Az idei időjárás engem eddig 2006-ra emlékeztet: akkor nyáron külföldön telepítettünk, és mire a szőlőre került a sor, minden csupa lisztharmat volt. Azóta sem emlékszem olyan évre, amikor akkorára nőttek volna a hajtások – ez idén sincs így, mert a kora tavaszi kánikula és aszály miatt megtorpant a hajtások növekedése, de a nyár nagyon hasonló: minden héten eső, amikor nem esik, akkor pedig nagyon meleg van. Fertőz is a lisztharmat becsülettel – bár nem mindenhol azonos erővel. Egyes tőkék betegebbek, másokon alig van fertőzés – és szinte kizárólag a fürtök fertőzöttek, a leveleken nyomát sem látni semmiféle bajnak. Azokon a tőkéken a legerősebb a fertőzés:
 |
| Olaszrizling pótlása |
Úgy tűnik, hogy a nedves fürtöket megsütő kelő nap nem elsősorban szárít, hanem a lisztharmatnak nagyon is megfelelő meleg párát teremt. Ezzel a tényezővel nem nagyon tudunk mit kezdeni, viszont a fürtöket, és a fürtök mögötti levélzetet ki lehet ritkítani. Ezt a munkát minden vágóban megcsináltam (mert ott elsősorban még nevelem a tőkéket) a rizling vágó esetében ezt a munkát kihagytuk, ugyanis eleinte a tavalyi szélkár miatt nem ritkítottuk véglegesre a tőkéket, később pedig a jégeső miatti félelem tartott vissza a fürtválogatástól.
Most Dörgicsén vagyunk, kicsit többet látom a szőlőt, és az első munka, amit megcsináltunk, a tőkék kiritkítása és a hajtásválogatás volt, ezután jöhetett a permetezés. A terméskorlátozást nem véglegesre csináltuk, mert ősszel a beteg fürtöket még egyszer leszedjük, és így fogjuk beállítani a végleges mennyiséget. Ugyanakkor a beccei területen jó évjáratban nincs szükség az egy kiló körüli terméskorlátozásra. Kicsit följebb tolom a mennyiséget, olyan másfél kilóra tőkénként. A buja, tápanyagdús agyagtalaj, a Balaton felületéről a déli lejtőre érkező dupla napsütés, a virágzó talajélet olyan buja, telt bort ad, ami kicsit vékonyabban talán elegánsabb lenne.
Amúgy nagyon izgatott vagyok, mert idén már lesz értékelhető mennyiségű juhfark és furmint szőlőm is, valamint sárfehér (amit viszont bestiálisan visszafogok, az intenzívebb illat érdekében) így talán sikerül elkészítenem az első kisküvét. Egyébként a tavalyi juhfarkból majdnem nagyon jó bort csináltam – de mivel a szőlő a szeptemberi napsütés híján kényszerérett volt, így érzek benne némi zöld ízt. De (és ez nagyon fontos) az a simaság, az a kerekség ami az igazán jó juhfark sajátja már ott van a borban – borászkodásom alatt először. A bor egyébként elég savas még (én ezt nem szeretem) de télen majd kihűtöm, és lefejtem a tartály oldalára kicsapódó borkőről. A tavalyi olaszrizling nem sok szót érdemel, éretlen szőlőből nem lesz jó bor – hiába a drasztikusan alacsony terméshozam.
 |
| Sárfehér pótlása |
A növényvédelmi tűzoltás után kipótoltuk a hiányokat a sárfehér sorokban, a rizling vágóban, és majdnem kipótoltuk a gohér sorokban is. Ezt a fajtát valami elképesztő nehézségek árán tudom visszahozni Dörgicsére: idén 160 oltványt kértem - mert roppant ravasz voltam, és azt hittem, hogy ennyiből biztosan lesz annyi oltvány, ami nekem kell – hát nem. Mindössze 20 gohér tőkét kaptam, a többi ugyan le volt oltva, de nem hajtott ki. Az oltványos szerint az enyhe tél volt az oka: nem voltak nyugalmi állapotban a hajtások, ezért nem volt megfelelő a kalluszosodás. A sárfehér sorok végre beálltak: tartalék tőkék is vannak, így nem aggódom attól , ha jövőre néhány tőkét elveszítek. Mert sajnos már sárfehér tőkét is vitt el az ESCA – és idén is találtam 10-15 beteg tőkét az olaszrizlingek között is. Ezeket kivágtuk, és a hiányt pótoltuk. Azon azért el kellene gondolkoznunk, hogy az ESCA biztosan a talajlakó gombák miatt jelenik-e meg a szőlőben - szerintem ugyanis nem. Nekem inkább úgy tűnik, hogy a lomb fertőződik meg, és a lombozaton át terjed – talán vektorokkal (szívó állatkákkal, amik átviszik a fertőzést) talán mechanikai sérüléseken át. Azt mindenesetre erősen kétlem, hogy nálam a talajélet ne lenne megfelelő: szerves trágyáztunk is, a talajtakaró növényzetet sem bántottuk – vidám rovar tesz-vesz város működik a gazban, gyíkokkal és nyúllal együtt (ez utóbbira majdnem ráléptem a múlt héten, előttem egy méterrel ugrott fel).
Mindezek után nekiláttunk az őszi előkészületeknek: a telepített, átoltott, pótolt vágókat megrotáljuk, és megkapáljuk a sorát is. A sorközökben a gazt visszavágjuk, mert már magasabb, mint az oltvány. A friss telepítésekhez megrendeltem a modern fém támrendszert (a Reisacher lett a győztes). A végoszlopok még nem érkeztek meg (sokat bizonytalankodtam a fém vagy beton végoszlop kérdésben), de a többit már le is szállították: most oxidálódik a napon, mert így állítólag többet kibír. A kis tőkék mellé üvegszálból készült pálcákat szúrunk a földbe, ahoz kötözzük őket. Ma reggel is ez volt műsoron, olyan a tenyerem, mint egy handjob verseny döntősének.
Így telik a július – lassan elfogynak a nyári munkák. Augusztusban már csak egy termésválogatásra számítok, esetleg levágom a túl magasra nőtt hajtásokat. Ha szép ősz lesz, ez az év olyan lehet, mint a 2006-os. Igen, AZ a 2006-os.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
