Ez a képsorozat 2006-ból való. Azóta rengeteget változott nálam a feldolgozás menete, de érdekes végiggondolni, hogy ha ma ugyanezek az eszközök állnának rendelkezésemre, miként változtatnám meg a feldolgozást úgy, hogy a jelenlegi tudásom szerint a legjobb minőségű mustot indítsam forrásnak. Nem hiszem, hogy csak űrtechnológiával lehet jó bort készíteni, ha ügyesen használjuk nagyapa eszközeit (egy-két kiegészítéssel), simán lehet jó borunk.
Ma már biztosan nem használnék puttonyt. A puttonyt körönként üríteni kell, ami azt eredményezi, hogy a szüret elején szedett szőlő sokat ázik, a végén szedett kevesebbet. Szerintem megéri kölcsönkérni annyi ládát, amennyi kell a szürethez, és egyszerre feldolgozni minden szőlőt. Ha igazán gondosan akarunk eljárni, akkor a teli ládákat behordjuk a présházba, vagy egy fa árnyékába, így a termés nem melegszik fel túlságosan.
Egy jó minőségű bogyozó gép nem hagy ennyi szemet a kacson. Nem tartott soká kiválogatni, de ha egy munkafázist megspórolhatunk, akkor spóroljuk meg.
Ez maga volt a horror. Egy tésztaszűrővel átmertük a szemeket egy kis kézi darálóba, amivel megroppantottuk a szemeket, hogy ki lehessen préselni. Ma a bogyózás után azonnal átszivattyúznám egy zagyszivattyúval a présbe a cefrét.
Akkoriban csak az áztatókád tetejét spricceltük le kénoldattal egy kézi virágpermetezőből. Ma ennél lényegesen több ként használunk az oxidáció megelőzésére: 1 dl/hl ként adunk a cefréhez. Áztatás helyett pektinbontó enzim adagolásával sokkal kevesebb keserűanyag kerül a mustba. Csak akkor áztatnám a cefrét, ha annyi maradékcukrot tudnék megőrizni a borban, ami elfedi a korty végén a kesernyét.
Ezeket az öreg préseket én csak zsákkal használnám. A zsák egyben tartja a szemeket, a magokat, és nem fröcsköli ki a mustot a lécek között. A prést elmosni is sokkal könnyebb - ellenkező esetben órákig piszkálhatjuk a magokat késsel, vagy a világ összes vizét elpacikolhatjuk a nagy nyomású mosóval.
Egyszerre mindig csak annyi szőlőt bogyóznék le, amennyit a prés be tud fogadni - így igyekeznék elkerülni a felesleges áztatást. A préselést csak addig folytatnám, amíg szép zöldes-sárgás lé jön a présből, a barnás mustot mindenképpen külön kezelném.
Ma már nem forralnék semmit fahordóban - különösen nem kis fahordóban. A forrást mindenképpen tartályban vezetném le. Jó hűvös pincében (16-18 Celsius fok), olyan tartályban, amelyik legkevésbé olyan széles, mint amilyen magas (azaz inkább hosszúkás tartályban) hogy lehetőség szerint minél jobban vegye el a hőt a pince hidege. A mustot előbb ülepíteném, és csak a tisztított mustot indítanám erjedésnek. (* Ha zsákban préseltünk, nincs szükség külön ülepítésre.)
Fahordót csak érlelésre használnék.
Ma így csináljuk ugyanezt, modern eszközökkel. A must az alsó pincében elhelyezett ülepítő tartályba folyik.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.