Ezerízű Dörgicse

Eljött az idő, amikor a korábbi írásoknak megfelelően leraktuk egy olyan modern szövetkezet alapjait, amely igyekszik bemutatni a Balaton-Felvidék termőhelyi adottságait a különböző fajták által. A tavalyi évben eredményes együttműködés kezdődött a Madaras Pincével, amelynek vezetőjével, Fogl Jánossal elég jól megtaláltuk a közös hangot. Egyetértés van közöttünk abban, hogy:

"Durva hiba a Balaton-felvidéket, és ostobasággal határos hiba a teljes Balatont egy borvidékként kezelni. A déli part löszös, hordalékos területei semmiben nem egyeznek Badacsony bazaltjával, Kővágóőrs, Zánka mészkövével, Szentantalfa, Dörgicse meszes agyagjával - mint ahogy egyébként a felsorolt területek sem egymással. Egységesen egy-két fajtára homogenizálni ezt a területet teljes képtelenség. Éppen ezért [...] hagyni kell a "virágozzon sok száz virág" elvét. Tudom, fáradságos, akár évtizedeket is felölelő munka az új fajták bevezetése a termőhely függvényében, de kizárólag ez hozhat olyan megkülönböztető érdekességet, ami miatt érdemes végigkóstolni a Balatont, és olyan turista utakat ajánlani, amelyek 2-3-4 naponként más területre viszik a vendéget, vagy lehetővé teszik azt, hogy többször visszatérjen ugyanaz a vendég, mert kíváncsi a Balaton ezer arcára." (A méret a lényeg, 2017)

Ezt semmi sem példázza jobban, mint a Madaras Pincének az a Jégmadár bora, ami az általam művelt Kútfői dűlőből szüretelt furmintból készült. Ez a bor olyan, mintha folyékony talajmintát inna az ember. Jelen van benne a furmint íze, a hordó vaníliás aromája, leheletnyi fa (fiatal még, jövőre fog integrálódni a borba ez az íz) de az uralkodó jelleg mégis egy elképesztő mértékű ásványosság - ami hűvös jelleget ad a bornak, ezért olyan bitang találó a neve. Bár a szőlő, amiből készült még fiatalka (4 éves), de könnyen előre lehet vetíteni, hogy milyen nagyszerű, Badacsonnyal versenyre kelő borok készíthetők innen.

Óvakodjon az állatcimkés boroktól!

A Balaton felvidék ezerarcúságát mutatja be borászatunk Hattyúdal furmintja, amit meszes-agyagos területről készítettünk. Ez a bor egy egyenes, tiszta ízű furmint, az agyagtalaj által adott bujasággal, amelyben sikerült eltalálni a (közel) tökéletes egyensúlyt a fa, a maradékcukor, az alkohol és a fajtajelleges zamat között. A két bor akár 300 kilométerre is készülhetett volna egymástól, de nem, mindössze két kilométerre van az egyik szőlő a másiktól. 

Társulásunk részese Krisztián, a napszámos csapatom vezetője is, aki saját jogon is művel szőlőt. Ő a beccei területéről készített olaszrizlinget. Ez a rizling kb. 100 méterre van a Hattyúdal furmint termőhelyétől. Itt az "azonos termőhelyen eltérő fajta" játékot lehet bemutatni: a rizling lényegesen illatosabb, nagyon jó zamatú bor - mindkettő kiváló bor de mégis, eltérő ízlést szolgál ki. Krisztián átlépett a saját árnyékán, mert a korábbi paraszti bor helyett a modern pincetechnikát választotta, és bőven kifizetődő lett az eredménye. Állítom, kevés olyan olaszrizling van a környéken, ami megközelíti ennek a bornak a színvonalát.

A 80-as évek ízlésvilágát tükröző TSZ címke modern bort rejt!

"A kombinált szövetkezeti és termelési rendszer a kialakításának is egy "prototípus" létrehozásával kell kezdődnie, ahol a kezdeti nehézségeken kis méretben (4-5 gazda társulása) lehet úrrá lenni. A termék magasabb előállítási költségét (konténerbe szedett szőlő helyett palackozott bor) és az termelési rendszer szervezetének működését meg kell finanszírozni, a piacra jutáshoz pedig már kiépített kapcsolatok kellenek. A rendszer beindításához, mint minden projectben az elkötelezettségre van a legnagyobb szükség. A befektető elkötelezettsége a minőségi bor széles körben való elterjesztésére való törekvést, míg a termelő esetében ez a korábbi beidegződésekkel való szakítást, a kézi munkák elvégzésének elfogadását jelenti." (Gondolatok borozás közben, 2012)

A kialakuló társulásunkhoz olyan emberek csatlakoznak, akiknek van szőlőjük, ennek művelésében szakértelemre van szükségük, ezt belátják és igénybe veszik a szaktudást - míg ők fedezik a szőlőjük megművelésének költségét. Ami fontos: nem fogadunk be magunk közé olyan tagokat, akik nem az általunk favorizált minőségi termék előállítására törekszenek. Egyelőre nem határoztuk meg pontosan a művelési módot, de akiknek mi műveljük a területét, ott egyen-rendszert használunk. Ez segíti a gépesítést, így minden szőlőben el tudunk mozogni a 250 cm széles technológiánkkal. Folyamatosan bővül az együttműködésünk a beszerzés terén (üveg, permetezőszer), és evidens a borászati együttműködés is. Nagyon fura, és tényleg csak a "senki sem lehet próféta a saját hazájában" elvvel tudom magyarázni, de szövetségeseink (Krisztián kivételével) kizárólag bebírók, azaz a nem tősgyökeres helyi lakosok.

Az együttműködés egyik eredménye egy, a Madaras pince által készített Merlot-Cabernet Sauvignon vörösbor, amelyik számomra igazolja azt, hogy a Balaton éppúgy vörösboros vidék, mint amennyire fehérboros. Ha a "vörösboros vidékek" között kellene letennem a garast, a Mátra-Szekszárd-Villány-Eger-Sopron pentagonból nem tudok jó szívvel dönteni Mátra és Villány között. János bora megmutatta, hogy nem is kell: valami egészen pazar hibridet állított elő dörgicsei szőlőből.

Sokféle bort tudunk így kínálni, de nem ragadunk le egy fajtánál. Most, hogy a barátok már kaphatnak a saját első, igazi, forgalomba hozható boraimból, imádom, ahogy mindenkinek más és más bor tetszik: egyiknek az illatosabb, másiknak az egyenes furmint, megint másnak az "oldschool" rozé, és van, akit az édes küvé ejt rabul. Többféle fajta, többféle érettségben szüretelve, többféle talajről. Annyi pozitív visszajelzést kaptam, ami tényleg nagyon megható volt. Tizenöt évig gürcöltem ezért - és úgy néz ki, hogy (legalább részben) igazam van. A Balaton, sőt, még Dörgicse is: ezerízű. Ezért neveztük el így a társulásunkat.