borban. A szőlőfürtök kocsánya (bár benne ázik a borban) nem eneged ki se zöld ízt, se csersavat - vagy amit igen, az a nyálkával azonnal lederül. 

 

Amíg gondolkoztunk a bor nevén, János bedobott egy ötletet: a nagyburgundi (kékfrankos) és a kisburgundi (pinot noir) együtt a közép-burgundiai küvét alkotja. Jót röhögtünk, de persze ez a név sértené bortörvényt, hiszen nem lehet elnevezni a honosított fajtákat olyan néven, ami eredetmegjelölés által védett. Nóri hallotta a beszélgetést miközben számítógépezett, és beleszólt: akkor legyen a neve Szabotázs! 

2020.10.07. 11:17

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr4516230552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csorsza 2020.10.07. 12:16:32

Tök jó, de azért ezt javítsd, plíz: "héjú" :)

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása