Ha az ember egy olyan nyomorúságos koszfészekben lakik mint Mogyoród, akkor a legokosabb amit tehet, hogy kerüli a különféle helyi rendezvényeket, legyen szó akár Forma1 autóversenyről - ahol a látványosság alapja, hogy hat éves testű férfiak mennek körbe-körbe az autóikkal, amelyet hat éves szellemi szinten megrekedt tömegek néznek -, vagy falunapról, ahol helybéli termelők kínálják aggasztó portékájukat. Forma1 versenyre a több éven át ingyen felajánlott Gold tribünös jegy ellenére nem megyek, viszont a furfangos helybéliek a helyi óvodán keresztül bekerítettek, ugyanis a középső lányom fellépett a falunapon egy táncprodukcióban a Napraforgó csoporttal. Ezen egy apának illik megjelenni, különösen azután, ha a balettanfolyam záróműsorát a tavalyi botrányos produkció után idén elszabotálta.
|
| Enikő bal oldalon, bordó ruhában |
Amikor megérkeztünk, akkor értesültem róla, hogy ez voltaképpen a mogyoródi pincesoron (wtf?) tartott borfesztivál-féle valami, ahol a programot kezdetnek mindenféle gyerekcsoportok szolgáltatják - a helyi jazzbalett kör Macskák interpretációját csak az elképesztően fejlett humorérzékkel megáldott olvasóimnak ajánlom -, volt ott a már említett óvodai csoport és jazzbalett-kör mellett mindenféle korú nemzetiségi tánckar is, sőt, Charlie is énekelt az este folyamán.
A kocsmáztatást a helyi, jobbára fogadókká-kocsmákká átalakított pincesor oldja meg, ami egyébként valami elképesztően hasonlít a Szépasszony-völgyi intézményekhez. Mivel szelíd iróniával állok a jámbor helybéliek bortermelési kísérleteihez, úgy gondoltam, jó alkalom lesz ez a mostani arra, hogy végigkóstoljam a helyi szortimentet. Az "Apátsági pincefesztivál" feliratra ügyet sem vetve vásároltam egy ezresért kóstolójegyet (belépőjegy: 800 Ft, ami tartalmaz egy jegyet, egy feliratos poharat és egy nyakba akasztó szütyőt) és elszánt arccal indultam a színpad elé megtekinteni lányom produkcióját. Amint a babakocsival küzdöttük át magunkat a tömegen, észrevettem, hogy a Somlói Apátsági Pince és a Pannonhalmi Apátsági Pince is megjelent egy-egy standdal, EZÉRT apátságiak a pincenapok.
Sebesen magamhoz vettem egy Hillát, egy somlói juhfarkot, és egy somlói hárslevelűt, majd így felvértezve határozottan élveztem a lányom produkcióját. Ekkor adtam teret a helyi erőknek, ami kevés híján végzetes tévedésnek bizonyult, nem csak azért, mert erős volt a kezdés, hanem mert durva borhibás (pl. forrásban lévő) itókákkal bódította magát a törzsközönség. (Egyetlen okot láttam végül, hogy miért vett bárki ilyen bort: a pultos lány egy két méter körüli szőkeség volt, és volt olyan periódusa az életemnek, amikor az ismerkedés reményében ennél nagyobb hülyeségeket is csináltam - de ez az állapot már régen elmúlt.) Visszatértem a normális kerékvágásba, és a pannonhalmiak rajnai rizlingjét, infúzióját és tricollisát kóstoltam, végül a SAP juhfarkjával zártam a napot.
Kóstolgattam a bort, és közben rájöttem valamire: ez az egész teljesen rendben van. Baromi egyszerű a recept, alkalmazható Dörgicsére is:
Ez nem tűnik bonyolultnak. Jövőre felvetem, hogy csináljuk meg mi is, Dörgicsén. Végtére is Balaton, nyár, boros program ... az lenne a jó, ha hűvös lenne, akkor a strandolók is feljönnének.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
