Szőlőművelés

Nyitány 2013

Legjobban a tavaszi munkákat szeretem, mert elképesztően változatosak: a metszés, a támrendszer javítása, a villanypásztor megjavítása, a szeprente kihordása: mind-mind érdekes és jó munka (na jó, a szeprentehordás vacak, de abban meg az a jó, hogy ha vége van). Kinéztem a hétvégét, mert a meteorológiai szolgálat biztosított, hogy hétfőtől dermesztő hideg jön, de hétvégén még langyos, száraz idő lesz - nem az lett, de ez még csak a legkisebb gond volt.

Napközben többször szemetelt az eső

Szőlőtelepítés engedélyezése IX.

Tegnap megérkezett a szőlőtelepítési engedélyem. Nekem nem ellenőrizték a földemet, így a veszprém megyei szakhatóság simán megadta az engedélyt (hurrá, pont ezt a területet akarjuk elsőként betelepíteni), így Budapestről simán kiküldték a helyt adó határozatot.

A feleségem földjére nem kaptunk egyelőre engedélyt, neki Veszprémből kiküldték a szemle jegyzőkönyvének másolatát, amelyre észrevételeket tehet. Mivel nem akarunk észrevételt tenni, gondolom a törvényes észrevétel-tevési határidő lejárta után megkapjuk arra a területre is az engedélyt.

Felemás érzéseim vannak.

Szőlőtelepítés engedélyezése VIII.

Telefonáltak az MVH-tól, hogy ellenőriznék a területeket, amelyekre a telepítési engedélyt kértük. Megegyeztünk a hivatalnokkal, hogy pénteken találkozunk Dörgicsén, a bolt-kocsma-focipálya parkolójában. Pénteken komoly havazás volt az országban, de reggel, amikor indultam, még csak szálingózott a hó, és egész úton nem találkoztam többel, mint kb. tíz centis hókásával.

A zöld nyomvonalat jártuk körbe

Az ellenőrzés tényleg ellenőrzés, nem csak valami névleges dolog. A bolt előtt átültem az ellenőr kis terepjárójába, és felmentünk a feleségem szőlőjéhez (az én beccei szőlőmet nem jelölték ki ellenőrzése). Az ellenőr egy műholdas navigációval összekötött műszert tartott a kezében, és körbe kellett sétálnunk a területet. A műszeren megjelent a bejárt terület, és kiszámította annak területét. Az engedély kérelemben 8 négyzetméterrel nagyobb területre kértünk engedélyt - ez kb. azt jelenti, hogy az elképzelt traktorfordulót 10 centivel elvétettem - de bőségesen a tűréshatáron belül volt a mért eredmény.

Ezután visszamentünk a bolt elé, ahol az ellenőr kitöltötte az ellenőrzési jegyzőkönyvet, én aláírtam, és elbúcsúztunk. Elméletileg egy hónapon belül kapunk engedélyt a területekre. Bőven rendben van ez így.

Az oltóvessző ideje

Itt a február, most kell megszedni az oltóvesszőket és leadni az oltványosoknál. Felkerekedtem hát szombaton, és elmentem Dörgicsére. Reggel még szép, világos idő volt, és bár a nap bújkált a felhők mögött, amikor megérkeztem egy pillanatra érezni lehetett a közelgő tavasz, az éledő föld illatát. Bár a levegő még hideg volt, fagypont körüli, a déli lejtőt felmelegítette a bizonytalan napsütés.

Olvad a hó

Találkoztam Krisztiánnal, megmutattam, hogy hogyan kérem a metszést. A tartály úszófedelén nem láttam túlcsordult bort, és a pince is hűvösebb volt, mint múltkor, ezért az úszófedelet utána engedtem a bornak. Ez jó alkalmat kínált a kóstolásra - amúgy is kifúrta az oldalamat a kíváncsiság. A bor nagyon hideg volt, így melengetni kellett a poharat a kezemben. A sárfehér-juhfark küvé illata hibátlan, ízre is rendben van, bár vékony bor, kesernyés utóízzel. Határozott, de harmonikus savai vannak (de nem fogkőmaratóan savas): szerintem nagyon jó lesz meleg nyári napokra. A rizlinget két tartályban kellett elosztanom: egyik tartályban a forrás előrehaladottabb, ez a bor nekem nagyon ízlett. Éreztem benne valami nagyon finom (talán őszibarack-ízre emlékeztető) gyümölcsösséget, és egy keserűmandulás aromát, de olyanformán, mintha marcipánt készítettek volna némi keserűmandula felhasználásával. A másik tartály rizlingje még nagyon édeskés, és ez az íz eluralta bort - majd a pince felmelegedésével, az újraforrás után lehet erről érdemben nyilatkozni. Krisztián azt mondta, hogy "eddig ez a legjobb borod" - ami azért lássuk be, az eddigi munkásságomat tekintve, igazán nem jelent semmit.

Emlékek és egyebek

Dörgicse kisgyerek korom óta a természetes vadságot jelenti nekem. Minden bársonyos rétről, vidám baromfiudvarról, susogó lombú fáról, vidáman döngicsélő rovarról kiderült, hogy azok csak a gyermekmesékben léteznek. A valóság sokkal, de sokkal keményebb volt. A réten bogáncsokkal ragadt tele a nadrágom szára, a kódistetüt, galajt órákig szedegettem a zoknimból, a lábam viszketett a csaláncsípéstől, a kakas nekem ugrott, és centi hosszan felhasította a szemhéjamat, a susogó lombú fák alá nem lehetett leheveredni, mert szúrt a gaz és a letöredezett száraz ágak, a döngicsélő rovarok pedig a szememből, számból próbáltak roppant erőszakosan inni, és ha ezt nem hagytam, akkor megcsíptek.

A pince

Itt a tél is más. Már kamasz voltam, amikor először aludtam Dörgicsén. A szobában nem volt fűtés, a házunk kőből épült. Lehetett olyan kettő-három fok a levegő hőmérséklete, és a konyhából "eresztettünk be meleget" - ami azt jelentette, hogy alvás előtt egy órával kinyitottuk a konyhaajtót. Az ágyba két-három sütőben felforrósított cserepet tettünk rongyokba csavarva, és egy óriási dunyhával takaróztam. Életem egyik legrosszabb éjszakája volt. A cserép iszonyat kemény volt, a dunyha alatt folyt rólam a víz, miközben a fejem majd' lefagyott. Szó mi szó: Dörgicse bitang kemény helyként maradt meg emlékeimben.