Értéket teremteni

Az egyik legnagyobb felelősségünk a természeti környezet átalakítása. A mezőn való gazdálkodás lényegében a talaj termőképességének megőrzéséről szól - a javak előállítása másodlagos. Aki nem így lát neki a gazdálkodásnak, az tönkreteszi a környezetét, és lényegében ellehetetleníti a következő nemzedékek megélhetését: gondoljunk a görög tengerhajózás miatt lekopaszított hegyekre, amelyek ma puszta sziklaként meredeznek, vagy a hortobágyi libatelepekre, ahol a guano a növényzet számára áttörhetetlen szikes kérget alkot, vagy a kínai agyonmérgezett, és a túlzott vízkivétel miatt kiszárított folyamokra.

 

Ilyen volt ... ilyen lesz.

 

Valahogy nem kérdés, hogy az emberi beavatkozástól mentes táj szép. Lehet azon vitázni, hogy a zordon Kárpátoknak a fenyvesekkel vadregényes tája vagy az Alföld tengersík vidéke a szebb, de az efféle meddő vitákkal az emberiség többsége csak addig foglalkozik, amíg elolvassa az erről szóló kötelező irodalmat. Magával a szépséggel viszont mindenki foglalkozik, éppen ezért hatványozottan jelenkezik a felelősségünk akkor, amikor a szép természeti környezetbe (mondjuk egy nemzeti park területére) építkezünk.

 

Persze nem minden természeti környezet érintetlen - elődeink is építkeztek. A funkcionalitás kizárólagossága, az olcsó kivitelezés vagy egyszerűen a szépségre való törekvés hiánya egyaránt eredményezhet középszerű vagy ronda építményeket - míg igazán szép épületek is állhatnak lepusztultan. Az építész szakma csúcsa, ha egy építményben a funkcionalitás és a szépség egymásra talál. Szépet széppé felújítani olyan igényesség, ami tiszteletet érdemel. Középszerűből szépet tervezni talán ennél is több. Az építészet mesterfoka. 

 

Erről szól ma a borászat is: a közepes semmilyenségből kilépve valami jobbat, szebbet alkotni. 

2011.12.23. 15:30
Címkék: építkezés

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr773490376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

demisec · http://thepit.blog.hu 2011.12.30. 15:56:37

Jó írás így az ünnepekre. Köszönjük. Szép lett a ház is, igazi Balaton-felvidéki istállósprésház, nekünk is hasonló stílusú van a szomszéd falu mellett(:
(nekem mondjuk ez az előteraszos, tetős, oszlopos megoldás már túlzás, de szép, sok szép szüretet és egyéb élményt hozzá).

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2011.12.30. 21:30:15

@demisec: a kódisállás az ajtót óvja a déli napsütéstől. A szüleim pincéjén keleti fekvésű volt a pinceajtó, a pince oldalán volt a bejárat (a pincesoron szinte mindenkinek) így oda nem kellett árnyékolás. A full déli fekvés miatt a bejáratot meg kell védeni a tűző naptól, ezért került elé ez a kis védőtető.

exian · http://csabatanya.blogspot.com/ 2012.01.10. 16:41:37

Gratulálok én is a házhoz, igazán szép lett. Ámbátor azt megvallom, hogy nekem az eredeti állapota sem tűnt csúnyának :) Szokványos egyszerű présház, semmi csicsa. De az új kinézet sem csicsás, a macskalépcső kifejezetten nagyon tetszik.

A védőtetőt pedig abszolút megértem és szükségességét átérzem. A mi présházunk is olyan tájolású (déli-délnyugati), hogy erős napsütésben van gyakorlatilag egész délután 11-12től a ház. Így a teraszon való munkálkodás igen fárasztó (főleg a szemnek) egy tűző napos délutánon. Így szeretnénk mi is egy egyszerű, a tiednél sokkal egyszerűbb faoszlopos teraszbeépítést valamikor csinálni (az egyszerűség főleg anyagi okokra vezethető vissza). Így nyernénk egy majd' 15nm2-es, tetővel ellátott, de nyitott munkaterületet a ház előtt.

csajokaszőlőben 2014.08.08. 13:39:16

Kedves Rambo!
Ezt az épületet nem Haász Lőrinc tervezte?(Szakasztott olyan jegyei vannak, mint a miénknek.)

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása