Dörgicsén egy speciális telepítési módszertan dívik azóta, hogy a gazdasági épületek építését szőlő termőhelyi kataszterbe tartozó területeken az a "korlátozás" súlytja, hogy a terület 80%-án szőlőnek kell teremnie. Ezt az igazolást a hegybírónak kell kiállítania, aki megjelenik a helyszínen, ellenőrzi a termelést, majd kiadja az igazolást.
Az ál-telepítés azt a célt szolgálja, hogy valamilyen (bármilyen) szőlő oltványt szerez az építkezni vágyó tulajdonos, majd a lehető legolcsóbb módon beleszúrja a földbe, és ha a hegybíró elég ügyes, akkor még észlelni tudja a szőlő jelenlétét a területen, és ki tudja adni az igazolást. Általában ezeket a területeket teljesen elhanyagolják, majd amikor a használatba vételi engedély kiadásra kerül, akkor a szőlőtőkéket egész egyszerűen lefűnyírózzák a picsába. Persze egy normál szőlőt nem lehetne lefűnyírózni, de ezek a tőkék általában annyira csetlék, hogy simán ki lehet aprítani őket. És persze a "gazdasági épületnek" sincs semmi efféle funkciója, eleve nyaralónak épülnek.
 |
| A "feldolgozó" már áll, szépen sorakozik a két éves szőlő. |
|
| Két éves szőlő, őszi állapot. |
Régen a hegybírók feladata volt ellenőrizni az efféle csalást, ma ennek nincs gazdája. Gyakorlatilag semmi következménye nincs az efféle "ügyeskedésnek". A "miért fáj az neked?" kezdetű hőbörgés a válasz arra, ha valaki szóvá teszi az ilyesmit. Pedig könnyen belátható, hogy közös érdekünk, hogy ezt a nyomorult gyakorlatot felszámoljuk. Ha a vidéket élővé akarjuk tenni, azaz helyben lakó és dolgozó embereket is látni szeretnénk itt, nem csak nyaralóskanzenként gondolunk területre, akkor két fontos stratégiai célkitűzést kell szem előtt tartanunk: az egyik a munkahelyek termentése a helybélieknek (nem konténervárosokban élő ukránok vendégmunkásoknak), a másik a természeti táj megőrzése. Sokaknak borzasztó nehéz felfogni, hogy ha ez a táj nem lesz ilyen, mert fűnyíróval karbantarott nyaralók lesznek a domboldalakon, akkor az, amiért ezt a területet kiszemelték maguknak az emberek, az az érték, amit a táj ad, az eltűnik, megsemmisül. A Balaton-felvidék (meg a többi szőlőtermő terület) nem akkor szép, ha úgy néz ki, mint Balatonfüred, hanem akkor, ha őrzi azt a jelleget, ami évszázadok alatt is kialakult.
Ezt a két szempontot borzasztóan egyszerűen érvényesíteni lehetne akkor, ha a közigazgatás végezné a dolgát. A hegybírók járnák a területeket, elkészülne végre egy ültetvényleltár, amiből nyilvánvaló lenne, hogy mely ültetvények műveltek, és melyek nem, és ezt a nyilvántartást a helyi önkormányzatok összevetnék a nyaralóként nyilvántarott területekkel, és megállapítanák, hogy hány helyen nincs gazdálkodás. Innentől az adózásé lenne a főszerep: bestiális adókat kellene kivetni a csalókra (egy eleve elrettentő minimum összeg mellett területarányosan) - és persze az ilyen területekre nem járna a földalapú támogatás. Ez elképesztően jó hatással lenne a tájra, a helyi munkerőre, a települések adóbevételére - azaz mindenki jól járna, kivéve a csalókat. MI EZEN OLYAN KURVÁRA BONYOLULT?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
