2025

A tavalyi gazdasági összeomlás után nem sikerült kikecmeregnünk a szarból. Már csak fáradt viccekre futja a "repülőrajtról" miközben nagy robajjal omlik össze a "legalább kormányozni tudnak" hiedelme. Ami idén változott, az a mezőgazdaságot ért két csapás: az aszály és az aranyszínű sárgaság ijesztő mértékű megjelenése a borvidékünkön.

A tavalyi év úgy kezdődött, hogy májusig bőséges mennyiségű csapadék hullott, így a szőlő csont nélkül átvészelte a nyári forróságot és az aszályt. A tavalyi termés csodálatos volt, a Balaton-felvidéken az évszázad szüretét adta. A borrá válás útja könnyű volt, lényegében semmilyen beavatkozást nem igényeltek a borok a minimális szűrésen kívül. Csodás portfoliónk lett, igazán azt hiszem, hogy a tavalyi boraink alapján a "jó" borásztok közé sorolnám magunkat.

A tavalyi év ősze és tele csapadékszegény volt, éppúgy, mint az idei év tavasza és nyara. A nyár nem volt annyira forró, mint tavaly, de a déli fekvésű, Balatonra néző dűlőnkön fekvő szőlők nem, vagy alig értékelhető termést adtak. Kevés szőlő termett, hatalmas savakkal, sok cukorral, a bogyók nem igazán rejtettek aromákat - ezek egyszerűen elégtek a szárazságban. Sok szőlőnk már azelőtt betöppedt, mielőtt megérett volna, így a szőlő eladásaink jelentősen csökkentek a tavalyi terméshez képest. Sőt, mivel a történelmi fajtáink egy része még a birtokmagon van, ezért az idei évben a húzótermékeinkből nem sok lett - és ami lett, azzal sem vagyok maradéktalanul elégedett. Szerencsére szüret közepén összeomlott a hűtőberendezésem, így technológiai hibákkal is tetéztem a nem jó alapanyagot. 

A Kútfői dűlőben pont a legjobb termőhely, az Örökség vágó (a sekély termőréteg miatt) igen kevés szőlőt termett, mert a tavalyi mintára csak a teljes érésű fürtöket szedtük le, némi aszúval. Végül egy 24-es cukorfokú óborzalom must lett belőle, ami fahordóban várja a csodát - vagy az összeomlást. A sárga muskotály, a juhfark, a kékfrankos és a virtus furmint viszont csodajó terméssel örvenedztetett meg bennünket, nem beszélve a pezsgő alapanyagokról, amelyek savszerkezete a legeslegdurvábban legjobb, amit valaha kútfői szőlő tartalmazott. Van az a mondás, hogy "ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét". Remélem van olyan is, "ha az élet durván jó savú szőlőt ad, csinálj belőle pezsgőt". Nos, idén a pezsié lesz a főszerep. Ha beválik, akkor ez a termék a jövő évtől rendszeresen megtalálható lesz a portfoliónkban, nemcsak a "petnat" változat (olyat is készítűnk az ínyenceknek). És még egy spoiler: a Bestia borunk nyomán egyre többet kóstolok tiszta kékfrankosokat és kékfrankos küvéket. Azt hiszem, nem sok okom van szégyenkezni. Idén a Bestia receptjén csavartunk egyet: szendvicsként erjesztettük, és hosszan hagytuk héjon. A hordóminták alapján egy polccal magasabbra tettük ezt a bort is. 

Az ősz utolsó napjai az aranyszínű sárgaság észlelésével teltek. Igen, találtunk fertőzött töveket a szőlőben, bár a labor szerint ez nem aranyszínű sárgaság fitoplazma volt. Szerintem meg ami úgy néz ki, mint az aranyszínű sárgaság, azt jobb óvatosságból kivágni - ezért megritkítottuk a kékfrankos szőlőnket. Más fajtában egyelőre nem láttunk ilyen kórt, de ami késik, az a MÁV, így nem sok bizodalmam van abban, hogy jövőre tünetmentesek leszünk.

Ami ezzel kapcsolatban igazán elkeserítő, hogy a kormányzat ezt a teljes ágazatot veszélyeztető kérdést éppen úgy kezeli, mint az összes többi válságterületet: látszatintézkedésekkel és propagandával. Látszatintézkedés pl. a légi permetezés elrendelése, ami minden épeszű mezőgazdászt elborzaszt: a légi úton kijuttatott, teljes hatóspektrumú rovarölőszer a környezeti katasztrófa okozásán kívül semmit nem ér. Van persze lehetőség arra, hogy pusztán az adminisztrációval túlterhelt hegybírók lejárják az összes szőlőt, ami hozzájuk tartozik, és szemléken keressék a beteg tőkéket - de ez csak pontszerű, a tényleges felderítéshez ennél sokkal több erőforrásra lenne szükség. Be lehet jelenteni a felhagyott szőlőket - de ezt sem egy átfogó szemle során, hanem a szomszédoktól várják a cselekvést. Az már régóta teljesen világos, hogy a mezőgazdaságnak nincs gazdája ebben az országban, de hihettük azt, hogy egyszerűen csak töketlenek. Mára világossá vált, hogy nem erről van szó: ez az egész bortermelés-dolog nem érdekel senkit a kormnányzatból. És mielőtt bárki vitatkozni merne, írok két számot: az idei évben a sárgaságra elkülönített ez az ország 3,8 Mrd forintot. A gödi akkumulátorgyár (amelyben 2024-25-ben jelentős elbocsájtások voltak és a működése során a környékbeli talajvizet elszennyezte) 133 milliárd támogatást kapott. A harmincötszörösét kapta egy gyár annak, amit az egész szőlészeti ágazat.

Ennek ellenére mit csinálunk? Fejlesztünk, természetesen. Egyrészt bennünket is meglepett, de el tudjuk adni a borainkat. Sőt. Jól el tudjuk adni őket, és a kóstolókon a forgalmazóink visszaigazolják, hogy nem pusztán egy beképzelt seggfej vagyok (ami igaz) de tényleg van is mire. Gyors önvizsgálat: nem lenne ennek muszáj így lennie, de ebben a korban már nehéz lenne megváltozni és az is kellene hozzá, hogy legyen rá indíttatásom. Szóval: területünk van, a boraink jók és eladhatók, miért ne bővülnénk? (Kibocsájtásban, természetesen, földet nem szeretnék vásárolni többet. Na jó, legfeljebb vörös agyagosat vagy vörös homokkövön fekvőt.) Racionalizálnunk kell a birtokszerkezetett is, ahol nem akar megkapaszkodni a szőlő, ott nem erőltetjük a termelést. Ez azt is jelenti, hogy a birtokmagon csak annyit fektetünk a termelésbe, amennyit feltétlenül muszáj, de a fő fajtáinkat átvisszük Kútfőre. Ahol nem tudunk szőlőt termelni, ott átállunk valami egzotikus gyümölcsre: kiwi, olajbogyó. Szóval a jövő év is a nagy átoltás éve lesz. 

A borászatunkat kegyetlenül meguntam. Ezernyi lépcső, szűk fordulók, alacsony termek, különálló készáru raktár. Ebből középtávon borbolt, kóstoló terem és nyári terasz lesz (ez már meg is van), és a borászat lekerül a faluba. Egyetlen sík, nyílt termet akarok, amelyet ipari függönyökkel választok el, ha egyáltalán, és soha de soha többé nem akarok lépcsőzni a hordókkal. Itt nem lesz kóstoló helyiség, csak tisztán borászati üzem. Van ennek értelme? Ki a fenét érdekli! Szeretem ezt csinálni és szeretem azt látni, hogy elkerekedik az emberek szeme, amikor Aranysörte bort kóstolnak. Szóval: ja, megéri.